Egy amerikai újszülött túlélési esélye tizenkétszer nagyobb, mint egy afrikaié

Dreissiger Ágnes | 2016. Október 18.
Magyarországon az elmúlt években folyamatosan nőtt a koraszülött gyerekek aránya. Ma az évente világra jövő 94-99 ezer kisbaba 8-9 százaléka születik így. Eközben a világon sem túl jó a statisztika: évente nagyjából 15 millió újszülött érkezik idő előtt, ami az összes baba több mint tíz százalékát jelenti. De hol milyen eséllyel mentik meg az életüket?

Ki is számít koraszülöttnek?

Koraszülöttnek azokat a kisbabákat nevezzük, akik a várandósság 37. hete előtt jönnek a világra. A születési hetek alapján az éretlenség fokával összefüggésben több csoportba osztják őket. A nemzetközi besorolás alapján a 32–36. héten született kisbabák az “enyhe” koraszülött kategóriába tartoznak, a 28–31. hétre születettek az “alacsony gesztációs korú”, míg a 22–27. héten születettek az “igen alacsony gesztációs korú”, vagy extrém koraszülött kategóriába.

A koraszülöttség egyik jele az alacsony születési súly, de előfordul, hogy az időre született babák sem érik el a 2500 grammos határt, ez tehát csupán az egyik kritérium. A terhesség kora szerint a koraszülött kisbabák életben tarthatóságának alsó határt szabtak, amely jelentősen eltér a különböző országokban. A legtöbb európai államban a magzati kor 22. hetétől és/vagy az 500 grammos testsúlytól tartják életben a babákat, de például Norvégiában az ettől fiatalabb, 12 hetes megszülető magzatok esetében is megpróbálják fenntartani az életfunkciókat. Bizonyos országokban, például Svédországban vagy Görögországban ennél jóval későbbi időponttól, a 28 hetes magzati kortól törekszenek erre.

A szakemberek szerint egyébként az esély az életben maradásra 500–700 gramm között 40-50 százalék, 750–1000 gramm esetén a babák 15-20 százaléka sajnos nem éli túl az újszülöttkort. Az angol orvosi etikai tanács azt javasolja, hogy a terhesség 22. hetében született csecsemőket ne élesszék újra. A magyarázat egyszerű: a hosszú élesztési kísérletek nyomán kivétel nélkül súlyos idegrendszeri károsodást szenvednek a gyerekek. Magyarország is ezt a protokollt követi.

Fotó: Philippe Huguen/Getty Images

Hogy is állunk?

Hosszú évek óta szomorú statisztikai adatsort vezet hazánk: az Európai Unióban, Magyarországon jön világra a legtöbb koraszülött. Évente nyolcezer baba születik idő előtt, közülük 1300-an kritikusan alacsony súllyal. Míg az uniós átlag 4-5 százalék, addig a korán szülők száma nálunk eléri a 10 százalékot is, és a babák 12 százaléka sajnos tartós károsodást szenved. Évente hatezer koraszülött kerül a huszonegy koraszülött-intenzív osztály valamelyikére. Az egykori legkisebbek hátránnyal indulnak az életben, nagyobb az esélyük ugyanis a hallás- és látáskárosodásra, a cukorbetegségre vagy az idegrendszeri és vérnyomásproblémák kialakulására, mint társaiknak. Azért legyen egy biztató hír is: a kis súlyú koraszülöttek halálozási aránya az utóbbi években sokat javult. Az 1980-as években az 1 kilogramm alatti újszülötteknek csupán 10 százaléka maradt életben, jelenleg már 90 százalékukat meg tudják menteni!

Korábban egyébként a nemzetközi gyakorlat szerint legalább fél órán át kellett próbálkozni az újraélesztéssel, még akkor is, ha kilátástalannak tűnt a helyzet. Ma már az ajánlások tíz percről szólnak, ezt követően ugyanis már biztos a károsodás.  Ahogy haladunk előre a terhességi hetekkel, egyre ritkább a súlyos kimenetel, a 34. hét fölött már nagyon hasonlóak az eredmények az éretten született babákéhoz. E téren Magyarországnak már cseppet sem kell szégyenkeznie: eredményeink európai színvonalúak – néhány centrum már az európai toplistás Svédország és Csehország színvonalán dolgozik!

Mérföldkő: vizespalackok egy fadobozban

Az életesélyek javulása nagyban köszönhető az inkubátornak. Bő egy évszázaddal ezelőtt a New York melletti Coney Islanden a korában úttörőnek számító Martin Arthur Couney doktor rendezett unikális kiállítást. Élő csecsemőket lehetett megnézni, az orvos pedig negyven éven át a 25 centes belépőkből finanszírozta a babákat életben tartó inkubátorokat, amikért viszont a szülőknek nem kellett fizetniük. Ennek a megoldásnak rengeteg, a kórházakban egyébként kis súlyuk miatt elutasított gyerek köszönheti az életét. Az orvos 1950-ben halt meg, nem sokkal azután, hogy az inkubátorok végre elfogadottá váltak, és bekerültek a kórházakba is.

Fadobozos inkubátor a 40-es évekből (Fotó: Fox Photos)

A technológia elterjedéséhez meglehetősen sok idő kellett: az első inkubátort 1881-ben mutatta be egy francia szülészorvos. Még az 1870-es években jött rá, hogy az állandó hőmérséklet nem elég a koraszülöttek vagy a beteg újszülöttek életben tartásához, szükség van az elkülönítésre, higiéniára, megfelelő táplálásra, meleg és párás környezetre is. A baromfiudvarokban látott inkubálásból lett végül az emberi inkubátor. Az első “csecsemőmelegítő eszközök” fadobozok voltak, bennük meleg vizes palackokkal. 1864-ben készítették el a dupla falú változatot, amiben meleg víz cirkulált. Az 1880-as években sikerült még olcsóbb változatot készíteni belőle, és ezek annyira elterjedtek, hogy még a huszadik században is használták őket.

 Egészségkultúra és korai születés

Bár a koraszüléseknél a vezető ok még mindig a dohányzás, az alkohol és a drog, szakemberek szerint társadalmi oldala is van annak, hogy Magyarországon magas az idő előtt érkezett babák száma. Jellemzően a rosszabb szociális háttérrel rendelkezők körében gyakoribb a koraszülések száma. Sajnos sokan akkor sem mennek orvoshoz, ha valamilyen fertőzést kapnak el, pedig az ilyesmi is felelős lehet a korábban beindult szülésekért – ami persze a legnagyobb gondosság mellett is előfordulhat.

 

Afrika kontra Amerika

A világon évente körülbelül 15 millió baba születik idő előtt, ami az újszülöttek több mint 10 százalékát jelenti. A koraszülöttek aránya az USA-ban 12 százalék, ami Thaiföld, Törökország és Szomália értékeivel egyezik meg; Japánban és Svédországban ez az arány 5,9 százalék. A legtöbb koraszülött gyermek pedig Afrikában és Ázsiában jön világra.

Fotó: Andrew Aitchison/Corbis

Utoljára 2012-ben készült átfogó vizsgálat a koraszülöttek helyzetéről. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) akkor globális felmérést készített, ami alapján a legszembetűnőbb eltérés a szegény és a gazdag országok között nem meglepő módon a túlélési esély volt. A fejlett országokban a professzionális és persze költséges intenzív egészségügyi ellátásnak köszönhetően a koraszülöttek többsége életben marad; egy amerikai újszülött túlélési esélye tizenkétszer nagyobb, mint egy afrikaié…

A jelentés szomorú megállapítása, hogy a legszegényebb országokban egyszerű, olcsó módszerek alkalmazásával a koraszülöttek háromnegyedét meg lehetne menteni. Ilyen például az egy dollárba kerülő – Európában sztenderdnek számító – tüdőérlelő szteroid injekció, amivel 400 ezer újszülött túlélését lehetne biztosítani évente.

 

 

 

 

 

Exit mobile version