Vesszőparipámnak tűnhet, hogy milyen sok helyzetben előjön a lányokra hagyományosan nehezedő jókislány-nevelés. Mit is tanultunk iskolás korunkban? Ha keményen dolgozunk, befektetjük egy-egy dologba az időt és az energiát, ha megfelelünk, ha jól teljesítünk, akkor meglesz az eredmény. Vagyis időt, energiát nem kímélve készültél a dolgozatokra és a felelésre, és vártad, hogy meglegyen a jó jegy. Ami persze az esetek többségében meg is lett, de voltak olyan helyzetek, amikor mégsem. Például leblokkoltál a felelet közepén. Vagy rossz napja volt a tanárnak, aki egyébként is pikkelt rád. Te pedig kibuktál, igazságtalannak érezted az egészet, és persze önvádaztál lelkesen, mondván, biztosan elszúrtál valamit.
És hogy mi köze mindennek a mostani emberi kapcsolatainkhoz – legyenek azok szakmaiak, barátiak vagy épp romantikus indíttatásúak? Az, hogy most is becsülettel készülsz. Vegyük például a párkapcsolatot, a párkeresést. Elolvasod az összes cikket arról, mik azok a dolgok, amelyek tutibiztosan leveszik a lábáról a kiszemelt pasit, és gondosan eltakarítod az ágyadról a plüss kabalaállatkát, mielőtt felmegy hozzád az aktuális szerelem. Felöltözöl szépen, de nem túl kihívóan az első randira, csillogó szemmel figyelsz, de igyekszel nem túl elérhető lenni, és egyáltalán, minden ilyenkor szokásos szabályt betartasz. Aztán pedig várod az eredményt: a megcsörrenő telefont, a kialakuló kapcsolatot (legalábbis, ha nem volt nagyon gáz a randipartner).
A folytatásért kattints a Nő mindenféleképpen caféblogra!