Nem nagyon van ember itthon, aki ne hallott volna a Gundel-palacsintáról, de talán azt kevesebben tudják, hogy eredetileg Márai-palacsintának nevezte el Gundel Károly, mert a recept alapját Márai Sándor feleségétől, Lolától kérte el, és gyúrta át “gundelesre”. Aztán később, a kommunizmus alatt kötelezték arra, hogy megváltoztassa a palacsinta nevét, hiszen Márai az emigrálással a rendszer ellensége lett.
De nemcsak a magyar értelmiségi elit számára vált különleges hellyé a Gundel étterem, híre az egész világban elterjedt. 1939-ben, a New York-i világkiállítás magyar pavilonjának hivatalos éttermeként Magyarországnak is reklámot csinált, a New York Times így írt róla:
A Gundel-vendéglő nagyobb, jobb hírverést biztosít Budapest számára, mint egy hajórakomány turista prospektus.
“A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt.”
Gundel Károly azért mondta ezt, mert akármilyen vendéglátós alapokat, anyagi és szakmai hátteret is hagyott rá az apja, Gundel János, a fiú kitartása és szenvedélye kellett ahhoz, hogy a Gundel éttermet legendává tegye. 1883-ban született és az apja számára hamar kiderült, hogy öt gyermek közül Károly lesz az, aki tovább tudja vinni majd a családi üzletet, ezért gyerekkorától kezdve vitte magával a vendéglőbe, ahol minden munkában segítenie kellett. Apja nem ültette bele a jóba, hanem ugyanúgy, mint neki, Károlynak is pikolófiúként kellett kezdenie a karrierjét.
A vendéglős szakma minden csínját-bínját nemcsak apja mellett, hanem a világ legjobb szállodáiban is elsajátíthatta, mielőtt 1910-ben átvette az Wampetics vendéglőt az Állatkert mellett, amit átnevezett nem sokkal később Gundelre. Gundel Károly a gasztronómia zsenijeként zsonglőrködött a hagyományos receptekkel, gyűjtötte az ételeket és a saját ízlése szerint formálta át őket. Olyan volt az ételekkel, mint Kodály Zoltán a népdalokkal: fáradhatatlanul felkutatta a magyar hagyományos ízeket határon innen és túl.
“Nem is úgy érzem magam, mint vendéglős, aki pénzért italt, ételt árul, hanem mint vendéglátó magyar házigazda, akinek házát megtisztelik vendégei látogatásukkal.”
Forradalmasította a vendéglátást, önmagát nem vendéglősnek tartotta, hanem házigazdának, aki a vendégeiért szívét-lelkét kiteszi. Ezzel a szemmel válogatta ki azt az 52 pincért és 13 szakácsot is, akik kiszolgálták a vendégeket:
Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik.
Gundel Károly éttermében megfordultak az 1900-as években az akkori értelmiségi elit legjobbjai. Karinthy Frigyes még a tanácsait is kikérte Vendéget látni, vendégnek lenni című könyvéhez. A Gundel étterem és Gundel Károly ételei mára már legendává és az életünk részévé váltak.
A Gundel-minőséget azzal garantálta, hogy a mottóját mélységesen komolyan vette: “Jó minőségű alapanyagból könnyű rosszat főzni, de rosszból sohasem lehet jót.” Emiatt ment ő maga minden reggel piacra, hogy a legjobb árut beszerezze, ezért bérelt borospincéket és sertéshizlaldát, hogy a legminőségibb ételt tudja az asztalra tenni vendégeinek.
A vendégek pedig meghálálták kemény munkáját, törzsvendégei között olyan nagy nevek voltak, mint Lotz Károly, Mikszáth Kálmán, Liszt Ferenc és Karinthy Frigyes. Mikszáth végül olyan jó barátjává vált, hogy Gundel Károly az író kívánságára alkotta meg híressé vált tejfölös-kapros palóc levesét ürühússal, zöldbabbal és krumplival. Krúdy Gyula pedig 1927-ben A pesti embereket meg kell tanítani enni! című novellájában írta le egy beszélgetését Gundel Károllyal, amiből kiderült, mennyire pont olyan rohanva ettek akkor is az emberek, mint manapság:
A pesti embereknek nincs emésztésük, mert egyáltalában elfelejtettek enni. Elfelejtenek mindent, ami valaha a rendes, nyugodt, hosszú terjedelmű élethez szükségesek. Így az evést is.
“Mint kötőanyag, legalkalmasabb a gyerek. Minél több, annál jobb. Az élet ízét, zamatát ők javítják.”
A nagy szívű vendéglátó házigazda a vendégeinél csak a családját szerette jobban. 1907-ben vette feleségül Blasutig Margitot, egyik vendégének sógornőjét. Tizenhárom gyermekük született, akiktől később olyan híres unokák származtak, mint Latinovits Zoltán, Bujtor István vagy Frenreisz Károly. A Gundel név halhatatlanságát a szoros családi kötelékekkel alapozta meg. Összetartó családot kovácsolt, folytatta apja hagyományát, és mindig volt olyan a gyermekei, unokái közül, aki az étteremben inaskodva tanulta ki a szakmát. Így vitték tovább a család örökségét.
Gundel Károly gondolatait a családról, szeretetről és az életről tanítani kellene, a maga konyhaművész módján fogalmazta meg a boldogság receptjét:
Főzd meg jó puhára a kiválasztott médiumot (embert), s szeresd oly forrón, ahogyan csak szeretni tudsz. Hámozd le és dobd el magadtól az önzésnek még a csíráját is. Fordítsd minden erődet és figyelmedet családod javára. Ne keresd az életnek más fűszerét, mint amit munkád és családod nyújt, és ne kívánd, hogy mindig neked legyen igazad. Mint kötőanyag, legalkalmasabb a gyerek. Minél több, annál jobb. Az élet ízét, zamatát ők javítják.
Olvass több születésnapos hírességről:
- “Összeférhetetlen vagyok” – Latinovits Zoltán 85. születésnapja
- Így ünnepli 79. születésnapját Ferenc pápa
- Ő már csak ilyen pasi volt – 103 éve született Gobbi Hilda