Húsvét van. Csak szólok, ha valakinek nem tűnt volna fel. Egy hónapja az volt a terv, hogy ezt a négy várhatóan nyugis napot arra használom fel, hogy kivakarjam a lakást a koszból és rendet rakjak… A home office első hetében a házimunka jó részét kipipáltam, tény, hogy lenne mit takarítani, de azért ennyire igényes nem vagyok. A múlt héten kétszer (!!!) felmostam, már ma is egyszer, pedig nem szokásom (inkább puculom ki a WC-t ötször, mint söpörjek vagy felmossak), de úgyis kezdődik az allergiaszezon, a macska is vedlik, a hajam is hullik, meg az itthoni torna, festés és nagy néha az egyéb kreatív tevékenységek kosszal járnak. Meg igazából az itthoni lét.
Forrás: Getty Images
Lassan összefolynak a napok, komolyan el kell gondolkodnom azon nemegyszer, hogy milyen hónap, milyen nap van, és hogy péntek van-e, esetleg hétfő. Az, hogy hanyadika… Esélytelen… Négy hete vagyok home office-ban és nincs mit várni, a híreket figyelem, és próbálom nem felbaszni az agyam, elkeseredni, hisztizni. Utóbbi könnyedén megy, ha nem figyelem a híreket és nem törődöm más emberekkel, azzal, hogy épp hogyan dühöngenek, mi nem tetszik nekik, és milyen vélt vagy valós tulajdonságukkal, tettükkel helyezik magukat más emberek fölé. Viszont az a rossz, hogy nagyon nem látszik még a vége és bár elfoglalom magam, futással, itthoni tornával, tánccal, kreatív dolgokkal, sőt bevallom néha barátokkal is elmegyek sétálni – ez úgy életben tart – de túl lassan telik az idő.