Rendszersen megesik, hogy a nagyszülők, de még a szülők is a testvérünk vagy unokatestvérünk nevén szólítanak minket, még akkor is, ha nemben sem passzol az adott név. A baráti körben is előfordulhat, hogy összekeverik a nevünket valaki máséval, a legrosszabb eset pedig határozottan az, amikor valaki az ex nevét mondja ki. Emlékezzük csak Ross sokadik esküvőjére:
Míg a legtöbben ezt borzasztóan sértőnek érezzük, egy friss kutatás szerint a dolog mögött pozitív (és persze akaratlan) szándékok állnak, ami a memória speciális működésének köszönhető.
A Memory and Cognition szaklapban 1700 alanyt vizsgáltak, akiket arról kérdeztek, kiket és kinek a nevén szólítottak meg rosszul életük során. A kísérletekből hamar kirajzolódott, hogy valakit rossz néven szólítani épp a szeretet jele, ugyanis mentális szótárunkban egy “fiókba” kerülnek azoknak a személyeknek az információi, akiket valamiért fontosnak tartunk. Ezért olyan gyakori, hogy a szülők testvéreket vagy az illető barátokat kever össze.
Így már nem is olyan bántó a dolog, nem igaz?