Piers Steel, a Calgaryi Egyetem humánerőforrás- és szervezetdinamikai professzora a The Procrastination Equation: How to Stop Putting Things and Start Getting Dog című könyvében azt írja: egy felmérés során a megkérdezettek körülbelül 95 százaléka elismerte, hogy valamilyen formában szokott halogatni.
Bár a közvélekedés szerint a halogatás a lustaság vagy a rossz időgazdálkodás eredménye, a kutatók egyetértenek abban, hogy valójában egy összetettebb probléma, amely az érzelmeinkből fakad. Dr. Timothy A. Pychyl és Dr. Fuschia M. Sirois pszichológia professzorok szerint azért halogatunk valamit, mert nem igazán akarjuk megtenni. És nem nem akarjuk, mert lusták vagyunk, hanem azért, mert ezek a tettek érzelmileg megterhelőek a számunkra.
Illusztráció: Getty Images
A szakemberek szerint azonban az 5 másodperces szabály betartásával valóban véget vethetünk a halogatásnak.
Az 5 másodperces szabályt Mel Robbins motivációs előadónak és írónak tulajdonítják. A szabály lényege a következő: amikor egy feladattal szembesülsz, 5 másodperced van, hogy azonnal nekiugorj és elkezd csinálni. Ha nem cselekszel ezen az 5 másodpercen belül, nagy eséllyel későbbre halasztod, és az a később talán soha nem is jön el.
„Agyunk úgy van kialakítva, hogy mindenáron megakadályozza, hogy bármi olyat tegyünk, ami árthat nekünk” – magyarázta Robbins a Fearless Soulnak adott interjújában. A halogatásnak tehát semmi köze a motivációhoz, sokkal inkább a tétovázáshoz. A feladat végrehajtása előtti tétovázás mikropillanata alatt az agy stresszjelet kap, és felnagyítja a problémát az úgynevezett „reflektorfény-effektus” formájában. Az agyunk így véd meg minket azáltal, hogy arra kényszerít bennünket, hogy kiszakadjunk a helyzetből. A halogatás kezelésének kulcsa pedig lehet, hogy megakadályozzuk, hogy agyunk pánik üzemmódba kerüljön a tétovázás rövid pillanatai alatt. És itt jön képbe az 5 másodperces szabály.
„Attól a pillanattól kezdve, hogy megvan az ötlet… mindössze 5 másodperced van a cselekvésre, különben eltűnik” – mutatott rá Mel Robbins. Ez alatt az idő alatt a tudás és a cselekvés közötti szakadék csapdájába kerülsz. Tudod, mit kell tenned, de nem tudod rávenni magad. Éppen ezért azonnal intézkedned kell, ellenkező esetben az agy azt fogja tenni, ami egyébként a dolga: megvéd minket érzelmileg azáltal, hogy megakadályozza, hogy azt tegyük, ami megterhelő.
Amikor azonban visszafelé számol öttől egyig, megszakítod a szokáshurkokat, melyek hozzájárulnak a negatív érzelmeket kiváltó feladatok elkerüléséhez. Ennek a láncnak a megszakításával felébresztjük agyunkban prefrontális kéreget, ami viszont arra ösztönöz bennünket, hogy cselekedjünk.
