Kedves fiatal, alattunk lakó szomszédunk! Ezúton köszönöm neked, hogy vetted a fáradságot, hogy tollat és papírt ragadj, és levélben hozd tudomásunkra, hogy hangosak a gyermekeink. Mondtam már, hogy imádok levelet kapni? Mármint olyan hagyományosat, borítékban, ami nem csekk.
Így kezdődik a nyílt levele annak a kétgyermekes anyukának, aki a közelmúltban egy több mint háromoldalas levelet kapott az alsó szomszédjától. A fiatal nő a terjedelmes írásban többek között azt sérelmezte, hogy a hét minden napján – beleértve a hétvégéket is – reggel hatkor felébred a felettük lakó kisgyerekek sírására. Emellett zavarja az is, amikor a gyerekek játszanak: szerinte túl hangosan csapkodják a játékaikat a földhöz, ezért felajánlotta az édesanyának, hogy segít neki egy megfelelő, zajtompító szőnyeget választani.
„Egészen meghatott, hogy három oldalt is teleírtál miattunk, most már csak azt sajnálom, hogy nem cseréltünk e-mail-címet, hogy rendszeresen levelezhessünk egymással” – folytatja a a füstölgő szomszédnak írt levelet az édesanya, hogy aztán a következőkben pontról pontra szétszedje a szomszéd által gondosan megírt kritikát.
Az írod, hogy minden reggel a gyerekeim visítására ébredsz. Nos, mivel a gyerekeink általában fél ötkor már ébren vannak, teljesen le vagyok nyűgözve, hogy másfél órát olyan csendben töltenek, hogy senkit sem zavarnak. Emellett köszönöm az ajánlatot, hogy segítesz nekem szőnyeget választani, ám mielőtt nekiindulunk, megkérnélek, hogy keress egy olyan darabot, ami nemcsak a zajt tompítja, de hányás, kaki és spagettiálló is. Köszönjük!
Az anyuka ezután rámutat, a hangok nem csak felülről lefelé, de alulról felfelé is terjednek, így ők is pontosan hallják, amit a fiatal nő és párja csinálnak. „Ha engem kérdezel, szerintem teljesen biztos, hogy a párod megcsal téged, és hogy a Sarah nevű lány, akivel órákig csevegtek telefonon, nem az igazat mondja neked.”
„Búcsúzóul már csak egy dolog van itt még: kérlek, ne felejtsd el felvenni a csomagodat, ami a bejárati ajtó előtt hever már pár napja. Utálnám, ha a szeleburdi kisfiam sétából hazaérkezve ráugrana, már csak azért is, mert az áll rajta, hogy törékeny. Egy hagyományos levél, ugye milyen jó dolog is ez?” – tette még fel az ironikus kérdést levele végén a szókimondó anyuka.
Szerinted van értelme az ilyen levelezésnek szomszédok között? Írd meg!