Ancsa gluténérzékeny. Mióta berendezkedett a gluténmentes életmódra, könnyebbek a hétköznapok. „Évekig fogalmam sem volt, hogy mi a bajom. Orvosról orvosra jártam, de a gluténérzékenységet akkoriban nem vették komolyan. Eleinte nem aggódtam, de ahogy a tüneteim erősödtek, egyre jobban kétségbe estem. Mire kiderült, hogy mi történik a szervezetemmel, már komoly felszívódási zavaraim voltak. Megkönnyebbülésként éltem meg, hogy megtudtam az okot és ezáltal a megoldást is: ugyan nem volt egyszerű, de a glutént száműztem a szervezetemből, azóta a lehetőségekhez képest minden rendbe jött. Az első időkben nehéz volt átállni, idő kellett, mire megtaláltam a megfelelő recepteket, na meg a bevásárlásokat is át kellett értelmezni. Mára nem okoz különösebb gondot az ételek elkészítése sem, elfogadtam, hogy ilyen az életem. Otthon nincs is ezzel baj még ünnepekkor sem, de ha vendégségbe megyünk, ahol nagy a kísértés, bizony sokszor esik rosszul, hogy meg sem kóstolhatom a kaját. Szoktam magammal vinni néhány falatot mindig, hogy ne csak nézzem, ha a többiek esznek.”
Egészséges életmóddal
Edina ma már azt mondja, korábban kellett volna az egészséges életmódra odafigyelni: „Nem sokkal múltam 30 éves, amikor rövid idő után kiderült, hogy cukorbeteg vagyok. Hirtelen jelentkeztek a tüneteim, az orvosom elmagyarázta, hogy a szervezetem által termelt inzulin nem csökkenti megfelelően a vércukor szintemet. Sajnos fiatalon nem figyeltem az életmódomra, nem érdekelt a helyes étkezés vagy a testmozgás, bezzeg most! Úgy megijedtem, hogy azóta szerintem én lehetnék a legtutibb életmódot folytató cukorbeteg, ha lenne ilyen verseny. Eleinte sokat olvastam a betegségről és az étkezésről, recepteket böngésztem, beszéltem olyanokkal, akik cukorbetegek. Aztán kialakult egy jól működ rendszer. Az ünnepek nem jelentenek semmi extrát, maximum több kaját kell csinálnunk. Van, hogy csak nekem külön is készül valami, én, a párom vagy anyukán is szoktunk csinálni, de az is simán lehet, hogy édesítőszerrel és teljes kiőrlésű liszttel sül a süti a kedvemért. Ha vissza lehetne csinálni az életemet, sokkal korábban kezdtem volna a tudatos életvezetést. Most ebből próbálom kihozni a legjobbat.”
Megszoktuk és kezeljük
„Gyerekkoromban nem sok tejet ittam, fogalmam sincs, miért, de szerintem nálunk nem is volt nagy divatja. Aztán összejöttem a feleségemmel, aki sok tejet ivott, gyakran készített kakaót, karamellás tejet, de a kávét is csak tejjel itta. Egy idő után kezdtem átvenni a szokásait, és én is mindig ittam vele ezeket az italokat, egészen addig, míg ki nem derült, hogy a tej, vagyis a laktóz az oka, hogy felfúvódom, és megy a hasam. Amióta tudjuk, hogy érzékeny vagyok, már odafigyelünk az étkezésekre. Nem főzünk külön, a kajákat laktózmentes élelmiszerekkel készítjük, finomak, ugyanúgy. Ha meg kakaózásra vágyom vagy karamellás tejre, én a laktózmentesből iszom. Beállt erre az életünk, a húsvét sem jelent gondot, ugyanúgy főzünk, mint máskor. Csak a szűk családot látogatjuk meg ilyenkor, ők pedig eleve laktózmentesen készülnek a kedvemért. Mondhatnám, hogy nem macera a laktózmentes élet, de azért mégsem ilyen egyszerű ez, mint ahogy hangzik. Mi megszoktuk már és kezeljük” – mesélte Zoltán, akinél laktózérzékenységet állapítottak meg az orvosok.