Ábel Anita sosem titkolta, hogy a természetesség híve. Azon kevesek közé tartozik, aki nem fél megmutatni magát smink nélkül és arról is őszintén szokott beszélni, nem ért egyet azokkal, akik agyonretusálják a fotóikat. 

Természetesen, azt ő is úgy véli, az embernek foglalkoznia kell azzal, hogy a teste, a lelke és a bőre megkapja a megfelelő kezeléseket, az, hogy ez kinek mit jelent, azt mindenki döntse el maga. Ez a könnyed hozzáállás nem mindig volt meg. Karrierje kezdetén a színésznő ugyan úgy feszengett a külseje miatt, mint bárki más. 

„Persze az is természetes, hogy egy huszonéves lány szeretne tetszeni, próbálgatja, mi áll jól neki. Nekem is idő kellett ahhoz, amíg ’megtanultam’ az arcomat. Az anyukám soha nem festette magát, az első sminkmozdulatokat az idősebb kolléganőimtől lestem el – mesélte a Best magazinnak a színésznő, aki szintén megtapasztalta már a rosszindulatú kommenteket a külsejét illetően. – Emlékszem, amikor levágattam a hajam, akkor azt is megkaptam, hogy mennyire férfias vagyok. Ma már el sem tudnám máshogy képzelni magam. Kifejezetten szeretem, hogy megtaláltuk azt a fazont, amivel tudok azonosulni. Szeretem, hogy fiatalos és kényelmes. Nekem már biztos nem lesz hosszú hajam. És különben is, hadd létezzen mindenki úgy, ahogy szeretne. Sem a naturális, sem plasztikázott vonalat nem kellene megszólni. Mindannyian mások vagyunk, más az értékrendünk, ízlésünk, ezt kellene elfogadnunk.”