“A perfekcionizmus nem a legjobb oldalunkról szól. Épp ellenkezőleg: a perfekcionista a legrosszabbat keresi magában” – véli Julia Cameron.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi rossz van abban, ha mindig a lehető legtöbbre, legjobbra törekszünk? Hát, elég sok.
Depresszió. A perfekcionista elvárásai és céljai sokszor elrugaszkodnak a realitásoktól. A célok el nem érése, a folytonos csalódás az önmaga iránti elvárásokban pedig komoly szorongások, depresszió forrása lehet.
Rossz stressztűrés. Kutatások szerint a perfekcionistákra jellemző az állandóan magas kortizolszint, azaz a stresszre adott hormon szinte folyamatosan termelődik bennük. Ez hosszú távon komoly egészségügyi és pszichés problémákat okoz.
Agresszió. Az is kiderült, hogy a túl magasra tett lécek miatti gyakori csalódás és elégedetlenség agressziót válthat ki a perfekcionistákból, mások ellen irányulhat a frusztrációjuk.
Önsértés. Az állandó frusztráltság és csalódottság, szorongás nemcsak a mások, de a perfekcionista önmaga felé irányuló agresszióját is kiválthatja önsértések képében, de az evészavarok és az öngyilkosság sem ritka. Főleg negatív visszajelzések esetén áll fenn ezen folyamatok, tettek veszélye.
Rossz életminőség. A fentiek alapján nem meglepő, hogy a perfekcionisták életminősége nincs a topon. “Nagyfokú szorongás, alacsony önbecsülés és önbizalom jellemzi őket – mondja dr. Alisa Hoffman terápiás szakember. – Hajlamosak rá, hogy csak az őket ért apró veszteségeket lássák, ne vegyék észre a jó dolgokat az életükben, és nem tudják távolabbról, egy nagyobb egész részeként szemlélni a dolgokat.”
Forrás: huffingtonpost.com