Ha elég sokáig görgetsz lefelé a Facebookon, akkor szinte biztos, hogy azt kezded érezni, hogy a te életed egy nagy szívás, és mindenki, akit ismersz, az valahol egy trópusi szigeten nyaral, élete szerelmével házasodik, vagy boldog mosollyal az arcán nevel gyerekeket.
Én ezt nem veszem be, egy pillanatig sem.
Sokszor láttam tökéletesen pedikűrözött lábujjakat a kék tengerben lefotózva, talán túl sokszor is. Nem hiszem el, hogy amikor az emberek csóróságról panaszkodnak, akkor évente ötször tengerparton lógatják a lábukat. Tuti újra meg újra kilövik az éterbe ugyanazt a képet, vagy csupa milliomos között élek. Még pár dolog, amit egyszerűen nem vagyok hajlandó elhinni:
- Azt a büszke szülőt, aki egy hihetetlen legóépítmény mellett fotózkodik, amit az ő kis zsenije alkotott. “Milyen csodálatos az én kislányom! Ugye, hogy a legó a legjobb dolog a világon?” Emlékezz vissza, milyen csodálatos volt a kislányod, amikor szanaszét hagyta a legót múlt héten a padlón, és te mezítláb beleléptél már vagy századszorra. Annyira felidegesített, hogy ki akartad dobni az egész készletet. Biztos akkor is nagyon szeretted a legókat.
- A kép a gyerekedről, amin tetőtől-talpig csokisan rejtőzködik a szekrényben, és tömi az édességet, amit te nagyon cukin lefotóztál. “Ó jajj, valakinek hasfájása lesz ma.” Biztos épp azelőtt lőtted ezt a fotót, mielőtt felnyaláboltad volna, hogy ruhástul betedd a kádba, majd utána szentbeszédet tarts szabályokról és megfenyegesd, hogy csak spenótot kap egy hónapig ezek után.
- Azok a virágok, amiket ok nélkül küldött neked a férjed. Múlt héten mesélted pont riadt arccal, hogy már semmi kedved a szexhez egy ideje. Érdekes, hogy a szexmegvonás úgy hat egy férjre, hogy “ok nélkül” virágot kezd küldözgetni a feleségének.
Ha pedig már a romantikánál tartunk. Azt hiszed, beveszem, hogy a pasi, aki évek óta egyetlen családi fotót sem rakott ki Facebookra, hirtelen naponta posztolgatni kezd csak úgy a “dögös feleségéről” képeket? Úgy a semmiből? Szinte biztos, hogy valahol a kiindulópont előtti éjjelen a feleség megtalálta a férj számítógépén az előzményekben a nagyfenekekkicsimellek.hu pornóoldalt, vagy valami hasonló sztori van a háttérben.
És az összes csodálatosan feldíszített sütemény is mind lenyűgöz, de annyira szeretném látni, hogy milyen állapotban van a konyhád utána.
Rögtön utána. Meg egy szelfit is kirakhatnál, hogy lássam a karikákat a szemed alatt, mert hajnal 2-ig fennmaradtál, hogy ilyen tökéletesek legyenek a sütik. Hiszen mikor máskor lenne ideje arra egy normál anyának, hogy tökéletes, Északi-sarkot formáló cukorsüvegeket készítsen? Azért abban 50 százalékig biztos vagyok, hogy nem a Pinterestről szedted le a képet csak azért, hogy megszégyeníts minket, földi halandókat, akiknek egy kevert süti is kihívás.
Elég volt abból is, hogy folyik a “Milyen szerencsés nő vagyok, hogy ilyen csodálatos férjem van!” tartalom szanaszét az üzenőfalon. Nagyon cuki, talán egyszer, amikor évfordulótok van. De az igazság az, hogy ha már több mint 5 éve vagytok házasok, és egy egész hetet kibírsz anélkül, hogy panaszkodnál a férjedre, akkor minden elismerésem a tiéd. Szerethetsz valakit persze, de ettől még nagyjából heti háromszor le akarod tépni a fejét a valóságban.
Ki ne felejtsem azokat az imádni való képeket a gyerekekről, akik összebújva olvasnak.
“Annyira szívmelengető.” Még a sóhajt is hallom hozzá. Épp 10 perccel azelőtt valószínűleg az egyik kis angyalka a másik kis angyalkát a hajánál fogva húzta át a gyerekszobán. Szerintem akkor nem annyira melegedett át a szíved. Kár, hogy azt a pillanatot nem fotóztad le. Én pont arra lennék kíváncsi.
Ha már a képeknél tartunk: azok a művészi, beállított családfotók, amelyeken meghatottan mosolyogsz a gyerekeidre, miközben hullanak körülötted a falevelek. Tán még könny is csillog a szemedben. Mindenki ujjatlanban van, csak a lányodon van pulcsi, szerintem azért, mert magára és az ünneplőjére öntötte a kakaót – pedig te előre figyelmeztetted – épp a fotózás előtti öt percben. Lefogadom, hogy az a négy fotó, amit kiraktál a Facebookra, egy háromórás tortúra eredménye, amit az első félóra után már szívből utált az egész család. A fotós pedig kitörölte a következő ötéves tervéből, hogy gyereket szüljön.
Lehet, hogy tényleg vannak emberek, akiknek az élete valóban csupa napfény, süti és unikornis, akiknek a gyerekei annyira tündérek, hogy sosem akarta elajándékozni őket egy random idegennek az utcán. Ha léteznek, akkor én nem szeretnék a barátjuk lenni. Én igazi embereket szeretnék magam körül. A dackorszakos hisztis gyerekeikkel és elégetett süteményeikkel, és a hülye arcot vágó kölkökről is szeretnék néha látni képet, ami kifejezetten nem előnyös senkire nézve. Ha te megmutatod a tiédet, én is megmutatom az enyémet.
Olvass többet a Facebook hatásairól:
- Az igazán jó kapcsolat jele, hogy nincs jele – legalábbis a Facebookon
- Igazából semmi közöm a Facebook-ismerőseimhez
- Ezért elégeltem meg a Facebookon a kisbabás képeket