Mindössze egy hetes volt a kis Kerekes Merse, amikor meglátogattuk a kórházban. Édesanyja vérnyomás-problémái miatt koraszülöttként érkezett a világra, 880 grammal. Mostantól együtt kísérhetjük végig a fejlődését hétről-hétre, egészen a hazatéréséig. Druk
Lehetséges egyszerre gyászolni és erőt sugározni? Ez az egyetlen választása azoknak az anyáknak, akiknek ikerbabáik születnek, de csak egyikük marad életben.
Ha az ember harmadik gyermeke érkezik koraszülöttként, nehezíti a helyzetet, hogy két másik várja haza. Veronika így élte meg a kórházi hónapokat.
Vajon hogyan látja ezt a munkát az, aki most kezdi, és az, akinek évtizedek vannak a háta mögött?
Disszertációját koraszülés-prevencióból írta. Ám mindez nem segített, amikor a saját életében következett be ez a nem várt esemény.
Nem is volt olyan régen, amikor a harmincadik hétnél korábban megszületett babákról még lemondtak az orvosok. Ám néhány évtized alatt odáig fejlődött az orvostudomány, hogy a szakemberek ma már képesek 22-23 hetes – talán nyugodtan mondhatjuk – magzatot i
Amikor húsz évvel ezelőtt még szinte senki nem integrált súlyosan sérült kisgyermekeket az országban, nekik már akkor sem volt ez kérdés.
Évente nagyjából 15 millió újszülött érkezik idő előtt, ami az összes baba több mint tíz százalékát jelenti. De hol milyen eséllyel mentik meg az életüket?
Létezik az, hogy egy baba, aki a normál terhesség időtartamának alig több mint felét töltötte édesanyja méhében...
Koraszülött babákról, családokról, a csodáról, passzív eutanáziáról és sok minden másról. Kertelés nélkül, őszintén.
Van az úgy, hogy egy interjú megérinti az interjúalanyt is, az újságírót, a fotóriportert is. Ez egy ilyen eset volt.
Sokszor halljuk a szót: koraszülött. De ha nem vagyunk érintettek, nem gondolunk bele, valójában miért is olyan drámai jelenség ez.
A nehezített sorsok között külön eset a beteg vagy sérült gyermekeké. Sokféle kis élettel találkoztunk már, láttunk mindent, „kis hibától” a súlyos fogyatékosságokig. De talán ennyira nehezen még nem találtuk azt a bizonyos „mégis érdemes élni” érzést...
Ha az ember gyermeke sokkal kisebb, mint kellene, sőt még bent kéne lennie a hasában és vagy két-három hónapon át fejlődni, ehelyett az intenzív osztályon fekszik egy inkubátorban, az mindig trauma...
„Nekem csak az anyák voltak” – mondja Földvári Nagy Zsuzsa, amikor visszaemlékszik arra a három és fél hónapra, amit lánya inkubátorának közelében töltött.
Amikor egy koraszülött baba világra jön, a hazai Perinatális Intenzív Centrumok (PIC) egyikébe kerül. Amilyen a neve egy ilyen intézménynek, pont úgy érzi ott magát először egy szülő: idegenül, és kicsit elveszve. Ezért született ez a levél.
Ez az a hely, ahol mindig éppen éhes valaki, vagy tisztába kell tenni, és szinte soha nincs csend, mert egy baba biztosan sír.
Petra hősi küzdelme a koraszülött intenzív osztályon, a szülők lelki hullámvasútja, ami a mai napig tart egy nagyon izgalmas, de közben emberi és sokak számára reményt adó történet.
Jó a babának, jó az anyának, az apának és még a kórháznak is.