Bognár András diák arról beszélt, hogy sok diák, tanár és szülő érzi, valami „nem oké”, és az oktatási rendszer szorongó, döntésképtelen felnőtteket nevel. Szorgalmazta, hogy indítsanak párbeszédet az oktatásért felelős döntéshozókkal, hogy a diákokat is bevonják az oktatási rendszer modernizálásába. Tóth Daniella győri egyetemista a felsőoktatás helyzetét tette szóvá, kiemelve, hogy nincs esélyegyenlőség, nincs szólásszabadság. Kritizálta a diákhitel rendszerét, amely szerinte röghöz köti a diákokat.
Diáktüntetés a Parlamentnél (fotó: MTI / Szigetváry Zsolt)
Gerics Mihály arról beszélt, hogy a diákoknak irreálisan sok időt kell az iskolában tölteniük, és a tananyag mennyisége közel sem megfelelő. Úgy látta: az iskolákban az eszközpark sokszor elavult, az épületek nincsenek jó állapotban. Szerinte a szólásszabadság a diákok és tanárok körében lassan megszűnik létezni. Kormos Krisztián, a Független Diákparlament egyik szóvivője arról beszélt, az oktatásról az elmúlt időszakban az derült ki, hogy senki, még a szakértők sem tudják, mi fog következni.
A tömegben többen uniós és magyar zászlókat lobogtattak, és olyan táblákat lehetett látni, amelyen az szerepelt, hogy „Érzem, butulok”, „Csökken az értelmem”, valamint „Irodalom lecke: föltámadott a tenger”.
Diáktüntetés a Parlamentnél (fotó: MTI / Szigetváry Zsolt)
A résztvevőknek kiosztották a Mit kíván a magyar diákság című felhívást. Ezek között szerepel, hogy rögzítsék a diákok kötelező óraszámát maximum heti 30 órában a középiskolában és 25 órában az általános iskolában, valamint, hogy állítsák vissza a korlátozás nélküli szabad tankönyvválasztást. Kérik még, hogy semmilyen formában ne növeljék a tanév hosszát, töröljék el a nulladik órákat, ne kezdődjön a tanítás reggel 8 óránál korábban, valamint azt, hogy állítsák vissza a felsőoktatási keretszámokat legalább a 2011-es szintre. Többen dühös emoji-arcokat ábrázoló táblákat emeltek magasba, és a demonstráción azt skandálták: „nem maradunk csendben, nem hagyjuk”.