A nem nemet jelent, értsd meg végre!

Sz.N. | 2017. Július 20.
Biztosan te is találkoztál már olyanokkal, akik egyáltalán nem értik vagy nem akarják megérteni az elutasítást. Legyen szó munkáról, egy baráti találkozóról vagy éppen egy randiról.

Vannak, akik egy ilyen helyzetben beadják a derekukat, mert egyszerűbb túlesni rajta, mint megint nemet mondani, mások kitartanak, és megpróbálják megértetni az értetlen féllel, hogy a válasz a kérdésére nem.

Tegnap este megint csörgött a telefonom, és ismét az a férfi keresett, akinek már százszor megmondtam, hogy ne hívjon fel, ne kérjen randevút, mert nem akarok vele találkozni. De nem érti, és nem adja fel. Sokszor már fel sem veszem, ha hív, máskor próbálom kedvesen lerázni. Egyik módszer sem tántorítja el, ő kitart.

Munka miatt találkoztunk, kedves, szimpatikus, helyes pasi. Egyetlen dolog nem stimmel: számomra nem vonzó, nincs meg benne az a plusz, amiért a nők találkozni akarnak egy férfival, megőrülnek a pillanatért, hogy lássák, vagy hallják a hangját. Nem kell ehhez extrém jól kinéznie a pasinak, éppen elég, ha megvan benne az a valami, ami éppen az illető nőnek vonzó. Ebben a férfiban nincs meg ez a plusz, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól az udvarlása. Sem egy pillantással, sem egy mondattal nem bátorítottam soha, nem adtam neki okot arra, hogy azt higgye, lehet köztünk valami.

Mindenki szereti hallani, hogy szép és kedves, de ez pusztán egy jóleső érzés, ami egy kis önbizalmat ad, de nem több, ha olyasvalakitől jön, akivel nem vágysz közelebbi kapcsolatra. Nyilván mindenki másképp csinálja, én igyekszem mindig kedvesen, esetleg viccesen elhárítani azokat az udvarlásokat, amikre nem vagyok vevő. Törekszem arra, hogy ne sértsem meg a másikat, hiszen az, hogy elmondja az érzéseit, éppen tapintatra szólít fel, mert megbízik bennem, kiadja magát.

 

Kevés kivételtől eltekintve a humorral, kedvesen elmondott visszautasítás használt eddig, nem volt sértődés. Most azonban hiába minden, az illető nem ért a szóból. Állandóan találkozni, randizni akar, vacsorázni hív, és nem érti, hogy nem akarok és nem is fogok vele sehová elmenni. Kértem, hogy ne hívjon, az sem használ. Tegnap a legkevésbé udvarias modoromban mondtam el neki mindezt, de nem hiszem, hogy eljutott a tudatáig. Lassan kezdem úgy érezni, hogy zaklat. Vajon mikor csenget be az otthonomba, ha a telefont nem veszem fel? Néha azt hiszem, hogy nem egészen normális, kezd megszállottként viselkedni…

Te mit tennél a helyemben?

Exit mobile version