Sokak számára inspiráló lehet Elena Griffing története, aki a Lifers című amerikai sorozat egyik epizódjának főszereplője. A Lifers olyan embereket mutat be, akik, szemben az Y-generációs trenddel, életük során nem kétévente váltottak munkahelyet, hanem inkább egész életükben egyetlen munkahelyhez voltak lojálisak, és hűségükért őket is megbecsülték.
Griffing története erre a legjobb példa. A nő 19 éves korában feküdt be négy hónapra a Sutter Health Alta Bates Summit Medical Centerbe, a kaliforniai Berkeleyben, mert hemoglobin-rendellenessége volt. Egy nap néhány laboráns bejött hozzá panaszkodni, hogy a titkárnőjük beteg lett, és emiatt teljesen lelassult a munka az intézményben. Egyikőjük megkérdezte, hogy ha Griffing amúgy is titkárnő, akkor miért nem áll be a kórházba dolgozni. Így vették fel húsz évesen a munkahelyére 1946. április 10-én, és a nő azóta is ebben a kórházban dolgozik.
Az évek során Griffingből úgynevezett beteg-kapcsolattartó lett, most pedig a kórház jószolgálati nagykövete. 71 éve dolgozik itt, szeretik és becsülik, célja, hogy legalább még négy évet lehúzzon az intézményben, hogy meglegyen a 75 év munkaviszony. Igazából esze ágában sincs nyugdíjba menni, imád még most is bejárni; ha egész életében néhány rossz napja volt a kórházban, akkor már sokat mondtunk. Azt mondja, nincs ideje rá, hogy rosszkedvű legyen, és a róla készült kisfilm (itt tudod megnézni) végén viccesen megjegyzi, hogy majd akkor vonul nyugdíjba, ha kitolják őt az ajtón, vagy „ha már dobozban viszik ki őt onnan”.