A Sárga Sárkánytól a Fekete Harcosig

Kuzmas Attila | 2005. Március 04.
Következõ sorozatunkban az emberi képzelet állatkertjébe indulunk látogatóba, ami igen izgalmas és változatos, ám meglepõen szegényebb, mint „Isten zoológiája”.

Bármelyik kínai étkezdébe térjünk is be egy tavaszi tekercsre – a tulipánpiros és arany jellegzetes színösszeállítása mellett a Sárkány és a Főnix alakjával találkozhatunk a leggyakrabban. A kínai mitológia négy kedvező előjelű állatot tisztel: a Sárkányt, az Egyszarvút, a Főnixet és a Teknőcöt. A világ teremtéséért ők felelnek. (A négy szent állat később kiegészült a tigrissel.) Evés közben tegyük próbára magunkat állattanból, és próbáljuk meg kitalálni, milyen más állatokból állnak össze eme lények.






A Sárkány

A sárkány jelentését nem ismerjük, az emberi képzeletnek azonban mindig ismerős volt. Alakja mitológiáról mitológiára eltolódhat a “jó” vagy a “rossz” irányba. Az ősi Kínában mindenesetre a sárkánynak nagyon fontos szerepe volt, s az első helyen állt az istenként tisztelt kínai állatok sorában. Nem pokoli, ijesztő szörny, hanem embert segítő, isteni teremtmény. Ő a “kiváló értelmű lény”, a legfőbb bölcsesség, a halhatatlanság és a gyógyító erő birtokosa, a keleti égtáj, az esők és a szelek irányítója, az időjárás és a termékenység ura. Szárnyak nélkül repül, tud változtatni az alakján, és fajtánként más-más színű. (A kék sárkányokat jószívűnek, a fehéreket erényesnek, a sárgákat pedig könyörületesnek tartották.) Egy nagyhatalmú angyal – mondhatnánk, nem csoda, ha néhány császár tőle származtatta magát. A kínai mitológiában a sárkány külsejét szabályok írták elő, a hagyomány szerint különböző lények vonásaiból tevődik össze: szarvas-szarva, tevefeje, démonszeme, kígyónyaka, kagylógyomra, saskarmai, tigrislába, bikafüle kellett, hogy legyen. Falatozás alatt ezt ellenőrizendő vessünk egy szigorú pillantást a fali sárkányokra.






Az Egyszarvú

A legenda szerint Konfuciusz születését megelőzően anyja előtt feltűnt egy egyszarvú. Megjelenése tehát erényes „uralkodó” születését jelzi, aki bölcsen és emberségesen kormányoz. Az ellenben baljós jel, ha megsebzik, vagy holtan találják. Az egyszarvú járás közben nem tapossa el a füvet és a bogarakat, élő füvet nem fogyaszt, kizárólag csodálatos növényekkel táplálkozik. Egyes elképzelések szerint még repülni is tud, és úgy jár a vízen, mintha földön lépkedne. A legrégibb szövegekben a szarvasok vezéreként tűnik fel, de mindenképpen ő az állatok feje. Alakja, akárcsak a sárkányé, színpompás és összetett. (A megfejtés: szarvastest, ökörfarok és lópata.) A homlokán növő szarv húsból van, hogy véletlenül se árthasson vele.






A Főnix


A kínai főnix kissé különbözik nyugati társától: míg a nyugati inkább egy sasra emlékeztet, a kínai főnix a fácánra vagy a pávára hasonlít. Míg a nyugati kultúrában a madár az újjászületés jelképe, a kínaiban az égi kegyelem látható jele volt. Feltételezhető, hogy a főnix eredetileg az ég uralkodójának küldöttét, a szélistent jelölte, s ezért lehetett később a madarak királya. Azoknak az asszonyoknak, akiknek az álmában megjelent, kiváló, erényes fiaik születtek. (Összetevői: kakas, fecske, kígyó, sárkány, hal, teknős.)


A Teknőc





Egyes elgondolások szerint a teknőc páncélja az égbolt, a hasa pedig a föld. Világmodellnek szép és költői. A négy csodálatos állat egyikét szokták Fekete Teknősbékának is nevezni, sőt Fekete Harcosnak is, az erő és az állóképesség jelképeként. Három társához hasonlóan bölcs is, annyira, hogy még a jövőt is megmondja. A páncélját ezért jóslásnál is bevetették. (Az elképzelések szerint a feje kígyó, a nyaka sárkány, a teste, nos a teste teknősé.) A mindennapos használatban egyébként a teknősbékának éppen ellenkező előjelű jelentése van, minthogy a női hűtlenséget és a szexuális (hiper)aktivitást szimbolizálják vele.
Exit mobile version