“Mindnyájan csupán egy láncszem vagyunk abban a hálózatban, amit az emberiség egésze alkot. Minden ember részese ennek, és senki sem állhat rajta kívül. Mindnyájunkat összeköt minden embertársunkkal ez a hálózat, ezért bármit is teszünk egy emberrel és bármi is történik ebben a hálózatban, az előbb-utóbb visszahat ránk. Minden mindennel kapcsolatban áll.
Ezt a bölcsességet az öreg Sea-ahth indián főnök (1786–1866) mondta, aki népének, a suquamish és duvamis indián törzseknek egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő tagja volt. Mondása akkor hangzott el, amikor barátsága és jóindulata jeléül megnyitotta az utat törzse földjén keresztül a telepeseknek a Csendes-óceán partvidéke felé, hogy ott megalapítsák azt a kikötővárost, amelyet később róla neveztek el Seattle-nek.
Pali bácsi, aki aktív éveiben sikeres építészként dolgozott, 85 éves korában egy szeretetotthonban ezt a választ adta, mikor megkérdezték, hogy mit szeretne az életről tanulságként továbbadni az ifjúságnak: “Tanuljatok meg úszni! Soha nem voltam jó úszó a vízben, de megtanultam jól sodródni az élet árjával. Képzeljétek az életről azt, hogy egy nagy folyam, amiben meg kell tanulnotok úszni: időnként árral szemben, időnként azzal sodortatva magatokat, de folyton úszni kell, és a fejeteket kint kell tartani a vízből. Aki képes felvenni a folyó sodrásának ritmusát és nem hajtja le a fejét, az boldogulhat és örömet talál az életben.”
Nagyanyám bölcs tanácsa ez volt a házasságról: “Soha ne feküdjetek le a nap végén haraggal. A harag és a düh, amit egymás iránt éreztek, másnap reggelre nem múlik el, hanem csak mélyebben befúrja magát a szívetekbe – ott marad, kárt tesz, még akkor is, ha nem látszik kívülről. Ezért bocsássatok meg egymásnak, és kérjetek bocsánatot még azelőtt, hogy ágyba feküdnétek a nap végén, hogy békében tudjatok sokáig egymás mellett élni. Ezt soha ne mulasszátok el, mint ahogy azt sem, hogy megköszönjétek a másiknak, hogy aznap örömet szerzett nektek!”
Nagyapám mindig ezt mondta nekem: ne tékozolj! Használj fel mindent, hordd a ruháid, amíg elkopnak, és javítsd meg, ami elromlott. Ne pazarold se a pénzed, se az idődet, se az erődet, sőt még a szerencsédet sem, és akkor boldog évek és nyugodt öregség vár rád. A tékozlás vétek és bajt hoz a fejedre. Az egyetlen dolog, amit számolatlanul szórj el magad körül, az a szeretet.”
Iluminada Blasquez, aki egy egyszerű spanyol parasztasszony volt 84 éves korában, népes családja körében hunyt el boldogan és az élettel betelve. Halála előtt nem sokkal megkérdezték tőle egy távoli rokona, mi a titka, hogy ilyen szép, nagy és boldog családja van. Ezt felelte: “Nem szabad a gyermekeket egymáshoz hasonlítani. Én 6 gyereket neveltem fel, akik felnőttként is jó testvérek maradtak, és a mai napig összetartanak. Ők mind boldog emberek, és ezt a boldogságot át tudják adni a feleségeiknek, férjeiknek és gyermekinek is, és ez tartja össze a családunkat. Ennek a boldogságnak a kulcsa az volt, hogy sosem hasonlítgattam a gyerekeimet egymáshoz, és mindegyiküket a saját, külön egyénisége és igényei szerint neveltem. Úgy tekintettem rájuk, hogy mindegyik a saját nemében tökéletes és hibátlan. Az összehasonlítás fájdalmas a gyerekeknek, azt fogják érezni tőle, hogy hiba van bennük. Az összehasonlítgatás csak rossz versengést, irigységet és bántást szül, és kioltja a szeretetet és bizalmat a kapcsolatokból.”
Mentés
Mentés
Mentés
Mentés