Hogy mire gondolok? Amikor diákként szeptemberben visszatérsz, az iskolába, ha nem tetszik is a dolog, mert kevesebb lett a szabadságod, mégis érzed, hogy valami felé tartasz, a felnőtté válás felé, afelé, hogy leérettségizz, hogy megszerezz egy szakmát… Emellett azzal, hogy új tanév kezdődik, megvan az újrakezdés lehetősége is. „Hatodikban mindig az utolsó pillanatra hagytam a tanulást, hetedikben másképp csinálom… Ebben a tanévben több időt fordítok az angolra, feljavítom a jegyeimet…” Az ember próbálkozhat, kísérletezhet: hogy optimális neki? Tanév elején új lappal kezd, és az eredményei mérhetők.

Újrakezdés és haladás

Tanévkezdés, őszi szünet, téli szünet, félévi bizonyítvány, tavaszi szünet, bizonyítványosztás, vakáció. Szintlépés, újrakezdés, megmérettetés, eredményhirdetés. pihenő, következő szint…  Felnőttként a legtöbb esetben már eltűnik ez a jól érezhető ciklikusság. Nyilván váltakoznak az évszakok, jönnek az ünnepek, az ember szabadságra megy stb. A legtöbb munkahelyen azonban, főleg ahol monoton a munka, nincs meg a valahonnan valahová tartás érzése és ebbe  egy idő után könnyű belefásulni. Azt vesszük észre, hogy eltelt egy újabb, majd egy újabb év. Esetleg vágyakozva nézzük az iskolába tartó diákokat. „Ők még fejlődnek, még tartanak valahová” – gondolhatjuk irigykedve. Pedig szeptemberben vagy bármikor máskor, attól függően, hogy milyen dátumot tűzünk ki, mi is továbbléphetünk, folytathatjuk a fejlődést, megújulhatunk.  Intézményi keretek nélkül nehezebb, hiszen nem mondja meg senki, hogy „te már tudod a szorzótáblát, most az osztást kell megtanulni vagy elvégezted a második osztályt, mehetsz harmadikba”. Itt már önmenedzselésre van szükség. Cserében viszont magunk választhatjuk meg a számunkra éppen legmegfelelőbb utat és módszert.

Ősszel kezdtem érezni, hogy baj van

Amikor gyerek voltam, az egyetlen dolog, amit szerettem az iskolakezdésben, az a tanszerek beszerzése volt. Imádtam kiválasztani az új füzeteket, tollakat. Ez egyfajta megújulás volt, nyárból az őszbe megyünk, az új tanszerekkel az új tanévbe. Azt akkor még nem tudtam, hogy társul ehhez egy haladásérzés is:  „folytatom a feladatom, az utamon vagyok”. Először akkor jöttem rá arra, hogy ez nekem milyen fontos volt, amikor befejeztem az egyetemet.

Nyár elején meglett a diploma, én pedig azt hittem megy minden tovább a maga útján, magától jön majd a következő szint. Elkezdtem állást keresni, de hiába. Szeptemberre a „nagy újrakezdés időszakára” fogalmam sem volt, hogy mihez kezdjek, kiüresedett minden. „Vége a nyárnak, vissza kellene térnem az utamra a feladatomhoz, de mi is az?”. Az álláskeresés továbbra is eredménytelen volt, annyira elkeseredtem, hogy néhány alkalommal ellátogattam egy pszichológushoz. Az is jót tett, hogy meghallgatott egy szakember, és ellátott a tanácsaival, de az is kiemelten fontos volt, hogy legalább hetente egyszer egy fix időpontban volt valami dolgom, amiről éreztem, hogy a hasznomra válik. 

Ez egy nehéz év utáni ősz volt, családi problémákkal, gyásszal és az előbb említett munkahelykeresési nehézségekkel. A rossz időszaknak végül  egy szakirányú  tanfolyam elvégzése vetett véget. Így lettem újságíró. Ezután jobb évek következtek, el tudtam helyezkedni, szeretem a munkám. Tudatosan figyelek azonban arra, hogy ne fásuljak bele a mindennapokba. Valahogy nem tudtam elszakadni a sulikezdéstől, így számomra a szeptember lett az a hónap, amikor mindig belekezdek valami újba, vagy megnézem hol is tartok, és mit is szeretnék, vagy mi hiányzik. Persze lehetne ez a január 1-e is, új év, új élet, de mivel a nyár a kedvenc évszakom, így a napsugarakkal való feltöltődés után szívesebben vetem bele magam valami újba, mint a tél közepén.

Így turbózd fel magad szeptembertől

Nem kell feltétlenül óriási dolgokra gondolni, a lényeg, hogy valami újba kezdj, valami olyasmit csinálj, amit eddig nem tettél. Ha van olyan dolog, amiről már régóta érzed, hogy fejlődni szeretnél benne, vágj bele, iratkozz be egy nyelvtanfolyamra, ismerkedj meg új emberekkel a kurzuson, és tanuljatok együtt. De akár kisebb, olcsóbb és kevésbé időigényes lépést is választhatsz. Mondjuk, vegyél egy szakácskönyvet és határozd el, hogy minden héten megfőzöl belőle egy új receptet. Tűzz ki egy napot, amikor minden héten megnézel egy filmet, amit még nem láttál. Jelöljetek ki a barátnőiddel minden hónapra egy hétvégét, amikor olyan programot szerveztek, ami nem szokványos számotokra, minden alkalommal más válasszon. A lényeg, hogy rendszeresen csinálj olyan dolgokat, amik kiszakítanak a mindennapok monotóniájából.

A szeptember a célok kitűzésére is kiválóan alkalmas, na és persze arra, hogy belevágj a megvalósításba. Vegyél elő egy füzetet, és dátummal együtt írd fel, hogy mit szeretnél elérni; mindent, a nagy dolgokat és az apróságokat is. Ezek közül válassz ki egyet, amit mindenképpen megvalósítasz adott határidőre. Lehet ez egy edzésterv, egy bizonyos összeg összespórolás, egy tudásanyag elsajátítása, bármi. Tűzz ki egy határidőt, és kezdj neki a megvalósításnak, ha szükséges, készíts ütemtervet.  Ha igazán akarod, és komolyan belevágsz, menni fog. Pár hónap múlva, mondjuk december végén pedig érdemes újra elővenni a füzetet és elolvasni a leírt célokat. Ami sikerült, arra büszke leszel, ami még nem, azt újra felírhatod, és lesz, amin csak mosolyogni fogsz, mert addigra teljesen elveszti a jelentőségét. A lényeg, hogy át fogod látni a terveidet, és az is láthatóvá válik, hogy haladsz.