„Ha a gyerek nem érzi magát biztonságban, azt a ló is érzi” – így lehetnének biztonságosabbak a lovastáborok

„Soha nem szabad a ló háta mögé állni, mert megrúghat” – kötötték a lelkemre 5-6 évesen, a várva várt nyári lovastábor közepén. Szokták mondani, hogy minél többet tanul az ember a világról, annál hamarabb kapja el a félelemérzet, annál óvatosabb lesz. És való igaz. Ugyan mindig ügyeltem rá, hogy betartsam a “szabályokat”, akkoriban erre a mondatra úgy tekintettem, mint a felnőttek “hóbortjára”. A lovak iránti rajongásom annyira elvakított ekkor, hogy nem is realizáltam: valójában egy több tonnás állatot simogatok, akinek ha kedve úgy tartja – drasztikusan fogalmazva – bármikor eltaposhat. 

Bátran állíthatom, minden kislánynál eljön az az időszak, amikor “beüt” a lovas korszak – nálam sem történt másképp. Rajongtam értük. Akkoriban úgy vártam a postást, mint a messiást, mert nem volt jobb érzés annál, amikor megérkezett a “Póni Klubos” csomagom, amit úgy bontottam ki anyáék előtt, mintha a kedvenc versenyzőm írt volna nekem személyre szóló levelet. Egy idő után – a szüleim nagy örömére – elkerülhetetlenné vált, hogy elkezdjek lovagolni. Egy héten három napot töltöttem a lovardában, a nyári időszakban pedig alig vártam a lovastábort.

Gyerekként nincsen félelemérzetünk. Leugrunk bárhonnan, megeszünk bármit, olykor pedig a babakocsiban tologatjuk az állatainkat. Érdekes, kicsinek egyáltalán nem rettegtem a lovaktól, sőt, annyira közel szerettem volna menni hozzájuk, amennyire csak lehet. Aztán beütött a félelmetes valóság. Félreértés ne essen, továbbra is azt gondolom, hogy a lovak csodálatos teremtmények, egy délután azonban tudatosult bennem, hogy habár – szó szerint – mi érezzük nyeregben magunkat, valójában ők a főnökök. 

Nincs szó nagy esésről, se törésről én mégis megijedtem. Néhány évvel ezelőtt egy kósza gondolat erejéig elgondolkodtunk azon, hogy lovat vásárolunk. El is mentünk, hogy megnézzük őket, én pedig szerettem volna megsimogatni az egyiküket. Ez olyan “jól sikerült”, hogy a mentőben kötöttem ki. Amint hozzáértem elkapta a kezem, megharapott, és néhány másodpercig nem tudtam szabadulni. Habár az ijedtség végül sokkal nagyobb volt, mint maga a seb, azóta is tisztességes távolságot tartok tőlük. 

Egy nyolcéves kislány a napokban súlyos balesetet szenvedett

Ahogyan arról korábban beszámoltunk, néhány nappal ezelőtt mentőhelikopterrel vittek kórházba egy nyolc éves kislányt a Balaton-felvidéki Idrányi Pusztai lovastáborból, mivel az egyik ló váratlanul fejen rúgta. A csoportos foglalkozást két vezető tartotta, amikor a ló hirtelen rúgott egyet. A kislányt súlyos állapotban szállították kórházba. Az információk alapján, amikor a szakember hátranézett, a táborozó gyermek már eszméletlenül feküdt a földön. A Puszta tulajdonosa a baleset után azt írta, hogy 20 éve szerveznek lovastáborokat a szakmai szabályok szigorú betartásával, azonban ez idő alatt nem történt még baleset. A balesettel kapcsolatban a rendőrség is nyomoz: foglalkozás körében elkövetett, gondatlan veszélyeztetés vétség miatt indult eljárás.

Hogyan lehet biztonságosabbá tenni a lovastáborokat?

Az elmúlt napok történései rávilágítottak arra, hogy habár a nyári lovastáborok rengeteg örömet okoznak, nem szabad megfeledkezni arról, hogy komoly veszélyeket is hordozhat magában. ,

„A lovaglásnál szerintem azt meg kell érteni minden résztvevőnek és a szülőknek, hogy azért ez egy olyan sport, ahol a szakmai szabályok száz százalékos betartása mellett sem lehet a kockázatot nullára csökkenteni. Ilyen szempontból ez hasonló, mint a síelés. Ott is figyelembe kell venni, hogy a sport sajátosságából fakadóan vannak olyan jellegű kockázatok, amiket nem lehet elkerülni. A lovaglásnál még annál inkább, hiszen még a jól tartott és jól nevelt állatoknak is van egyfajta kiszámíthatatlansága. Emellett természetesen a szakmai szabályokat száz százalékosan be kell tartani”  – meséli lapunknak a neve elhallgatását kérő szakember, aki közel 17 éve foglalkozik a gyerekek nyári táboroztatásával. 

Ugyan a lovaglás nem egy veszélytelen sportág, ennek ellenére a táboroztató szerint nem érdemes elvenni a gyerekektől azt a lehetőséget, hogy kipróbáljanak valami olyat – természetesen a biztonsági előírásoknak megfelelően –, amelyre év közben nincsen lehetőségük. 

Hozzátette, nagyon fontos, hogy a csoportos foglalkozásokon megfelelő számú oktató foglalkozzon a gyerekekkel, főleg a veszélyesebbnek számító sportágak esetében.

Elmondása szerint a kezdők esetében egy oktató egy gyermekkel tud foglalkozni, míg a haladók esetében emelkedhet ez a létszám. Ebben az esetben egy oktató akár 4-5 gyermekkel is tud foglalkozni. 

„Ehhez képest megint nagyon más a tereplovaglás, mert ott nagyon-nagyon fontos az, hogy olyan gyerekek vegyenek részt, akiknek egyértelműen és igazoltan megvan az a fajta terepbiztonsága, ami által ők maguk is biztonságosan tudnak eljárni.”

Fontos, hogy a gyerek megismerje az állatot 

A lovastáborok esetében ritkán vannak olyan kritériumok, amelyek kimondják, hogy a gyermek részvételéhez szükséges bármiféle tapasztalat, lovakkal kapcsolatos “előélet”. Éppen ezért a szakértő azt mondja, nagyon fontos, hogy a szakemberek figyelembe vegyék azt, ha egy gyerek korábban még soha nem ült lovon, vagy egyáltalán nem is volt lovastáborban. 

– mondja, majd azt is hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a lovasoktatásnak – a lovagláson kívül – részese kell legyen a lótartással kapcsolatos ismeretek átadása is. 

„Fontos megismertetni velük, hogy általánosságban legyen egy alapszintű tudásuk. Ide tartozik, hogy hogyan kell bánni a lovakkal, miként közelítjük meg az állatot, és hogyan ápoljuk őket. Akik erre fogékonyak egyébként szeretik is ezeket a foglalkozásokat, úgyhogy mindenképpen érdemes holisztikusan látni a folyamatot. Egyrészt biztonsági szempontból is fontos, másrészt pedig azért, mert egyszerűen hozzátartozik az a tudás, hogy megismerjük azt az állatot, akivel dolgozunk” – összegezte a táboroztató, aki hozzátette, ezek a foglalkozások kizárólag felügyelet mellett történhetnek, majd egy remek hasonlattal is élt: 

Hangsúlyozta, hogy ettől függetlenül a lovaglás egy nagyon jó dolog, hiszen hatalmas élményt tud szerezni a gyerekeknek, akik láthatóan a tábor minden percét élvezik, elismerte ugyanakkor, hogy sajnos nem egy veszélytelen dologról van szó. 

Mi alapján válasszunk lovastábort? 

Adja magát a kérdés, vajon mi alapján válasszunk nyári tábort a gyermekünknek. A szakértő szerint nagyon nagy segítséget jelent a szülők számára, hogy ma már lehet egy független, harmadik forrásból is tájékozódni: az online értékelésekből. Továbbá a szimpatikus egyesületet érdemes telefonon is felhívni, így már egy személyes benyomást is kapunk a lovarda dolgozóival, esetleg a vezetőjével kapcsolatban. Ennek ellenére vannak olyan objektív szempontok is, amelyekre érdemes odafigyelni, legyen szó bármilyen táborról. 

A szülő szerepe sem mellékes

A nyári lovastáborokról megkérdeztünk egy szülőt is, aki évekig rendszeresen vitte mindkét gyermekét hasonló foglalkozásokra. Veronika, a kétgyermekes édesanya szerint a megfelelő egyesület kiválasztásánál elsődleges szempont volt, hogy csak olyan lovakat használjanak, akik nem agresszívek, és biztonságosan lehet rajtuk lovagolni. 

„Voltak biztonsági szabályok, amik le voltak fektetve. Én azt gondolom, hogy a megfelelő lóismeret és szakértelem elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a baleseteket” – meséli, majd hozzátette azt is, hogy tapasztalatai alapján a szülőnek is nagy szerepe van a biztonságos lovaglásban. Fontos, hogy együttműködjön a trénerrel és azzal kapcsolatban is legyenek szabályok lefektetve, hogy a szülő mikor mehet oda és mikor nem. 

„A választáskor nekem a tréner volt az elsődleges szempont, azon belül pedig az, hogy lássam hogyan bánik a gyerekemmel és a lóval. Voltak például olyan szabályok, hogy kobak nélkül nem is mehetett a ló közelébe. Amikor láttam, hogy van egy rendszabály, jó légkör és rengeteg tapasztalat, és van, aki állandóan felügyeli a gyereket, megnyugodtam.