„A pontosság a királyok udvariassága” – hangzik a XVIII. Lajos francia királynak tulajdonított mondás, amire a notórius késők gyorsan rá is szokták vágni ironikusan, hogy mivel nem királyok, tőlük nem kell azt várni, hogy a megbeszélt időpontban jelen legyenek.

A késés általában mindenkit zavar: azt is, aki kénytelen várni a másikra, de többnyire annak is kellemetlen, aki nem ér oda időben. Azt nem könnyű megmondani, az emberek mekkora része késik rendszeresen, de készült néhány felmérés. Egy 3000 amerikai felnőtt megkérdezésével készült tanulmány szerint tízből hét baráti társaságban van olyan ember, aki rendszeresen késik, igaz, csak kevesebb mint egynegyedük vallotta be, hogy ő az a barát.

15-20 százalék késik

A megkérdezettek 39 százaléka szerint elfogadhatatlan a késés. És hogy mikortól számít annak? Nos, a válaszok alapján elég elnézően számolnak az amerikaiak, ugyanis átlagosan a 13 percnél hosszabb időt tartják késésnek. Itthon, bár erről nincsenek felmérések, inkább az öt-tíz percet mondhatjuk a határvonalnak. Egy másik amerikai kutatásban az emberek 15-20 százaléka azt mondta magáról, hogy következetesen késik, míg egy harmadik tanulmány szerint a dolgozók 30 százaléka nem ér be időben a munkahelyére.

Késés miatt megbeszélések, találkozók és utazások maradhatnak el, és konfliktusforrást jelent a kapcsolatokban. Dr. Fuschia Sirois, a Durhami Egyetem szociálpszichológia professzora szerint az a legnagyobb gond, hogy a késést mások tiszteletlen viselkedésként értelmezhetik. „Ez az igazi hátulütője a késésnek, még akkor is, ha nem volt szándékos – mondta. – Ha más emberek várnak rád, úgy érezhetik, hogy nem számítanak.”

Miért késünk?

De miért késnek egyáltalán az emberek? Ennek számtalan oka lehet. Lehet, hogy az illető olyan emberek között nőtt fel, akik lazán kezelték az idejüket. De az ellenkezője miatt is kialakulhat a késés: ha körülötted mindenki elképesztően pontos, az akár szorongást is okozhat, és egyesek inkább fellázadnak precíz időbeosztás ellen.

Aztán ott van az egyéni hozzáállás az időhöz. Akik jövőorientáltak, azok a döntéseiket a jövőbeli terveik alapján hozzák meg, és ők általában nem késnek el. Mások inkább jelenorientáltak, és a pillanatnyi szükségleteik alapján döntenek. Aki az utóbbi csoportba tartozik, hajlamosabb a késésre, mert kevésbé foglalkozik azzal, hogy mi következik.

Sokszor az embereknek egyszerűn túl sok a dolguk, rengeteg mindent vállalnak, és emiatt bizonyos feladatok késnek vagy elmaradnak. Az is lehetséges, hogy valaki a idegenkedik egy-egy teendőtől. Például ha rendszeresen elkésik egy ismétlődő megbeszélésről, amelynek ugyanaz a témája, lehet, hogy egyszerűen nem akarja elvégezni a feladatot.

Ezt olvastad már?

Csak 15 perc késés: miért engedik meg maguknak olyan sokan?

Ez is érdekelhet Megnézem

Hogyan lehetsz pontos?

A jó hír az, hogy a pontosság tanulható viselkedés. A szokások megváltoztatása időt és erőfeszítést igényel, de kezdetnek íme néhány hasznos módszer:

• Becsüld meg újra, mennyi időre van szükséged. Ha a teendőkre gyakran túl optimistán hagysz időt, inkább 25-50 százalékkal számolj többet annál, mint amit először saccoltál. Különösen akkor, ha új feladatról van szó.
• Kalkulálj a járulékos tevékenységekkel. Ha időpontra mész, a közlekedésen kívül rengeteg egyéb tényezőre kell gondolni, például fel kell öltöztetni a gyereket – akinek persze éppen indulás előtt kell kakilnia –, aztán jöhet a parkolóhely-vadászat, és némi gyaloglás.
• Ne legyen „csak még egy dolog”. Ez is az optimista túltervezés része, amikor még megírunk egy e-mailt, beugrunk tankolni – és máris elkéstünk.
• Ne hidd, hogy majd mindent gyorsan megcsinálsz. Kísértésbe eshetünk, hogy megnyomjuk a szundi gombot, alszunk még pár percet, és azzal nyugtatgatjuk magunkat, hogy majd kicsit gyorsabban készülünk el. De így csak stresszes leszel, és elkésel. Inkább kelj fel időben.
• Fogalmazd újra a célidőt. Ahelyett, hogy arra gondolsz, „este hatkor ott kell lennünk a színházban”, inkább mondd magadnak azt, hogy „hat órakor felmegy a függöny az előadáson”. Ugye, mennyire más? Hiszen hiába érsz oda időben a színházhoz, ha még parkolsz, ruhatárba és vécére szaladsz.
• Korán érkezni nem időpazarlás. Ha várnunk kell például az orvosnál, bosszúsak leszünk, és időpocsékolásnak érezzük az egészet. Az gondolhatjuk, hogy ugyanilyen érzés az is, ha szándékosan korábban érkezünk valahová. De ez nem feltétlenül van így! Ha korán érkezel, rajtad múlik, mit csinálsz, és valamilyen produktív vagy szórakoztató dologra használhatod az időt.
• Gondolkodj előre. A legtöbben azért késnek el, mert nem kalkulálnak előre a feladataikkal. Például az utolsó pillanatban nézik meg a találkozó pontos címét, és csak akkor jönnek rá, hogy sokkal messzebb van, mint hitték. Ha végiggondold a teendőidet, akkor a következő lépés az, hogy a legnagyobb időrabló tevékenységeket korábban, előző este megcsinálod: elkészíted a gyerek tízóraiját, kipakolod a ruhákat.
• Adj magadnak esélyt a hibázásra. Nézzük a pontosságot matematikai megközelítésből: ha azt tervezed, hogy pontosan érkezel, akkor egy egyperces időablakod van. Például egy rendezvény 12-kor kezdődik, te délre próbálsz odaaérni, de ha 12:01-re vagy ott, már elkéstél. Túl kicsi a hibahatár, nagy a stressz. Inkább célozd meg a 11:50-et, és akkor 10 perces időablakod van, és nem leszel annyira ideges sem.

(Források: Guardian, Psychology Today)