“Igen, érdekel az asztrológia, a pszichológia, mert kíváncsi vagyok arra, hogy az ember tetteinek mi a mozgatórugója, milyen velünk született adottságokat, képességeket hoztunk magunkkal, amelyekre érdemes odafigyelni, vagy amiken úgysem tudunk változtatni.
Az életem sorsszerűsége is foglalkoztat: mi az, ami eleve elrendelt, és mi az, ami az én kezemben van, bár itt is inkább az összefüggéseket keresem, hogy megértsem, mit miért teszek vagy tettem a múltban. A jövőre vonatkozó jóslatok már kevésbé izgatnak. Egyrészt, mert fatalista vagyok – olyan értelemben, hogy hiszek abban: aminek meg kell történnie, azt úgysem kerülhetjük el, minek előre tudni róla? Másrészt, mert még a lelkemre venném, ha valami szörnyűséget mondanak.
Hogy miért éppen azt? Hát igen, alapvetően pesszimista vagyok, valamiért a jóslás nekem egyet jelent a rossz hírrel. Nem kockáztatom meg, hogy álmatlan éjszakáim legyenek miatta, és a végén még az is kiderüljön, hogy igaza volt a jósnak.”