1943. október 23-án vonat érkezett az Auschwitz-Birkenau állomásra: utasai azt hitték, egy jobb élet vár majd rájuk, hiszen nem egy marhavagonba voltak bezsúfolva, hanem személyszállító kocsikban ültek, és remélték, hamarosan tovább utazhatnak Svájcba, majd onnan Dél-Amerikába – távol az Európában történő borzalmaktól. Miután leszállították őket a vonatról, egy férfi üdvözölte őket, aki a Harmadik Birodalom külügyminisztériumának képviselőjeként mutatkozott be. Azt állította, megérkeztek a német-svájci határra, ám mielőtt tovább haladnának, még van egy kis formaság, többek között át kell esniük egy fertőtlenítő zuhanyzáson.
A vonat 1700 utasa Varsóból érkezett, többségük ismert, vagyonos, megfelelő kapcsolatokkal rendelkező zsidó volt. Ezen a vonaton utazott az akkor 26 éves Franceska Manheimer-Rosenberg, vagy ismertebb nevén Franceska Mann.
Primadonnából lett mások segítője
A fiatal táncosnő 1917-ben, Varsóban született, és Lengyelország egyik legtehetségesebb táncosaként tartották számon: 22 évesen például 125 versenyző között negyedik helyezést ért el brüsszeli balettversenyen, a háború előtt pedig rendszeresen lépett fel a Melody Palace nevű szórakozóhelyen. A második világháború kitörése után férjével, Marek Rosenberggel neki is be kellett költöznie varsói gettóba, ám mivel ismert táncosnő volt, férje pedig egy gazdag kereskedő fia, így kivételezett helyzetben voltak, olyannyira, hogy néha még az elzárt területet is elhagyhatták.
Mindeközben terjedni kezdett egy hír, miszerint Svájcban működő zsidó szervezetek embereket próbálnak kimenekíteni a nácik által megszállt területekről. Mindezt úgy, hogy vízumot biztosítanak nekik, majd miután megérkeztek az országba, továbbutaztatják őket Dél-Amerikába. Az igénylők közül sokan még a kézbesítés előtt eltűntek, vagy meghaltak, de akadtak, akik még ezekért a dokumentumokért is vagyonokat voltak hajlandók fizetni. Egyes források szerint (kivételezett helyzetének köszönhetően) Franceska Mann összekötőként segített a gazdag, befolyásos zsidó családoknak, hogy hozzájuthassanak ezekhez a papírokhoz. Azok, akik várták, hogy elhagyhassák Varsót, a Hotel Polskiban gyűltek össze.
Franceska Mann (Fotó: „Van – Dyck”, Public domain, via Wikimedia Commons)
Egy gond volt csak: ez az egész egy óriási átverés volt. Pontosabban Svájcból valóban küldtek ilyen dokumentumokat Lengyelországba, csakhogy a Gestapo az összeset elfogta, majd arra használta fel, hogy előcsalogassa a bujkáló zsidókat. Néhány embert a nácik német hadifoglyokért cserébe aztán valóban engedtek Dél-Amerikába menekülni, és az ő történeteik segítettek abban, hogy mások elhiggyék, tényleg van esélyük új életet kezdeni a világ másik felén. Felmerült, hogy Franceska Mann is kollaboráns volt, de nincs olyan bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy valóban náci besúgó lett volna, vagy hogy segített a Gestaponak csapdába csalni a tehetős zsidó családokat. Ő valószínűleg tényleg azt hitte, hogy segít a sorstársain.
„Egy gyenge asszony hősies tette”
Végül aztán ő maga is felkerült arra a vonatra, ami papíron ugyan Svájcba tartott, de a valódi célállomása az egyik legismertebb koncentrációs tábor volt. Hogy pontosan mi történt, miután leszállították az utasokat, az többféleképpen maradt fenn az utókor számára: egyes beszámolók szerint voltak, akik gyanút fogtak, sejtették, hogy az útjuk véget ért, és vélhetően végezni fognak velük. Állítólag Franceska is közöttük volt, ezért úgy döntött, magára vonja az őrök figyelmét.
Lassú, csábos mozdulatokkal vetkőzni kezdett. Ahogy a férfiak közel érzek hozzá, egyiküket homlokon vágta a magas sarkú cipőjével, majd megszerezve a fegyverüket, kétszer hasba lőtte az egyik őrt, Josef Shillingert. Egy másik beszámoló szerint Mann egyszerűen nem volt hajlandó teljesen levetkőzni, ráugrott az SS-tisztre, és a kialakult káoszban sikerült megragadnia a pisztolyát és lelőni.
Egy források szerint a lövés hallatára a többi nő is rátámadt az őrökre, többüket meg is sebesítették. Sajnos a lázadást leverték, a nőket bezárták a krematóriumba, erősítést hívtak, hamarosan pedig a tábor parancsnoka, Rudolf Höss is megérkezett felfegyverkezett embereivel. Egyesek szerint még az öltözőben lelőtték az összes nőt, míg másik szerint mindenkit beterelték a gázkamrába, és így végeztek velük.
Josef Shillinger még aznap belehalt a sérüléseibe, Emmerich, akit szintén eltalált egy lövedék, lebénult. Höss és a vonatot fogadó Franz Hössler bűneikért csak később fizettek meg: őket a háború után végezték ki. És hogy mi lett a táncosnő sorsa? Egyesek azt állítják, hogy amikor az erősítés megérkezett, őt is lelőtték, míg mások úgy emlékeznek az esetre, hogy saját életét oltotta ki azzal a pisztollyal, amellyel megölte fogvatartóját.
De mi igaz mindebből?
A világ egyik legelismertebb Auschwitz-szakértője, dr. Robert Jan van Pelt szerint abban biztosak lehetünk, hogy valóban történt egy kisebb felkelés a haláltáborban, mert dokumentum igazolja, hogy két SS-katonát, Rudolf Grimmet és Fritz Lacknert kitüntetésre terjesztettek fel a zendülés megfékezése során mutatott helytállásukért. Ám azt, hogy pontosan mi történt, hogy miért kaptak kitüntetést, nem részletezik az iratokban.
Jerzy Tabeau lengyel orvostanhallgató, aki a tábori kórházban dolgozott, azt állította, volt egy őr, akit meglőttek és belehalt a sérüléseibe, de szerinte az nem Josef Shillinger volt, és hogy ki adta le a lövést, azt nem tudta. A nők felkelését egyébként maga Rudolf Höss is említette 1946-os vallomásában azután, hogy a britek elfogták, de nem bocsátkozott részletekbe. Arra viszont tett utalást, hogy akik fellázadtak, nők voltak. Stanislaw Jankowski, vagyis másik nevén Alter Fajnzylberg, a Sonderkommando tagjának tanúvallomása már több információt tartalmaz. Azt állította, hogy egy nő megkaparintotta a Walter Quackernak nevű őr fegyverét, és lelőtte vele Schillingert.
Egy Auschwitz-Birkenauban talált fotóalbum képein nőket válogatnak kényszermunkára (Fotó: API/Gamma-Rapho via Getty Images)
Adolf Eichmann tárgyalásán is volt egy szemtanú, aki felidézte, hogy egy női fogoly saját revolverével agyonlőtt egy őrt. Igaz, csábító táncról nem esett szó, legalábbis Dr. Aharon Beilin egykori auschwitzi fogoly ugyanis így emlékezett vissza az esetre: „Schillinger azt mondta a nőknek, hogy vetkőzzenek le, egyikük viszont erre nem volt hajlandó. A férfi erre elővette az ostorát, a botját – mindig bottal járkált – és meg akarta ütni. Ekkor a lány előrántott egy revolvert, és egy lövéssel megölte.”
Schillinger haláláról egy 2010-es könyvben is megemlékeztek, a férfi mint mindig, azon az éjszakán is ott volt a beérkező vonatnál barátja, Emmerich Hauptscharführer társaságában. Mindketten enyhén ittasan kísérték az érkezőket a gázkamrák felé. Még az öltözőbe is bementek; vagy mert lopni szerettek volna, vagy csak nézni akarták, hogyan vetkőznek le azok a védtelen nők, akiknek pillanatokkal később fájdalmas halált kellett halniuk a gázkamrában.
Arról, hogy az a bizonyos nő profi táncosnő lehetett, Eugen Kogon holokauszttúlélő történész tett először említést 1946-ban, ő viszont nem a saját emlékeire támaszkodott, hiszen nem Auschwitzban, hanem Buchenwaldban raboskodott. Filip Müller, aki viszont Auschwitzban volt a Sonderkommando tagja, 1979-ben megjelent visszaemlékezésében szintén egy táncosnőről írt, aki állítása szerint sikeresen lefegyverzett több őrt és lázadást szított a többi nő között. Miközben egyes források szerint egy férfi, aki valóban Auschwitzban raboskodott, a brit titkosszolgálatoknak azt állította, egy francia színésznő lőtte le Schillingert.
Az évek során legenda lett
„Az lázadás története szájról szájra terjedt, mindenki hozzátett valamit, így igazi legenda lett belőle. Kétségtelen, hogy egy gyenge nőnek ez a hőstette a biztos halállal szemben erkölcsi támogatást nyújtott minden fogolynak. Egyszerre rájöttünk, hogy ha kezet mernénk emelni ellenük, az a kéz megölhet; ők is halandók voltak” – írta emlékirataiban egy auschwitzi fogoly, Wieslaw Kielar.
Azokban a beszámolókban, ahol a nőt név szerint említik, „Franceska Mann” vagy „Franciska Mann” néven azonosították, és ugyan vannak olyan részletek, amelyek nem egyeznek, például hogyan kezdődött a küzdelem vagy Mann hogyan szerezte meg a fegyvert, de vannak olyan kijelentések, amik nagyon is egybevágnak.
Franceska Mann (Fotó: Wikimedia Commons)
Hozzá kell tenni, az eredetileg vezetett holokauszt-nyilvántartások közül sokat a háború végén megsemmisítettek, hogy eltitkolják az elkövetett bűncselekményeket, így pedig nehéz igazolni, hogy a szemtanúk elbeszéléseinek mennyi az igazságtartalma. Van, aki szerint Mann igenis kollaboráns volt, Jan Grabowski lengyel–kanadai történészprofesszor pedig egyenesen az állítja, Mann 1942 őszén feldobta az ellenállás egy tagját a németeknek, ezért az ellenállók megölték.
Ami biztos, Franceska Mann legendává vált, és története több könyvben is felbukkan. Arnošt Lustig 1964-ben megjelent, majd megfilmesített regénye, melynek címe Ima Katerina Horovitzováért, egy fiatal táncosnőről szól, akit a német hatóságok váltságdíj ellenében tartottak fogva a háborús Olaszországban, és aki megöli az őröket, miután szembesül azzal, nincs menekülés. Az Auschwitz-túlélő Tadeusz Borowski egyik művében is szerepel egy írás Schillinger halála címmel, amelyben az őr eszén túljár egy csinos nő, és saját fegyverével hasba lövi.