Vagy agyonidealizálják ezt az időszakot, vagy pedig olyan sérüléseket szereznek, amelyek egész életükben foglalkoztatják őket. Így vagy úgy mivel a múlttól elszakadni nem tudnak általában egész életre szóló életfeladatot jelent számunkra gyermekkoruk feldolgozása. Nagyobb baj, hogy sokszor házasságukra, párkapcsolatukra is átviszik ezeket a minőségeket, a társ sokszor jelenik meg egyfajta apa- vagy anyapótlékként. Más Rákok szervezeteket helyeznek a szülői szerepbe, lehet ez egy munkahely, vagy akár egy vallási gyülekezet is. Itt biztonságban érzik magukat, s úgy gondolják, hogy óvják, és vigyázzák lépteiket.
A Rák archetípushoz erősen kötődő ember azonban saját gyermekét is hajlamos túlságosan magához kötni, nem ritka, hogy még akkor is gondoskodik a kislányáról vagy kisfiáról, ha az már történetesen negyven éves is elmúlt. Nem engedi Őt felnőni, s gyermeke nem próbálhatja ki önállóságát, saját erejét. Egyedülálló Rák anyukák sokszor szinte házasságban élnek saját fiukkal, persze nélkülözve a házasság szexuális attitűdjeit, megtartva viszont minden más (anyagi, életformabeli) vetületét. Így végső soron ki lehet jelenteni, hogy életüket gyermekükön keresztül élik, s saját személyiségüket háttérbe szorítják. Ezek után ne gondoljuk, hogy a Rák ember gyenge vagy határozatlan. Lehet, hogy első pillanatban így látszik, azonban terveit éppen gyengesége, s látszólagos bizonytalansága révén valósítja meg. Taktikája a lassú víz partot mos, de ki tagadná, hogy óriási erő a víz ereje. Hiszen köveket váj ki – igaz, hogy évezredek alatt.
Esettanulmány
Andrea traumatikus gyermekkort tudhatott maga mögött. Vér szerinti édesapja nem vállalta fel édesanyjával a valódi életközösséget, mivel már házasságban élt, s gyermeke is született feleségétől. Így Andreát nevelőapukája nevelte fel, akivel viszont viszonyuk szinte a gyűlöletig fajult. Amint lehetett, a fiatal nő dolgozni kezdett, s munka mellett tanult tovább. Az első adandó alkalommal összeköltözött élettársával, akivel aztán folytatták az apa-lánya viszony másolatát, sok gyűlölködéssel, néhanapján verekedéssel is kiegészítve. Sok szenvedés és néhány komolyan életveszélyes helyzet után Andrea kilépett ebből a kapcsolatból, s gyorsan kerített egy másik megmentőt magának. Akkor azonban már derengett neki, hogy nem lenne jó még egyszer végigjátszani a rossz apa című forgatókönyvet. Új társával komolyabban önismeretbe kezdtek, s megpróbálták kiküszöbölni a szülői szerepet a kapcsolatukból. Az eredmény ugyan nem lett tökéletes, de a botrányos jelenetek kimaradtak életükből. Ezzel szemben a kapcsolat elkezdett rózsaszín cukormáz jelleget ölteni. Mivel Andrea és új párja között a megszokottnál nagyobb a korkülönbség, feltehetően ennél a második párkapcsolatnál a férfit az ideális, vágyott apa szerepbe helyezte, s mindazt megköveteli tőle, amit hányatott gyermekkorában soha nem kapott meg. Időközben az önismeretben legalább odáig eljutott, hogy mindennek tudatában van, s talán már érik az idő, amikor dolgozni kezd saját magán és párkapcsolatán.