A Mikulástól a fogtündéren át a húsvéti nyusziig számos kitalált elemmel színesítik meg a szülők a gyerekeik életét. Ezekről előbb-utóbb, még gyerekkorban lerántják a kicsik a leplet, és kiderül a valóság.
De van számos olyan szabály, életbölcsesség és általános(nak hitt) igazság, amiket csak azért találtak ki a szüleink, hogy a saját mindennapjaikat könnyítsék meg. Erre pedig van, hogy csak kínosan későn eszmélünk rá. (Tudtátok például, hogy a Family Frost kocsi nem akkor zenél, ha kifogyott a fagyiból?)
Ebben a témában tett fel egy körkérdést a Redditen egy felhasználó. Miszerint:
„Milyen dologra emlékszel gyerekkorodból, amit akkor elhittél a szüleidnek, de amúgy baromságok?”
Nagyon vicces válaszok születtek, ezekből hoztunk most egy válogatást.
Pihenőidő a képernyőnek
„A tévét néha ki kell kapcsolni pár órára, hogy fel tudjon tölteni.”
„Megvan az a videó, mikor este apuka átnyomja Netflixen a film nyelvét spanyolra? A gyerekek csak néznek, hogy miért nem értik. Mondja nekik, hogy »jaj, hát azért nem értitek, mert nagyon fáradtak vagytok, ilyenkor ez van«. És a gyerekek mennek aludni.”
„Egy ismerősöm hosszabbítót kötött a gyereke derekára és azt mondta neki, hogy ugráljon, mert azzal áramot termel és az működteti a tévét. Totál lefáradt mire véget ért a mese.”
„Nálunk a tévé mehetett egész nap, de a számítógépnek pihennie kellett 1-2 óra után.”
Ha Bugs Bunnynak bevált…
„A sárgarépától fogok megtanulni fütyülni.”
„Nekem meg azt mondták, hogy jobb lesz tőle a látásom. Szemüveges vagyok, lehet a répától nem romlott tovább?”
„Gyerekkoromban annyi sárgarépát ettem, hogy megkérdezte az orvos, hogy »anyuka, nem sárga ez a gyerek?«. Szemüveges vagyok és nem tudok fütyülni.”
Gasztronómiai szabályok
„Nem szabad lenyelni a dinnyemagot, mert dinnye nő a hasamban. Hatásos volt, mai napig nem nyelem le semminek a magját.”
„Mindig azt mondta apukám kiskoromban, hogy akkor fog kipattogni a kukorica, ha hangosan nevetek. Amikor elkezdett durrogni, annál hangosabban nyomtam én is a mikró előtt.”
„A kenyér héját azért kell megenni, mert abban van a vitamin.”
Leszokás a cumiról
„Amikor kicsi voltam, és anyámék le akartak hozni a cumiról, akkor még panelban laktunk a negyediken. Volt szemben a fán, egy rigó fészek, és imádtam nézni a rigókat. Anyámék azt mondták, hogy a rigó-anyukának nincs pénze cumira, és ezért odaadták az enyémeket. Bírtam a rigókat, szóval nem sajnáltam, de azért az esti cumisüveges kakaó hiányzott, mert onnantól már bögréből kellett inni.”
„Ugyanezt csináltam a lányommal, csak kiscicákkal. Aztán végül a cumimanó vitte el egy Rocksztár Barbie-ért cserébe.”
„Nekem apukám azt mondta, hogy a rókának (volt egy rókás mesekönyv, amit nagyon szerettem) szüksége van rá. Oda is adtam, vagy három napig hiszti nélkül jól ment minden. Kidobni nem mérték, nehogy végül mégis kelljen, ha iszonyat hiszti lesz. Aztán addig kutakodtam valamelyik szekrényben, hogy végül megtaláltam és büszkén mondtam, hogy a róka visszahozta nekem.”
„Mi cumifát ültettünk, amin további cumik nőnek. Nőttek volna, ha nem rohad ki sajnos. De mindig locsolgattuk, néztük van-e már valami.”
„Kisgyerekként egyszer megkergetett egy liba, nem tudom mit árthattam neki, de nagyon megijedtem tőle, az életemért menekültem, és ez annyira megmaradt bennem, hogy a cumiról is így szoktattak le állítólag: azt mondták, hogy a liba elvitte, én meg rettegve soha többé nem is hoztam szóba.”