Milyen szülő az, aki pénzt ad a gyereknek a házimunkáért?

Véleménye mindenkinek van, az anyáknak főleg, és örömmel kinyilvánítják bármikor, legyen szó játszótérről vagy internetről. Az anyukás online csoportokban rendszeresen visszatérő témának számít a gyerekek vs. házimunka kérdése, és általában hatalmas vita keveredik körülötte.

Házimunka=gyerekmunka?

Az anyák az ilyen viták alkalmával általában csoportokra osztják magukat. A házimunka és gyerek kérdésben eddig három csoportot azonosítottam az anyaságom alatt látott szájkaraték során:

1. A gyereket ne dolgoztassa a szülő, anya dolga a házimunka.
2. A gyereket szigorral rá kell kényszeríteni a házimunkára.
3. A gyereket motiválni kell, akár pénzzel is a házimunka elvégzése érdekében.

Azt előre le kell szögeznünk, hogy az első csoportnak sajnos egyáltalán nincs igaza, már kutatások is igazolták, hogy a házimunkának nagyon fontos szerepe van az életre felkészítésben, önállósodásban, úgyhogy igenis a gyerek életének része kell legyen, hogy besegít a ház körüli munkákban. Persze mindig az életkorának megfelelő feladatot érdemes kiosztani, mert kétévesen nyilván nem fog elmosogatni kézzel egy háromfogásos ebéd után, viszont tizenévesen kevés házimunka számára, ha csak annyit várunk el tőle, hogy dobja ki a koszos zokniját a szennyesbe. A házimunka felelősségre, munkamorálra tanítja a gyerekeket, egy csodás eszköz ahhoz, hogy felnőttként együttműködő és önálló tagok legyenek a saját családjukban. Sőt, egyes kutatások szerint még boldogabbak is azok a gyerekek, akik házimunkáznak. 

A második csoportban szokott elhangzani az, hogy bezzeg a mi időnkben kaptunk egy maflást, ha nem azt csináltuk, amit a szülők mondtak. Jelen esetben a porszívózást, szemétlevivést vagy mosogatást. Igaz, hogy a ‘80-as években még a testi fenyítés elfogadott volt, sőt, az iskolában is simán lekeverhettek nekünk a tanárok pár pofont, ha szemtelenek voltunk, de nem kellene annyira visszasírni ezt az időszakot, inkább örüljünk annak, hogy ma más korban élünk. Olyanban, ahol a gyerekeink nem az alattvalóink, nem alacsonyabb rendűek, hanem emberi lénynek is tekinthetjük őket akár, akiket tisztelettel teli szeretetben nevelünk. Ez persze nem zárja ki a szigort, következetességet és úgy általában a gyereknevelést, hanem inkább arra koncentrálunk ilyenkor, hogy úgy vegyük rá a gyereket a helyes viselkedésformára, hogy ne azt érezze, hogy lenyomunk a torkán valami olyat, amit nem akar. Kifizetődő úgy állni a gyerekeinkhez, mint értelmes emberekhez, akikkel akár meg is lehetne beszélni a dolgokat ahelyett, hogy erőszakot alkalmaznánk. Igaz ez a hozzáállás a házimunkára is.

Nem a pénzen, hanem a kreativitáson van a hangsúly

Itt lép be a képbe a harmadik csoport, akiket sajnos a pénzosztással szoktak azonosítani. Általában rettenetesen felháborodik azon az anyatársadalom háromnegyede, hogy fizetnek a szülők a házimunkáért a gyerekeknek. Pedig ez sem fekete vagy fehér, hanem tele van árnyalattal, és nem a pénzen kellene háborogni, hanem azon elgondolkodni, hogy milyen egyéni motivációs eszközök állnak rendelkezésünkre a saját gyerekünknél. Mindenkinél más az eszköz: az egyiknek – általában tinitől felfelé – a pénz, a másiknak egy piros pont, a harmadiknak pedig egy ölelés. A pénz ebből a szempontból csupán egy lehetőség, ami bizonyos életkor felett már nagyobb súllyal nyomhat esetleg a latban, mint egy matrica.

Három gyereknél ez akár háromféle megoldási módszert is jelenthet. A kis ovis még attól boldog, ha a házimunkában segíthet, így nála olyan sok motivációra nem is lesz szükség, hiszen örül, hogy anyával lehet, berakhatja a szennyest a mosógépbe vagy adhat enni a macskának. A kisiskolásokat abszolút lehet motiválni például azzal, hogy közös programot kapnak a házimunkáért cserébe, esetleg a kézzelfoghatóbb motiváció kedvéért oszthatunk nekik pontokat, ezekért bizonyos mennyiség felett pedig kaphatnak valami apró meglepetést. A tiniknél pedig reménykedhetünk, hogy ovis koruktól kezdve annyira megszokták már a házimunkát, hogy nem fognak lázadni nagyon ellene, maximum egy 100-asért leviszik a kistesót játszótérre vagy elmosogatnak azért, mert így nyerhetnek plusz egy órát a számítógépen.

Jó esetben egy szülő ismeri annyira a gyerekét, hogy tudja, milyen pontokon lehet meggyőzni a házimunkával kapcsolatban, hogy ne legyen szükség a nagy szigorra és a másik végletben lappangó önállótlanságra nevelésre. A titok abban rejlik, hogy ne egymást gyepáljuk a véleményünk miatt az interneten, hanem ezt az energiát inkább arra fordítsuk, hogy kreatívan olyan eszközöket találjunk, melyekkel a gyerek szívesen segít majd a házimunkában.

Az elég jó anya:

• Mindennap úgy kelek fel, hogy ma jó anya leszek
• Ilyen egy jó anya a gyerekpszichológus szerint
• A világ legjobb anyukái nem káromkodnak és szoptatnak mindhalálig