Porokat eszünk és tablettákat kapkodunk be, furcsa, élettől elrugaszkodott étrendeket próbálunk követni, amikhez a hozzávalókat akár még egzotikus tájakról is hajlandóak vagyunk beszerezni nem kis költség és fáradság árán. Aztán várjuk a hatást – lehetőleg úgy, hogy megmozdulni ne kelljen hozzá –, ami talán el is jön ideig-óráig, de tartósan valamiért sosem sikerül leadni a feleslegesnek vélt kilókat. Biztató, hogy így ment ez már akkor is, amikor mi, ebben az időben fogyókúrázó emberek még kósza gondolatok sem voltunk. És így megy ez egészen addig, míg a nagy többségünk rá nem ébred, hogy nincs csodaszer és nincs mágikus étrend, amitől le lehet fogyni, a kulcs az életvitelben, életmódban van egyedül.
Ebben a fogyókúra-gyűjteményben egészen az 1700-as évekig megyünk vissza, hogy lássuk, a fogyókúra tényleg az emberek agyára megy már jó hosszú ideje. Azt gondoltam egész idáig, hogy én aztán már mindent kipróbáltam, amire ráillik a fogyókúra elnevezés, de most be kell látnom, hogy tévedtem, ilyen bizarr diétákra még én sem vetemedtem sosem.
1727: Mocsármentes diéta
Thomas Short írta le egy tanulmányában 1727-ben, hogy megfigyelései alapján azok, akik mocsár közelében élnek, kövérebbek az átlagnál. A javaslata szerint a túlsúlyos embereknek csak annyi a teendőjük, hogy száraz területre költöznek, és messzire elkerülik a mocsarakat. Nincs feljegyzés arról, hogy a mocsárkerülő kúra mennyire volt hatásos fogyás szempontjából, de attól még jó ötletnek tűnik ingatlanvásárlás esetén, hogy ne költözzünk mocsaras vidékre.
1800-as évek: Viktoriánus anorexia
A 19. század második felében Nyugat-Európa középosztályában és az arisztokráciában felütötte fejét a viktoriánus anorexia. Határozottan éheztették magukat, hogy a viktoriánus korban divatos törékeny, légies karcsúságot elérjék, mert ez jelentette a spirituális tisztaságot és nőiességet.
1820: Ecetdiéta
Lord Byron, akit anorexiás és bulimiás költőként is emlegetnek, divatba hozta az ecetdiétát. Hogy méregtelenítse a szervezetét, naponta több liter ecetes vizet megivott, hozzá pedig egy csésze nyers tojással elkevert tea volt a napi adagja. Kétségtelen, hogy ettől le lehetett fogyni, csak az olyan mellékhatásokat kellett elviselni, mint a hányás és hasmenés. De mi az nekünk egy pár elvesztett kilóért cserébe?
1903: Csak semmi nyelés
Horace Fletcher, a nagy rágóművész, aki 20 kilót fogyott azzal, hogy hosszasan rágta az ételeket, majd nem nyelt le semmit belőlük. A módszere szerint minden fogunkkal 32-szer kell megrágni az ételt, majd kiköpni, ami marad a rágás után. Úgy gondolta, hogy így az ételből a szükséges tápanyagok bejutnak a szervezetbe, de nem rakódik le feleslegként semmi.
1925: A cigarettadiéta
Nehéz elképzelni, hogy a cigit egykor az egészség érdekében reklámozták, pedig így volt. Mert a cigaretta étvágycsökkentő hatását jól meg tudták lovagolni a dohánygyárak. A reklámjaikban egyenesen kijelentették, hogy a cigitől már nem is akarunk majd édességet enni, úgyhogy dohányozzunk minél többet, és vékonyak – mellékhatásként esetleg halottak – leszünk.
1930-as évek: Karcsúsító szappan
Zseniális ötlet, hogy mossuk le magunkról a zsírtömeget szappannal a tus alatt. Fürödni úgyis kell, igaz? Azt hinnénk, ezt úgysem vette be senki, hogy ilyen létezhet, ám a 30-as években tömegek vásárolták a többféle karcsúsító szappant, hogy habbal varázsolják vékonnyá magukat. Összetételük alapján ezek nem különböztek a sima szappanoktól, maximum kicsit több volt bennük a kálium-klorid, de a címkéjükön ott volt, hogy fogyasztanak, úgyhogy máris eladhatóvá váltak.
1960-as évek: Csipkerózsika-diéta
Logikus, hogy amíg alszunk, addig nem tudunk enni, úgyhogy minél többet kell aludni, és akkor hamar lefogyunk. Ez volt a vezérgondolat a Csipkerózsika-diéta mögött, aminek olyan híres követője is akadt, mint Elvis Presley. A fogyókúra rajongói abban látták a megoldást, hogy minél több altatót beszedtek, így napokra leszedálták magukat, és csak aludtak, hogy ne egyenek.
1970-es évek: Az utolsó esély diéta
Roger Linn egészen odáig merészkedett, hogy kijelentette, nincs szükség ételre, a fogyni vágyók ne egyenek SEMMIT, csak igyák az ő csodaitalát. Az italban állatok szarva, patája, bőre, ina, csontja és egyéb vágóhídról összesöpört hulladék volt por alakban, némi fűszerrel, hogy elvegye a maradványok ízét. Egy nap ezzel az itallal csupán 400 kalóriát és nulla tápanyagot vitt be a fogyni vágyó, úgyhogy nem meglepő, hogy a diétát kipróbálók közül 58-an rövid időn belül szívrohamot kaptak.
2000-es évek: Látványdiéta
Egy ideje már tudjuk, hogy a gyorséttermek azért játszanak a piros és sárga színekkel, mert ezek étvágynövelő színek, és rohanunk tőlük egy jó hamburgerért. Viszont azt kevesen tudják, hogy a kék szín ennek épp az ellenkezőjét váltja ki belőlünk: étvágycsökkentő hatása van. Ezt az információt felhasználva készített diétás kék szemüveget egy japán cég, amin keresztül elég ránézni az ételre, és máris nem akarjuk megenni.
2000-es évek: A vattapamacs-diéta
Minek nekünk rendes étel, ha van ez a remek találmány a fürdőben, ami eltelíti a gyomrot? A vattadiéta rajongóinak legalábbis valami ilyesmi foroghatott a fejükben, amikor elkezdtek vattát enni. Néhányan csak úgy magában, szárazon, mások pedig zselatinba áztatva fogyasztották, hogy jobban csússzon. Nem igazán arra van kitalálva a vatta, hogy táplálja a testünket és lelkünket, úgyhogy semmiképpen sem javasolt diéta.
Olvass még többet a fogyókúrákról:
- A fogyókúra hízáshoz vezet
- 5+1 fogyókúra, amit inkább kerülj el jó messzire
- 6 tény, ami közelebb visz a sikeres fogyáshoz