A Rák játszmája

Kunsay Melinda | 2004. November 24.
Talán az összes csillagjegy körül a Rák képviseli azt az erõt, amely a legsebezhetõbb, s ennél fogva, mások számára bonyolult túlélési technikákat dolgoz ki saját magának.

Így fordulhat elő, hogy gyengeségében rejlik a legnagyobb ereje, s talán sebezhetősége lehet legnagyobb képességeinek a forrása. Hangulati ingadozásai, változékonysága azonban próbatétel lehet környezetének tagjai számára, hiszen soha nem tudhatják, hogy a Rák éppen milyen hangulatban van. Ez ugyanis úgy változhat, ahogyan a Hold is sokféle formáját mutatja meg számunkra napról-napra. Attól azonban, hogy sokféle alakban jelenik meg, még ugyanaz a Hold marad, tehát alapvetően nem változik át. A Rák emberek nagyon erősen kötődnek a múlthoz, fontos nekik a gyermekkoruk, családjuk. Ez a „visszatekintés” és érzelmi megközelítés talán érthetővé válik, ha arra gondolunk, hogy az emberi fejlődésben a Rák azt a lépcsőfokot képviseli, amikor az Ikrek által összegyűjtött sok információt bensővé, átélhetővé tesszük. Ez mindenképpen lelki fogékonyságot, érzékenységet, sok empatikus vonást követel meg tőlünk. Ebben segítenek nekünk saját Rák tulajdonságaink, amelyek segítségével érzelmi gazdagságunkat is feltárhatjuk. A tipikusan Rák emberek egyik legnagyobb problémája a gyermekkor minősége, milyensége lehet.

Vagy „agyonidealizálják” ezt az időszakot, vagy pedig olyan sérüléseket szereznek, amelyek egész életükben foglalkoztatják őket. Így vagy úgy – mivel a múlttól elszakadni nem tudnak – általában egész életre szóló életfeladatot jelent számunkra gyermekkoruk feldolgozása. Nagyobb baj, hogy sokszor házasságukra, párkapcsolatukra is „átviszik” ezeket a minőségeket, a társ sokszor jelenik meg egyfajta apa- vagy anyapótlékként. Más Rákok szervezeteket helyeznek a szülői szerepbe, lehet ez egy munkahely, vagy akár egy vallási gyülekezet is. Itt biztonságban érzik magukat, s úgy gondolják, hogy óvják, és vigyázzák lépteiket.

A Rák archetípushoz erősen kötődő ember azonban saját gyermekét is hajlamos túlságosan magához kötni, nem ritka, hogy még akkor is gondoskodik a „kislányáról” vagy „kisfiáról”, ha az már történetesen negyven éves is elmúlt. Nem engedi Őt felnőni, s gyermeke nem próbálhatja ki önállóságát, saját erejét. Egyedülálló Rák anyukák sokszor szinte „házasságban” élnek saját fiukkal, persze nélkülözve a házasság szexuális attitűdjeit, megtartva viszont minden más (anyagi, életformabeli) vetületét. Így végső soron ki lehet jelenteni, hogy életüket gyermekükön keresztül élik, s saját személyiségüket háttérbe szorítják. Ezek után ne gondoljuk, hogy a Rák ember gyenge vagy határozatlan. Lehet, hogy első pillanatban így látszik, azonban terveit éppen gyengesége, s látszólagos bizonytalansága révén valósítja meg. Taktikája a „lassú víz partot mos”, de ki tagadná, hogy óriási erő a víz ereje. Hiszen köveket váj ki – igaz, hogy évezredek alatt.

Esettanulmány

Andrea traumatikus gyermekkort tudhatott maga mögött. Vér szerinti édesapja nem vállalta fel édesanyjával a valódi életközösséget, mivel már házasságban élt, s gyermeke is született feleségétől. Így Andreát nevelőapukája nevelte fel, akivel viszont viszonyuk szinte a gyűlöletig fajult. Amint lehetett, a fiatal nő dolgozni kezdett, s munka mellett tanult tovább. Az első adandó alkalommal összeköltözött élettársával, akivel aztán folytatták az apa-lánya viszony „másolatát”, sok gyűlölködéssel, néhanapján verekedéssel is kiegészítve. Sok szenvedés és néhány komolyan életveszélyes helyzet után Andrea kilépett ebből a kapcsolatból, s gyorsan kerített egy másik „megmentőt” magának. Akkor azonban már derengett neki, hogy nem lenne jó még egyszer végigjátszani a „rossz apa” című forgatókönyvet. Új társával komolyabban önismeretbe kezdtek, s megpróbálták kiküszöbölni a szülői szerepet a kapcsolatukból. Az eredmény ugyan nem lett tökéletes, de a botrányos jelenetek kimaradtak életükből. Ezzel szemben a kapcsolat elkezdett „rózsaszín cukormáz” jelleget ölteni. Mivel Andrea és új párja között a megszokottnál nagyobb a korkülönbség, feltehetően ennél a második párkapcsolatnál a férfit az „ideális, vágyott apa” szerepbe helyezte, s mindazt „megköveteli” tőle, amit hányatott gyermekkorában soha nem kapott meg. Időközben az önismeretben legalább odáig eljutott, hogy mindennek tudatában van, s talán már érik az idő, amikor dolgozni kezd saját magán és párkapcsolatán.

Exit mobile version