A magyar–finn–osztrák kutatócsoport a vizsgált fákról lézerszkenneléssel nagy pontosságú és részletességű modellt készített, és ezt az éjszaka folyamán óránként ismételték. Beigazolódott, hogy a fák ágai és levelei éjszaka akár tíz centiméterrel is lejjebb ereszkednek.
Zlinszky András, a csoport biológusa közleményében azt írja, hogy a legtöbb élőlény alkalmazkodik a nappalok és éjszakák váltakozásához, így a növények is: a virágok általában reggel nyílnak, számos fa levelei éjjel összecsukódnak. Évszázadok óta kutatják a növények napi ritmusát, már Carl von Linné megfigyelte, hogy napokon át sötét pincében tartott virágok továbbra is nyílnak és csukódnak, Charles Darwin pedig leírta a növényi hajtások éjszakai mozgását, amit alvásnak nevezett.
Mind a mai napig laborban tartott, cserépben nevelt, kisméretű növényeken zajlanak ezek a vizsgálatok, így eddig nem lehetett tudni, hogy a megfigyelt törvényszerűségek mennyire alkalmazhatóak a fákra, a lézerszkenneléssel azonban megfigyelhetők a fák is.
A tudósok kismértékű, de szisztematikus változást mértek, ötméteres nyírfákon fokozatosan nyolc-tíz centimétert mozdultak lefelé az ágak és levelek éjszaka. Napkelte előtt érték el a legalacsonyabb pozíciójukat, majd hajnalban néhány óra alatt visszatértek korábbi helyzetükbe. Egyelőre nem tudják, hogy a nap “ébresztette-e fel” a fákat, vagy a saját belső ritmusuk a naptól függetlenül – olvasható a kutatás vezetőjének, Eetu Puttonennek, a Finn Geodéziai Kutatóintézet munkatársának beszámolója a közleményben.
Ugyanaz a mérés, két távoli fán
Az esetleges külső hatások kizárása érdekében ugyanazt a mérést két, egymástól több mint ezer kilométeres távolságban lévő fán is elvégezték: Ausztriában és Finnországban az őszi nap-éj egyenlőség idején. A körülmények kedvezőek voltak, sem szél, sem harmat nem zavarta a munkát.
Korábban is ismert volt egyes fák, például az akác leveleinek alvómozgása, de nem feltételezték, hogy ez más fajokra is kiterjed. “Az pedig, hogy az ágak is mozognak, különösen váratlan számunkra, bármennyire ésszerűnek tűnik is utólag” – véli Zlinszky András, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet kutatója.
A kutatás következő lépésében újabb fák felmérését tervezik, szorosan nyomon követve egyúttal a víz mozgását is a törzsben és az ágakban. Ilyen vizsgálatokkal fény derülhet majd arra is, mikor és mennyi vizet vesznek fel a fák a talajból, és párologtatják el a leveleiken, illetve hogyan hatnak a környezetük hőmérsékletére és páratartalmára nappal és éjszaka.