Jellemző az Ikrek csillagjegyhez erősen kötődő emberekre, hogy nagyon rugalmasan állnak az élet kínálta eseményekhez. Ők azok, akik rendkívül racionálisak, intellektusuk igen fejlett, s bizony néha több tanfolyamra is járnak egyszerre. Kitartásuk azonban már hagy egy kis kívánnivalót maga után, hiszen ezeket a tanfolyamokat korántsem biztos, hogy be is fejezik. Nagyon szívesen beszélgetnek bárkivel, ám abban az esetben, amikor komoly témák is felmerülnek, szinte menekülnek a helyszínről. Ez a magatartás felveti, hogy félnek a komoly lelki mélységektől, s szinte bármit elkövetnek, hogy ne kelljen saját lelkükkel, tudattalan folyamataikkal szembesülniük. Sokszor előfordul, hogy szinte minden idejüket pörgéssel töltik, és amikor már nincs erejük arra, hogy állandó jövés-menéssel kompenzálják lelki problémáikat, akkor mély depresszióba zuhannak, s szinte a kiégettség állapotáig jutnak el. Így talán a legjellemzőbb patológiás történet az Ő esetükben a mániás depresszió néven ismert probléma lehet. Ilyenkor ciklikusan követik egymást a pörgős időszakok és a mély levertség érzése. Továbbá sokszor jelent problémát életükben, hogy olyan társat keresnek maguknak, aki ellensúlyozza felületességüket, s azt a tulajdonságukat, hogy nem mindig néznek szembe az élet komoly problémáival. Így az említett karakteres és felelősségteljes társ sokszor kerül szülői szerepbe, s a házasság vagy párkapcsolat lassan a szülő-gyermek mintát veszi fel, amiben az Ikrek típusú ember játssza a gyermek szerepét, hiszen az infantilizmusra amúgy is van némi hajlama. Az ilyen házasságban csak idő kérdése, hogy mikor válik lehetetlenné a helyzet, hiszen a párkapcsolat ideális esetben két egyenrangú ember társulásáról szól, s nem a szülő-gyermek viszonyról.
Esettanulmány
Erzsébet tipikusan mutatta fel személyiségében az Ikrek csillagjegy vonásait. Házasságában nyomon követhető volt, hogy férjét egy idő után apaszerepbe, anyósát pedig anyaszerepbe helyezte. Így ebben a házasságban Ő játszotta el a gyermek szerepét, bár lelkében mindig mély elégedetlenség bujkált. Hosszú és fájdalmas tapasztalatok után ez a folyamat váláshoz vezetett, ahol végül is a felek nem tudták egymással megbeszélni problémáikat, s így arra sem volt lehetőség, hogy barátságban váljanak el egymástól. Erzsébet anyaként kiváló játszópajtásnak viszonyult, ám arra már képtelen volt, hogy gyermekeinek tanácsot adjon komoly problémáik megoldása kapcsán. Hiszen saját lelki mélységeivel sem foglalkozott szívesen, inkább száműzte őket a tudattalan szféráiba. Ha gyermekei hozzá fordultak tanácsért, akkor jó esetben végighallgatta őket – udvariasságból , de szinte iszonyodott attól, hogy át is érezze a problémájukat. Saját lelki problémáinak feldolgozatlan volta végül is testi betegségekhez vezetett, amikor túlélése érdekében rákényszerült arra, hogy megtalálja azt a módszert, amivel transzformálhatja, átdolgozhatja problémáit. Erre az Ő esetében a festmények készítése adta a megoldást, amit terápiás formaként is felfoghatunk. Ebben a tevékenységben végül is sikereket ért el, s máig segítséget jelent neki önmaga megértésében.