Az autizmus különböző mértékben érinti a fejlődést. Vadas Laci a szülei felügyeletére szorul, de viszonylag mégis önálló, dolgozik is, napi négy órában irodai háttérmunkát végez. Társaival minden nyáron jár autistáknak szervezett táborokba. Ez mindig nagy élmény számára, hiszen új dolgokat tapasztalhat, elfogadó közegben. Rájött, hogy ha minden hónapban félretesz egy kis pénzt a fizetéséből, akkor nemcsak a táborokat élvezheti, hanem önállóan is szervezhet utazásokat. Természetesen azért nem egyedül, jó barátnőjét, Kittit invitálta meg az első két ilyen útra. Kitti az Aura Egyesület önkéntes segítője, így ismerkedtek meg. Egyszer, amikor moziba mentek, én is csatlakoztam hozzájuk. Így kaptam én is meghívást Lacitól a nyárra, a trófeás házba, amit nagyon szeret, több éven át itt szálltak meg, amikor táboroztak. Fontosak számára az ismert helyszínek. A trófeás házat különösen szereti, tetszenek neki a falakat díszítő szarvak és állati koponyák, mi azért megemlítettük neki, hogy ezekért nem igazán lelkesedünk. Rögtön megígérte, hogy a kedvünkért majd letakarja őket.
A megérkezés
Laci már péntek délelőtt elutazott a Balatonra. Mivel jól ismeri a helyet és a ház tulajdonosát is, tudtuk, hogy remekül elboldogul majd egyedül is. A mi vonatunk este futott be, ő az állomáson várt minket. Amikor leszálltunk, kitárt karokkal, hatalmas örömmel szaladt elénk, ritka nagy élmény az ilyen. “Már régóta vártalak ám titeket, amíg nem jött a vonat, idejött hozzám egy ember segítséget kérni, bár elsőre gonosz, kormányzó kinézete volt, azért útbaigazítottam, szépen megköszönte” – újságolta nekünk. Mint megtudtam, ezt a kifejezést azokra az emberekre használja, akiket ijesztőnek tart, alkoholisták, hajléktalanok, huligánok. Sajnos volt, aki észrevette a félelmét, és elkezdte direkt ijesztgetni, üldözni, emiatt egy időben kerülő úton járt munkába.
“Állj, van egy kis probléma!” – kiáltott fel Laci, amikor a ház bejáratához értünk. – Nem tudtam mivel letakarni a trófeákat, de van egy ötletem! Csukjátok be a szemeteket, és egyenként, vakon elvezetlek titeket az emeletig.” Valóban így tett, aztán persze megbeszéltük vele, hogy mégsem annyira félelmetesek a földszinti trófeák, így nem kell aggódnia értünk. Egyébként tényleg imádja ezt a házat, látszott rajta a lelkesedés. “Jámbor lelkű Áronnal és Ádámmal voltam itt először” – mesélte. Egykori magyar szakos létemre még talán nem is találkoztam soha senkivel, aki ennyire szépen beszél a hétköznapokban. Állandó jelzőket használ bizonyos dolgokra.
Az autizmusról
Az autizmust az agy veleszületett fejlődési zavara okozza, a hátterében döntően genetikai tényezők és részben környezeti faktorok állnak. A fejlődési eltérés különböző mértékben és formában, de mindig érinti a kölcsönös kommunikáció és társas viselkedés területét, továbbá együtt jár a gondolkodás és viselkedés rugalmatlanságával, valamint a környezet ingereinek eltérő észlelésével. Az autizmussal élő emberek az átlagostól eltérően értelmezik és dolgozzák fel a környezetükből érkező fizikai és szociális ingereket. Ennek következtében gondolkodásuk, válaszaik és viselkedésük is sokszor különbözik a megszokottól. Bizonyos helyzetekben szokatlan viselkedési formák jelentkeznek, máskor az elvárt, megszokott viselkedés hiányát észlelhetjük. Minden autizmussal élő ember más és más, viselkedésük nagymértékben eltérhet egymásétól. Az autizmusból származó nehézségek sajátos szükségletekhez vezetnek, amelyek minőségükben térnek el más ellátási szükségletektől.
Nagy tervek
A kedvenc büféjében vacsoráztunk, és közben ismertette a programot, amit bár mindannyian ismertünk, mert már hónapokkal ezelőtt megtervezte, és időnként telefonon is megosztotta velünk, érdeklődve végighallgattuk. Mivel vízimádó, jó idő esetén a strand volt a célpont. Kicsit aggódott, mert a kedvenc időjárás-előrejelző oldalai és a tévé szerint is meg kellett volna már érkeznie a viharnak, de ez nem történt meg, így úgy érezte, becsapták őt. Nála az időjárás kardinális kérdés, a “nagy tó”, azaz a Balaton előre megjósolt hőfokát is fejből tudja napokra előre. Azért rossz időre is akadt ötlete bőven, felsorolta a helyeket, amiket ismer. “…És akkor elmegyünk a lellei fagyizóba, a földvári kikötőbe vagy Siófokra, az égig érő toronyhoz” – vázolta.
Megjött a vihar
Másnap megérkezett a vihar, ami egy kicsit elkedvetlenítette Lacit. Ráadásul a háromból ketten később keltünk fel, mint ahogy ő tervezte, ez sem tetszett neki. “Megtörtént a csoda!” – kiáltott fel, amikor meghallotta, hogy felébredtünk. Hasonló őszinte megnyilvánulás volt, amikor miután bezárta a kaput, közölte: “Kitti, én odaadnám neked a kulcsot, de félek, hogy elhagyod.” Kimondja, amit gondol, teljesen őszintén, minden bántó szándék nélkül, ez az, amit más közegben ritkán tapasztal az ember, vagy ha mégis, hajlamos megsértődni rajta.
Délutánra aztán kitisztult az idő, le tudtunk menni a partra. Este pedig társasjátékozás következett, de előbb még ki kellett töltenem a Laci által készített kvízeket, amiket a másik két lány már ismert. Profin összeállított kérdéssorok voltak, méghozzá nem is az egyszerűbbik fajtából. Az egyik például a 2004-es athéni olimpiáról szólt. Ezen kicsit elcsodálkoztam hirtelen, hogy ez hogyan lehetséges, hiszen az 13 éve volt, aztán rájöttem arra, amit teljesen elfelejtettem a másfél nap alatt, hogy Laci nem gyerek, hanem egy őszinte és tüneményes, gyereklelkű felnőtt, aki az athéni olimpia idején már 25 éves volt. Értékelte is a tesztet, részletesen elmagyarázta a válaszokat, és bizony nem kímélt, ha hibáztam, volt ilyen bőven.
Hatalmas megtiszteltetés, hogy bekerülhettem Laci bizalmába, és megtapasztalhattam azt az önzetlen szeretetet, amit ő nyújtani tud. Mindehhez pedig csak az kellett, hogy nyitottsággal és türelemmel forduljunk felé. Elgondolkodtató, hogy milyen más lenne a világ, ha mindenki így fordulna a másik felé, akár autista, akár nem.
Fontos tudni
Persze mindehhez hozzá kell tenni, hogy én csak pár napot töltöttem Lacival. Az anyukája, Vadasné Mária elmesélte, hogy milyen hosszú út vezetett idáig, ahol most Laci tart. Hogy csak a saját példáimnál maradjak, az, hogy reggel csak neheztelt ránk, de nem ébresztett fel minket, komoly tanulási folyamat eredménye, ami kiskorától zajlott, hogy ne ébressze fel a szüleit mindennap (ünnepnapokon és hétvégén is) hétkor, amikor ő felkel. És az általam nagyra becsült őszinteségből is sokszor volt problémája, például amikor a tanárával közölte: “Jaj de büdös vagy”. Pedig mindössze arról volt szó, hogy a reggeli borotválkozás illata lengte körbe a tanárt, ami Lacinak nem tetszett. Amit pedig én is tapasztaltam, hogy nem bírja elviselni, ha egy autós dudál, vagy valaki hangosan tüsszent. Ilyenkor felháborodottan kiabálni kezd, hogy hagyják abba, ne rémisszék őt halálra. Mint megtudtam, ez ezért van, mert az autisták érzékszervei általában alul- vagy túlműködnek, érzékenyek a zajokra. Milyen más úgy érzékelni egy reakciót, hogy az okát is tudjuk, ám a legtöbben nem tudják, ezért megijednek tőle, vagy kinevetik. Pedig máris másképp ítélkezünk valamiről, ha tudjuk, miért reagál úgy, ahogy.
Mária elmondta, hogy az autizmus olyan mentális-idegrendszeri állapot, ami fejlődni tud. Ha foglalkoznak velük, az autista emberek képesek és akarnak is tanulni, hogy jobban be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Azonban ha beszorulnak a négy fal közé, könnyen visszafejlődnek, és segítség hiányában az iskola elvégzése után gyakran ez történik.
Kívülről jövő segítség nem igazán érkezik, Laci anyukája és más autista gyermekek szülei ezért hozták létre az Aura Autistákat Támogató Közhasznú Egyesületet, hogy értelmes tevékenységet biztosítsanak az autista fiatalok és felnőttek számára, erősítsék bennük a képes vagyok érzést, és esélyt adjanak nekik egy teljesebb életre. Segítik őket a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben is.
Nemcsak az autistáknak, hanem a munkaadóknak és a munkatársaknak is szükségük van némi segítségre, ugyanis hiába állnak az új helyzethez a lehető legnyitottabban, akkor is komoly félreértések adódhatnak. Például azért, mert csak kevesen tudják, hogy az autisták általában csak direkt kérésekre reagálnak. Laci is sokszor belefutott már abba, hogy megkérdezték tőle például, hogy ki tudnád nyitni az ablakot?, erre ő azt felelte, hogy igen (hiszen ki tudná), de aztán nem nyitotta ki, mivel az ő értelmezésében ez a kérés nem hangzott el. Tehát nem csak az elfogadásra és a nyitottságra, hanem az egyesület egyedülálló munkájára is nagy szükség van, hogy autisták és nem autisták képesek legyenek együttműködni és tanulni egymástól, mert bizony van mit.