Sosem felejtem el a pillanatot, amikor megláttam az utcán egy barátomat a görög válogatott mezében, a 2004-es Eb döntő után. Büszkén mutatta új szerzeményét és csillogó szemmel mesélt a görögök hősies győzelméről, mi pedig legszívesebben hozzá vágtuk volna a sört. Hogy nem lincselte meg senki ezt az embert idefelé jövet? Hát valahogy így volt ezzel a fél világ, de miért volt mindenki dühös a görögökre?
A görög csapat híres volt stabil védekezéséről és fegyelmezett játékáról. Otto Rehhagel, a csapat német edzője egy rendkívül defenzív és szervezett játékot játszott, amit bár nézni nem volt szórakoztató, annál eredményesebbnek bizonyult. A görögök taktikus játéka vegyes reakciókat váltott ki: egyesek csodálták Rehhagel mesteri taktikáit és a csapat fegyelmezettségét, míg mások erősen kritizálták, mondván, hogy tönkreteszi a játék élményét.
A görögök minden egyenes kieséses mérkőzésüket 1-0-ra nyerték. A negyeddöntőben Franciaország ellen, az elődöntőben Csehország ellen, és a döntőben Portugália ellen is ezzel az eredménnyel diadalmaskodtak. Görögország a nyitómeccsen és a döntőben is Portugáliával játszott. Mindkét mérkőzésen sikerült győzniük, ami szintén elég ritka az ilyen tornák történetében. A görög válogatott az Eb-t megelőzően 15 mérkőzés óta veretlen volt, aminek köszönhetően a csapat formája és önbizalma csak növekedett a torna alatt. A görög szurkolók hatalmas tömegekben érkeztek Lisszabonba, hogy támogassák csapatukat. Lelkesedésük és támogatásuk jelentős szerepet játszott a csapat sikerében.
Stelios Giannakopoulos görög középpályás nevét már jól ismerték az angol szurkolók, hiszen abban a szezonban a Bolton Wanderers csapatában játszott. A FourFourTwo-nak felidézte, milyen volt sokkolni a világot:
Nem azért mentünk oda, hogy megnyerjük a tornát. Pont ezért nyerhettük meg. Egyikünk sem volt nagy futballsztár, nem voltunk primadonnák, csak örültünk, hogy ott lehetünk a legjobbakkal. Az volt a legfontosabb számunkra, hogy először nyerjünk meccset egy nagy tornán.
A döntőben az Estadio da Luzban aratott győzelem megdöbbentette a hazai szurkolókat, és feledhetetlen pillanatokat élhetett át a 49 éves középpályás:
Félelmetes, milyen csend volt a hazai szurkolók között. Számunkra viszont ez arany pillanat volt, egy valóra vált álom. Nem vagyunk nagy futball nemzet, de kisgyerekként persze mind arról álmodoztunk, hogy egyszer ott állunk majd a dobogó tetején. Nem hiszem, hogy újra megtörténhet, de kívánom, hogy így legyen! Nagyon büszkék vagyunk és megtiszteltetés, hogy mi lehettünk azok, akik a magasba emelték ezt a trófeát.
Sokan elismerően nyilatkoztak a csapatról, de voltak, akik nem igazán méltatták a görög stratégiát. Ruud van Nistelrooy holland csatár például azt mondta a döntő után:
Görögország példát mutatott mindenkinek arról, hogy mit lehet elérni kemény munkával és megfelelő taktikával. Ez a győzelem örökre megváltoztatja a futballról alkotott képünket.
„Nagyon csalódottak vagyunk, hogy nem sikerült nyernünk a döntőben, de el kell ismernünk Görögország teljesítményét. Nagyszerűen játszottak és megérdemelten nyertek. Tanulnunk kell ebből a vereségből és erősebben kell visszatérnünk.” – nyilatkozta a meccs után Christiano Ronaldo, a portugálok sztárja.
Eric Cantona korábbi francia válogatott és a Manchester United játékosa így beszélt a meccsről:
A görögök győzelme inkább a szerencséről és a védekezésről szólt, mintsem a támadó futballról. Nem volt nagy élmény végignézni a meccseiket.
„Görögország győzelme hatalmas meglepetés volt, de jót biztos nem tett a focinak. Az ilyen defenzív futball nem vonzza a nézőket, és hosszú távon káros lehet a sportágra nézve.” – vélekedett Arsène Wenger, az Arsenal egykori edzője.
Görögországnak idén nem lesz lehetősége ismételni, mivel a csapat nem jutott ki a 2024-es Eb-re. A görög nemzeti csapat a 2014-es brazíliai világbajnokságon szerepelt utoljára nagy tornán.
Forrás: via