„Apa azért iszik, mert te sírsz” – szól a „vicc”, amiből most akad egy jó pár. Számtalan alkohollal és annak szorongáscsillapító hatásával kapcsolatos mém terjed a neten. Nem véletlen, mindenki feszült, mindenki ideges és bizonytalan ebben a kiszámíthatatlan helyzetben, amit a koronavírus eredményezett.
Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns azonban nem gondolja, hogy hatalmas probléma a viccelődés, bár nyilván nem szerencsés ezekkel elárasztani az üzenőfalakat, hiszen sokaknak nincsen most megfelelő megküzdési mechanizmusa, márpedig ez a helyzet mindenkit próbára tesz. Emiatt mégis azt gondolja, hogy ez rossz üzenet,
hiszen ha mindenhol ez jön szembe, akkor sokan érezhetik úgy, hogy ez normális, hiszen mindenki ezt csinálja, ráadásul a reklámok is azt sugallják, hogy ha van valami gond, arra azonnal kapjunk be valami gyógyszert ahelyett, hogy a problémánk okaival is foglalkoznánk.
A jelenlegi helyzet komoly hatással van a felépülőkre és fogyasztókra (fotó: getty images)
Túlsúlyos? Van rá csodaszer, ami persze nem a sport és a terápia, a lényeg, hogy ne kelljen érte tenni semmit, nem kelljen hozzá változni, változtatni. Szorong? Lazuljon valami jófajta piával, ne azt nézze át, mitől érzi magát rosszul, és hogyan tudná azt másképp csinálni.
Ő mindezek ellenére iróniával értelmezi ezeket a mémeket, pedig, ha valaki, akkor ő tudja, hogy a szer okozta függés minden, csak nem vicc.
Bajzáth Sándor (1965-) felépülő függő, szociális munkás, addiktológiai konzulens, gyászcsoport vezető. Drog- és alkoholfüggőkkel valamint hozzátartozóikkal foglalkozik tizenöt éve intézményi és – több mint hét éve magánpraxisban is – egyéni és csoportos formában, emellett évek óta függőség témájú cikkeket publikál (www.addikt.hu), előadásokat tart. Társszerzője a Repülök a gyógyszerrel és a Pörögnek a fejemben a filmkockák című köteteknek.
„Aki jelenleg is iszik, az nyilván röhög a vicceken és mémeken, majd iszik még egyet. A felépülő függőkre valóban lehet rossz hatással ez a sok pia-vicc, különösen a felépülésük kezdeti szakaszában, amikor még amúgy is instabil lábakon állnak, amikor még közel vannak ahhoz, amikor a pia vagy a szer adta meg a vágyott ellazulást. Egyszerre szerencsés és veszélyes helyzet ellenben az, hogy drogozni egyre nehezebb lesz, pláne az idő előrehaladtával. A gyógyszerfüggők beszerzési forrásai beszűkülnek, közülük sokan több, akár sok orvost is megkerestek, hogy felírassák a hivatalos adag sokszorosát, ám a jelenlegi helyzetben ezt nehéz kivitelezni, és a piacokon sem tudják megvenni feketén. Úgy hallom, hogy a Xanax- és Frontin-ellátás már most akadozik, ami nem kis probléma, hiszen ezeknek a gyógyszereknek az elvonása már komoly következményekkel (GM-roham) járhat. Az intravénás használók számára a steril tűhöz jutás is megnehezült, így az egyéb fertőzések is jobban terjedhetnek. Tudom, miket voltam képes megtenni azért annak idején, hogy tűhöz jussak.”
Sok függő azonban most is jobban fél az elvonási tünetektől, mint attól, hogy mondjuk börtönbe kerül, ezért sok mindenre képes a pénzért vagy a szerért.
Azt gondolnánk, hogy a karanténban a szakember pácienseinek száma megszaporodott, de azt mondja, bár minden héten jelentkezik nála több új függő, nem volt nagy megugrás. Ennek mondjuk az is lehet az oka, hogy az embereknek most aztán még kevesebb pénzük lesz, vagy spórolnak az elkövetkezendő, vészterhes időre. Ez pedig tartósabban ki fog hatni a klientúrára. A másik ok, hogy Bajzáth szerint a piálásnak hosszabb távon alakul ki a hatása, vagyis a függés, így aki most kap rá, nem most fog tudatosulni benne, hogy függő lett.
És, hogy mi minősül túl sok ivásnak?
„Az, amikor rendszeressé válik, és ha kihagyom, azt megérzem. A probléma az, amikor az egészségi állapotomat, teljesítményemet, napirendemet befolyásolja, ha rászűkül a figyelmem, és már reggel arra várok, hogy mikor iszom meg az esti sört vagy akármit. Ha valami nekem nem probléma, akkor nem gondolok rá, nem várok rá kényszeresen, nem tervezgetek vele.”
Bajzáth ennek ellenére azt mondja, a függőségre való hajlam – több determináló tényező összessége – befolyásolja leginkább azt, hogy kiből lesz alkoholista. „Ha belegondolsz, nagyon sokan tinikorukban és húszas éveik elején sokat piálnak, buliznak, mégsem lesznek feltétlenül alkoholisták. Tehát mennyiségből és időszakból nem lehet önmagában predikciót alkotni, ahhoz még sok más egyéb tényező együttállása szükséges.”
Bajzáth Sándor
Természetesen, jelen helyzetben nagyon kell figyelni arra, hogy az alkohol ne legyen kilépő eszköz vagy megoldási stratégia. „Amikor kis térben össze vagy zárva több emberrel, legyen az akár a családod, akkor nincs énidőd, egymás feszültsége átragad, nincs az, hogy akkor most te lehűtöd magad valahol vagy valakikkel kikapcsolsz. Tehát nem bagatellizálhatjuk el a helyzetet, igenis, a karantén egy igen komoly rizikófaktor.”
Az otthoni ivászat jelen helyzetben súlyosbodhat, alakulnak az online kocsmák, webkamerán keresztül együtt isznak a haverok. „A még nem függő, csak »iszogató« is gyakrabban fog inni, ez pedig a családnak is teher, ugyanúgy, ahogy a főként nőkre jellemző nyugtatóhasználat felerősödése. Ezek elkerülésére, vagy esélyének csökkentésére kell a szoros napirend és más feszültséglevezető technikák, például legyen olyan őt értő személy, akinek a nehézségeiről tud beszélni, ventilálni, valamint a sport bevezetése.”
Bajzáth Sándor szerint komoly gond lehet elviselni a családnak a munkanélkülivé vált alkoholista jelenlétét is, aki majd otthon a felesége és a gyerek(ek) előtt issza le magát, és nem a már bezárt kocsmában. A beszűkült élettér és az esetleges létbizonytalanság melegágya a családon belüli növekvő feszültségnek és erőszaknak. „Ez azzal is jár, hogy a bezártságban a nők sokkal kisebb eséllyel tudnak segítséget kérni, ennek pedig már most is van érezhető növekedése a krízisvonalak információi alapján.”
Itt említi meg a „jobb helyzetben” lévő szerencsejáték-függőket, akiknek online lehetőségük van tovább játszani, ami, bár nem ugyanolyan érzés nekik, mégis valamelyest kielégíti a függésüket. „Itt viszont még könnyebben elszaladhat a ló, a pénzt csak számok jelzik a képernyőn, lehet, hogy valaki sokkal könnyebben belecsúszik nagyobb tétekbe.” Hasonló a helyzet a szexfüggőkkel, gondolnánk, akik ha személyesen nem is, de online is kiélhetik függésüket. „Náluk pedig az a nehezítő tényező, hogy a család otthon van, nem tud úgy elvonulni.”
A már kifejezetten a függőkét érintő másik problémáról is beszél, vagyis arról, hogy most a rehabokon és az addiktológiákon a már terápiában lévőket ugyan nem küldik el, de nem fogadnak új betegeket. Ez azt is jelenti, hogy aki most delíriumba kerül az alkoholmegvonástól, vagy súlyos állapotba viszi a drogelvonás, az nagy veszélyben van. „Akik pedig most jönnek majd ki a terápiáról, gondolj bele, ha eddig nehéz volt új életet kezdeniük, melót találniuk, akkor most mi lesz? Sokkal élesebb váltás következik majd. Ennek ellenére, hogy valami jót is mondjak, így is van lehetőség a józanodásra.”
Mi az, amit most mégis egy függőségi problémával küzdő tud tenni? „Azt javaslom, hogy mindenki éljen a virtuális segítséggel. Nemcsak személyes konzultációk vannak online formában, hanem AA-gyűlések és minden más önsegítőcsoport is áttette magát a virtuális térbe. Vonatkozik ez a függők gyerekeinek, házastársának, szülőjének, gyerekének fenntartott csoportokra is. Nyilván vannak, akiknek nincs netük vagy jó minőségű netkapcsolatuk, ott a megoldás valóban nagyon problémás.”
Hova fordulhatunk?
NA (Anonim Drogfüggők)
AA (Anonim Alkoholisták)
ACA (Alkoholisták Felnőtt Gyermekei)
NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen)
PATENT Egyesület
(Kiemelt kép: Getty Images)
További cikkek:
- Terhesen szakítottam a férjemmel, életem legjobb döntése volt
- Kutatók kiderítették: a génjeink miatt szeretünk inni
- Ne piálj fiam, mert az agyadra húzódik az alkohol!