Az American Psychological Association szerint a csoportterápia ideális választás lehet – attól függően, milyen problémával küzdünk – ahhoz, hogy pozitív irányba tereljük az életünket. A csoportterápia alkalmain is mindig jelen van egy vagy több pszichológus, mellettük pedig még 5-15 hasonló problémával küzdő társunk is. Általában hetente egy-két órás üléseket szoktak csoportban tartani. Egy-egy csoport szerveződhet kifejezett témák köré, például depresszió, elhízás, pánikbetegség, gyász, szociális szorongás, krónikus fájdalom vagy épp függőség (és még sok más) lehet ilyenkor a fókuszban, máskor pedig általánosabban, a szociális készségekre koncentrálva jön létre a csoport, hogy segítsen az embereknek a mindennapi problémákkal való megküzdésben, a magány, önbizalomhiány vagy szégyenlősség kezelésében.
A csoportterápia előnyei
Egy idegenekből álló csoporthoz csatlakozás elsőre ijesztően hangozhat, de megéri összeszedni hozzá a bátorságot magunkban, mert a csoportterápia olyan előnyökkel jár, amelyekkel az egyéni terápia nem (nem zárják ki egymást szerencsére). A pszichológusok beszámolói szerint a csoporttagok szinte mindig meglepődnek azon, hogy a csoportélmény mennyi jót tartogat számukra. A csoportok támogató erőként működnek a tagok életében, a csoport többi tagja gyakran segít konkrét ötletekkel előállni egy-egy nehéz helyzet vagy kihívás megoldására, új perspektívát nyújtva, amikor épp nem látunk ki a saját ördögi gondolatköreinkből.
És persze a legjobb, hogy szinte azonnal megkönnyebbülést jelent már az első alkalommal, amikor meghalljuk, hogy mások is hasonló cipőben járnak és nem vagyunk egyedül. Már ez önmagában hatalmas segítség.
A sokszínűség a csoportterápia másik fontos előnye. Az emberek különböző személyiségűek és hátterűek, egyéni módon látják a helyzeteket, így több problémamegoldó stratégiát fedezhetünk fel a segítségükkel, és alkalmazhatunk a saját életünkben. Bár a csoporttagok értékes támogatást jelentenek, a hivatalos csoportterápiás foglalkozások az informális önsegítő és támogató csoportokon túlmutató előnyöket is kínálnak. A csoportterápiás foglalkozásokat egy vagy több, speciális képzettséggel rendelkező pszichológus vezeti, aki a csoporttagoknak bevált stratégiákat tanít a konkrét problémák kezelésére. Ha például egy dühkezelési csoportban veszünk részt, a pszichológus tudományosan tesztelt eszközökkel ismertet meg minket a düh kontrollálására. Ez a szakértői útmutatás segíthet abban, hogy a legtöbbet hozzuk ki a csoportterápiás alkalmakból, és emiatt is ad sokkal többet, mint az, amikor a barátainkkal ülünk össze beszélgetni.
A csoportterápián rájössz, hogy nem vagy egyedül (Kép: Getty Images)
Mit tehet pár idegen?
A csoport című könyv (Kép: HVG Könyvek Kiadó)
Ha a csoportterápiához gyűjtöd épp az erőt magadban, akkor (meg amúgy is) ajánljuk Christie Tate A csoport című könyvét, melynek az alcíme: Hogyan mentett meg egy terapeuta és néhány idegen rögtön felkelti az érdeklődést azokban, akiknek van egy kis fogékonysága a pszichológia és önfejlesztés iránt. Nem tudományos könyvről van szó, hanem egy önéletrajzi regényről, melyben megismerjük Tate magányos, testképzavaros, érzelmileg instabil és öngyilkossági gondolatokkal teli életét, és hogy mi vezetett odáig, hogy csatlakozzon egy terápiás csoporthoz, amely érzése szerint az életét mentette meg azzal, hogy olyan alapvető készségeket tudott elsajátítani a csoporttagok segítségével, mint a nemet mondás vagy a valódi kapcsolódás és az érzelmi intimitás.
„Az én állapotomra a megfelelő szakkifejezés a szexuális anorexia volt. A legtöbb ember számára az anorexia az étel megvonásának súlyos mértéke. A szexuális anorexiás, mint én, a szex terén éhezteti magát – azzal, hogy elérhetetlen alkoholistákat üldöz, akiknek rendszerint barátnőjük is van, akik nem tudnak, vagy nem képesek intim viszonyt fenntartani –, vagy egyenesen kényszeríti magát a szexre, ám anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben vonzódna a partneréhez. A címke vonzott – duci kisgyerekként szerettem volna egy fényes címkét ezzel a szóval: »anorexiás«. Már nem voltam biztos benne, hogy ez tetszik, de legalább kevésbé éreztem magam egyedül. Ha volt neve az én állapotomnak, az azt jelenti, hogy nem én vagyok az egyetlen.”
A kíméletlen őszinteséggel megírt könyv főszerepében az írón kívül még az egy kicsit „őrült” terapeuta is jelen van, aki olyan csoportokat szervez, melyeken nincs finomkodás és szégyenkezés – ennek szellemében sűrűn vannak 18 éven felülieknek való, a szexualitást részleteiben elemző részek is a könyvben, épp úgy, mint az életben. A saját tapasztalat ebben a regényben kincset ér annak, akit érdekel, hogyan működik, hogyan változtat meg életeket a csoportterápia.
