„Csajok, ti hogy békültetek ki azzal, hogy nem vagytok »annyira szépek«?” – tette fel a kérdést a Reddit közösségi oldalán az egyik kétségbeesett felhasználó, aki csináljon bármit is, mostanáig sehogy sem tudott megbékélni a külsejével. Legalábbis a posztja szerint, amelyben egy helyütt azt írja: „Nem vagyok szép, és sosem leszek. Még akkor se, ha kisminkelem magam, megcsinálom a hajam, és szép ruhát húzok, szexi magassarkúval.”
A self.AskWomen nevű felhasználó posztjában bevallotta azt is, féltékeny azokra a lányokra, akik vele ellentétben nyertek a genetikai lottón. „Hogyan tanultátok meg elfogadni a külsőtöket? És leginkább hogyan szerettétek meg magatokat annak ellenére, hogy nem vagytok kibékülve a tükörképetekkel?” – tette fel a kérdést, amire egészen mostanáig több száz hozzászólás érkezett.
Többek között férfiaktól is, melyek közül az egyik válasz messze kiemelkedett a többi közül. Íme:
„Higgy nekem, pontosan tudom, milyen érzés az, mikor elégedetlen vagy a testeddel. Amikor Irakban szolgáltam, jó pár látható és láthatatlan sebet szereztem, és még most is gyakran szenvedek attól, hogy fizikálisan már sosem leszek ugyanaz az ember, aki a kiutazásom előtt voltam. De ez nem is lényeges.
Sokkal fontosabb az, hogy a posztodat olvasva azt kívánom, bárcsak meg tudnám neked mutatni, mi történik egy férfi agyában, amikor beleszeret egy nőbe. Különös és titokzatos folyamat ez, amit csak úgy tudsz teljes egészében megérteni, ha átéled egyszer” – írja a savagehenry0311 nevű felhasználó, majd a folytatásban leírja, hogyan lesz egy kezdetben teljesen semleges kollégából/barátból/barát ismerőséből valami egészen más.
Kép forrása: Unsplash
„Egy szerelmes férfi sosem olyannak látja a párját, amilyennek a párja látja magát a tükörben. Mintha csak egy szűrő lenne a szemén: csodaszépnek, tökéletesnek és elbűvölőnek látja a másikat a kisebb-nagyobb hibák ellenére. Sőt, azokkal együtt.” A válasz írója még egy példát is hoz: az idős, évtizedek óta házasságban élő párokon keresztül próbálja megvilágítani azt, hogy mire gondol.
„Nézd csak meg a férfi szemét. Egész pontosan azt, ahogy a feleségére néz. Ha alaposan megfigyeled, talán még a »klikket« is hallod, ahogy az a bizonyos szűrő a helyére kerül. Ő egészen biztosan nem azt az emberi lényt és nem azt a külsőt látja a feleségére nézve, mint te vagy én. Hanem valami csodálatosat, valami olyan gyönyörűt, amit szavakkal nem is lehet leírni.
Nem hazudok. Ha nem éltem volna mindezt magam is át, én se hinném el. Pedig igaz.”