Hogyan lett belőled snowboardversenyző?
Gyerekkoromtól rendszeresen jártunk síelni a családommal, a snowboarddal 12 évesen ismerkedtem meg, amikor apukám úgy döntött, hogy kipróbálja, ekkor tetszett meg nekem is. A Mátrába és Ausztriába jártunk, de akkor döntöttem el, hogy szeretnék komolyabban snowboardozni, amikor a Kékesen kipróbáltam az akkor még meglévő ugratót. Egy egri társasággal voltam, akik segítettek, mit hogy csináljak, és vittek magukkal snowboardozni.
Egy héttel később már egy magyar versenyen indultam. 16 évesen kerültem ki Ausztriába, amikor itthon már nagyjából mindent megnyertem, amit csak lehetett, akkor kezdődött a nemzetközi “pályafutásom”, egyre nagyobb, ismertebb versenyeken kezdtem részt venni. Ausztriában éltem az elmúlt 6 évben, tavaly ősszel költöztem ki az Amerikai Egyesült Államokba, Coloradóba. Ebben a szezonban a Kirk’s Campben edzem, Ian Kirk amerikai ridereknek szóló programjában veszek részt. Közben rengeteget utazom az országon belül versenyről versenyre. (Panka az interjú előtti este érkezett vissza Coloradóba egy kaliforniai versenyről, ami elmaradt. – a szerző)
Mik az eddigi legnagyobb sikereid?
Többször nyertem magyar bajnokságot, Európa-bajnoki címem is van, 2011-ben, 18 évesen pedig megnyertem a junior világbajnokságot (ezt a 21 évesnél fiatalabbak számára rendezik). A legnagyobb sikeremnek a Mammoth-ban megszerzett világkupa győzelmemet tartom, eddig ez a csúcs! A snowboardban ezeken kívül még világbajnokságokon lehet indulni, két szövetség van, ezek négyévente rendeznek egy-egy VB-t, de úgy, hogy minden második évben van egy verseny. Ezeken lehet kvalifikálni az olimpiára.
Hol helyezed el magad a snowboardosok között?
Világviszonylatban az első 10-15 versenyző közé sorolom magam, de folyamatosan változik a mezőny, mindig jönnek új, feltörekvő riderek. A női mezőny nagy részét ismerem, megvan a kemény mag, akik szinte mindenütt ott vannak, és ez a csapat szokott kiegészülni új emberekkel.
Te meddig szeretnél boardozni?
Harmincasok is vannak a mezőnyben, de nem hiszem, hogy én annyi idős koromig fogok snowboardozni, mert szeretnék majd családot alapítani, gyereket vállalni, ezeket a versenyzés mellett nem lehet megvalósítani. Nagyon sokat utazom, nem töltök sok időt egy helyen, így nem könnyű. Egyébként folyamatosan tanulok, és képzem magam a snowboardozás mellett. Ausztriában egy közgazdasági iskolát végeztem el, ezzel egy időben Magyarországon leérettségiztem. Jövőre egy gazdasági iskolát szeretnék elkezdeni, a fő célom pedig az, hogy gyógytornász legyek, de ehhez folyamatosan Magyarországon kell majd lennem.
Hogyan telik egy napod mostanában?
Itt Coloradóban 9-13 óra között a hegyen vagyok és edzem, gyakorlom a trükköket, fejlesztem a stílusom, új dolgokat tanulok.Edzés után gyorsan főzök valamit, eszem, picit pihenek, aztán irány a konditerem, ahol még 2 órát edzem, erősítek, egyensúlygyakorlatokat végzek, nyújtok. Az amerikai programban hétfőtől péntekig van edzés, de én hétvégén is edzem még egy napot pluszban, és egy nap pihenőt tartok. Másra nem nagyon van időm, az edzések teljesen kitöltik a napjaimat.
Egyébként egyedül vagyok kint, a családom Magyarországon van. Az amerikai csapatnál kb. 15-en edzünk együtt. Mivel eléggé az utolsó pillanatban jött az ötlet, hogy itt szeretnék edzeni, most az edzővel lakom együtt.
A szponzorod a Red Bull, hogy működik ez a támogatás?
A Red Bull csapatában vagyok, ők anyagilag is szponzorálnak, amit utazásokra, versenyekre fordíthatok, illetve szoktak lenni olyan edzőtáborok, ahová a Red Bull sportolóit meghívják, remek körülmények között edzhetünk. A családon kívül a Red Bullnak van a legnagyobb szerepe abban, hogy idáig eljutottam a sportban. Ez a támogatás hosszú távú, akkor is mellettem állnak, amikor épp sérült vagyok, vagy nem érek el olyan jó eredményeket. Imádom őket, nagyon jó kis csapat!
Mik a terveid mostanában?
Idén sok versenyt lemondtak, így most kevesebb, 6-8 versenyen indulok, de ezek mind nagyobb, világszintű versenyek, kisebbekre már nem megyek el, és az Európa-kupán sem indulok. A következő versenyem Svédországban lesz két hét múlva. Az X Games egy nagy álom, remélem, egyszer sikerül eljutni rá. Ez egy meghívásos verseny, összesen 8 lány indul rajta, a világranglista első három helyezettje mindenképp bekerül, a többiek pedig a szervezők döntése alapján, meghívással kerülnek be. Az olimpia is foglalkoztat, de csak jövőre kezdődik a kvalifikáció, így erre még nem akarok rástresszelni.
A snowboard nem éppen veszélytelen sport, hogy állsz a sérülésekkel?
Sok sérülésem volt már, a legsúlyosabb egy kartörés, amit műteni kellett, de volt keresztszalag szakadásom, amit szintén műtöttek, 4 agyrázkódásom, könyökficamom és csigolyatörésem is volt. A családom nagyjából már megszokta, hogy ezt a veszélyes sportot űzöm. Eredetileg egy évre mentem volna Ausztriába, hogy a snowboardozás mellett megtanuljak németül, de mivel elég jól ment a snowboard, kint maradtam, ők ezt elfogadták, és büszkék is rám.
Milyen lemondásokkal jár a sportolói léted?
Ha reálisan nézem, nagyon sok mindenről le kell mondanom. Ami nagyon hiányzik, az az otthon, mert folyamatosan utazom, nehéz, hogy sehol sem vagyok egy helyben huzamosabb ideig. Hiányzik a család és a barátok, és emellett az életforma mellett magánéletem sem nagyon van, mert nincs időm rá. Néha hiányzik, hogy “normális” életet éljek, amiben elmegyek iskolába, utána találkozom a barátaimmal és elmegyünk ide-oda. Egy végigedzett nap után már sokszor csak arra van erőm, hogy lefeküdjek pihenni. És bár itt is vannak barátaim, őket nemrég ismertem meg, az igazi barátaim Magyarországon vannak.
Hogy zajlik egy snowboard verseny, hogy képzeljünk el?
A világkupa versenyek előtt van két nap edzés, ekkor 2-3 órát tölthetünk a pályán, hogy megismerkedjünk vele. A versenyen kétszer mutatkozunk be, két ugrás van, ezeket pontozzák, a jobb gyakorlat számít, ez alapján kerülnek a döntőbe a legjobbak. Ez teljesen freestyle, nincsenek előre megadott kötelező elemek, ugrások, pörgések, amiket be kellene mutatni, mindenki azt igyekszik megmutatni, amiben a legjobb. A zsűri figyeli a trükkök nehézségeit, hogy a rider milyen változatosan ugrik, több vagy csak egy irányba forog, hogyan használja a korlátokat és az ugratókat, megfogja-e a deszkát, milyen a stílusa, ezek alapján pontoznak.
Nekem a stílusom az erősségem, ha nem is mutatok be olyan nehéz ugrást, mint mások, de magasra, messzire tudok szállni, úgy fogom meg a deszkát, ami lányoknál nem megszokott. A zsűri olyat szeretne látni, ami másokra nem jellemző, egyedi. A gyakorlataimba olyan elemeket teszek be, amiket jól és biztonságosan végre tudok hajtani, de ez mindig pályafüggő, hogy mennyire nehéz a pálya, milyenek a körülmények és az adottságok, van-e sebesség az ugratóra.
A snowboard elképesztően látványos, de ugyanakkor félelmetesnek is tűnik. Te nem félsz közben?
Szoktam félni, de ezt az előnyömre fordítom és kihasználom a félelmet, hogy jobb legyek általa. Nem tudom még, mit fogok csinálni a snowboardozás után, de ez akkora adrenalin, hogy ha abbahagyom, akkor is biztosan szükségem lesz valamire.
A fotók forrása Panka Facebook oldala, amit itt találtok.