Kezdj újra álmodozni

nlc | 2016. Február 12.
Ha fárasztóan fakónak látod a világot, jusson eszedbe, mindez csak azért van, mert már nem az álmaidon keresztül tekintesz rá. Azt hiszed, haszontalan dolog az álom, ha már felnőttél? Kezdj újra álmodni, és meglátod, micsoda nagy tévedés ez.

Most pedig észrevétlenül bújj ki az őrködő józan ész látóköréből. Lélegezz fel, lélegezz újra mélyeket.

A lelked már túl régóta gubbaszt rendre szoktatva egy hűvös sarokban. Az álmaid praktikus kalitkába zártad, hogy szertelenségük ne bosszantsa a képzeletszegény embereket. Haladsz előre dacosan, elszántan, viharverten vagy épp a siker dicsfényében fürödve ebben a felnőtt világban, ahol szigorú regulák tartanak vissza a meggondolatlan lépésektől, és te már nem is rángatod ezt a pórázt, hanem belegyezően viseled, mert megkötötted a magad kis jövedelmező alkuid az élettel. Elhitették veled, hogy enélkül nem megy, és úgy tudod, ilyen kell legyen az élet, ha vége a gyerekkornak – harminc ezüsttel a zsebedben, saját álmaid árulójaként kell végigcsinálni. El ne hidd ezt. Bármikor újra szabadon engedheted a lelked, és akármikor álmodhatsz úgy, ahogy gyerekként tetted: felelőtlenül, gátlástalanul, örömmel és teljes odaadással.

Első lépésként emlékezz vissza arra, miről is álmodoztál szívesen gyermekkorodban? Jelentéktelen butaságoknak tűnnek? Akkor nem azok voltak… Akkor a legfontosabb dolgoknak számítottak, amiktől teljes, színes volt az élet, várakozásokkal, meglepetésekkel teli. Mi lenne, ha most, felnőtt fejel is mernél ezekről a dolgokról álmodni? Még talán az is megeshet, hogy újra megtelik az életed tőlük színekkel, illatokkal, vágyakkal, és új, elképesztő terveid születnek ebből. Újra dúsgazdag leszel, éppen abban a pillanatban, amikor a harminc ezüstöt és minden alkut hanyag mozdulattal a hátad mögé hajítasz. Lehet, hogy éppen ez az, amiről már régóta álmodozol? Hát váltsd valóra az álmod, hogy újra igazi álmaid lehessenek!

Keresd fel azokat a helyeket, ahol régi, gyermekkori álmaid születtek. Feküdj fel a szénakazal tetejére nagyszüleid pajtájában, süppedj bele a régi füles fotelba, szaladj végig a réten, ahol a kék virágokat szedted, heverj el gyerekszobád padlóján, ahonnan abba tágas képzeletvilágba utazhattál . Látogasd meg a nagy fát, amire annyiszor felkapaszkodtál, és ahol igazán csodás álmokba ringattad magad. Sétálj végig a tó partján, a sétányon, a zegzugos park bozontos bokrai között, rúgdosd a cipőd orrával a fényes, gömbölyű gesztenyéket, túrd fel a tarka avart, és ülj le arra a hívogató padra, amin kisgyermekként is szívesen ücsörögtél. Tedd a kezed a méltóságteljes szobor zöld, hideg bronzcsizmájára. Vedd elő a padlásra száműzött, régi könyveid, és mélyen susogó, zizzenő lapjaik, foszlott borítójuk semmihez sem hasonlítható illatát. Kutasd fel gyerekkorod eldugott, elveszettnek kincseit. Az álmaidat.

 

Exit mobile version