Az asztrális világ a lélek lakóhelye. A két, itt ható alapvetõ erõ a szimpátia és unszimpátia, a vonzás és taszítás. Minden forma ezekbõl épül fel, és jellegét a kettõ aránya szabja meg.
A lélek, mint kapocs, segíti a szellem és a test kapcsolatát, kiegyenlítve a köztük lévő rezgéskülönbséget. Ha nem lenne lélek, akkor a szellem képtelen lenne testet ölteni a fizikai világban. A halál után a lélek és a szellem kapcsolatát az szabja meg, hogy lélek mennyire maradt földi vágyaktól terhelt. E kapcsolat határozza meg azt is, hogy a hét szint közül melyikbe kerül a lélek. Ha a földhöz kötő vágyak még erősek (szenvedélybetegségek, materialista gondolatok stb.) akkor a lélek rezgése inkább a Földhöz köti.
Így erős tisztításra van ahhoz szüksége, hogy a szellemmel való kapcsolata helyreálljon. Persze ez a behatás nem marad nyom nélkül a szellemben sem, így a következő inkarnációban mindenképpen meg lesznek a kiegyenlítésre való hajlamok, karmatikus történések formájában A Golgotai Misztérium óta persze lehetőség van a köztes létben való fejlődésre, de a földi vágyakat csak fizikai inkarnációban lehet hathatósan ledolgozni. A lélek és a szellem együtt halad át ezen asztrális szinteken, és amikor a lélek kiégett és megtisztult, akkor szabadulhat meg a szellem és haladhat tovább a mentális világok felé. Ide a lélek már nem tudja követni őt.
Fontos tudnunk, hogy pontosan hol is találjuk meg az asztrális világot, a bolygószférák között (nehogy eltévedjük asztrálprojekciós gyakorlataink során)
A Földtől a Holdig tart az éteri világ. A Holdtól a Napig tart az asztrális világ. A Napszféra és a Szaturnusz szféra közé esik az alsó mentális világ és a Szaturnusztól, mint interplanetáris kaputól kezdődik a felső mentális szféra. Tehát a minket érdeklő terület a Holdtól a Napig tart. Az egyes szférák (Merkúr és Vénusz) ezen belül helyezkednek el. Fontos tudnunk, hogy itt nem a fizikai, asztronómiai bolygóbeosztásról beszélünk, hanem annak szellemi vetületéről. A bolygók fizikai sorrendje sem egyezik a szférák sorrendjével, hiszen szellemtudományi értelemben a világképünk geocentrikus, tehát a földi szféra áll a középpontban, és aköré rendeződnek be a további szférák.