Mi is az az asztrológia?

Ha valaki már készíttetett magának saját személyére szóló asztrológiai jellemzést, vagy volt már egy valódi asztrológusnál tanácsadáson, bizonyára más véleményen van, és elfogadja, hogy az asztrológia egy olyan tudomány, amely az égitestek hatását kutatja az élő és nem élő természetre. Az asztrológiáról szóló legrégibb írott nyomok az emberiség első lépéseinek időszakából származnak.
Ebből indult el az asztronómia, sok éven keresztül a kettő egy és ugyanazt a tudományt alkotta.


Nem újkeletű tudomány az asztrológia. Legalábbis olyan régi, mint az emberi kultúra. Ha elfogadjuk, hogy a legősibb formájú ember, az a lény, amely vagy aki már szerszámot tudott magának készíteni, már asztrológus is volt, nem járunk messze az igazságtól.






Még nem tudta, mi az a fénylő gömb az égen, s mi az a sápadt fehér korong éjszaka az égbolton, mik azok a csillogó apró pontok a fölötte lévő elérhetetlen messzeségben, de a maga primitív életét már ezekhez a jelenségekhez fűzte.


A Nap és a Hold állásához kapcsolta a múlt eseményeit, s reményét a jövőre is ugyanígy támasztotta alá. Ugyanez az asztrológiai tudás segítette az emberiséget az idők folyamán az asztronómiához, s minél fejlettebb lett ez a tudás, annál tökéletesebb, kiirthatatlanabbá vált az emberiség lelkéből az a hit, hogy a csillagok tudnak valamit.


Az asztronómiát ma már csillagászati tudománynak hívjuk, a távolságokról, csillagrendekről, tömegekről, mozgásról, sebességről, helyről stb., a kutatások eredményeként, műholdakkal, teleszkóppal és hasonló műszerek segítségével megalapozva.Ezért az asztronómiát objektív tudománynak, míg az asztrológiát szubjektív tudománynak vagyunk kénytelenek elfogadni. Ennek alapján tulajdonképpen a horoszkóp kidolgozása semmi más, mint egy asztronómiai folyamat, míg az égitestek sorrendjének magyarázata, a bolygók emberekre gyakorolt hatásának magyarázata asztrológiai folyamat.






Ebből következik, hogy asztrológus csak képzett asztronómus lehet, mert a legmagasabb rendű matematikai tudáson, geometriai szakismereten, fizikai és pszichikai ismereteken kívül, amely ismeretek alapján az asztronómiai tudományt meghatározzuk, annak, aki asztrológus akar lenni, még ezeknek az ismereteknek az alkalmazását is meg kell tanulnia.


Mindezeken felül, lelki adottság, a megérzés „misztikus” lelki adománya is kell, hogy meglegyen egy asztrológusban. Lehet, hogy éppen ez az utolsó feltétel az, amiért a közhit az asztrológiát mágikus, vajákos, jósló, titokzatos bűvészkedésnek tartja, holott egyáltalán nem az.






Az orvosi pályát is az választja, vagy legalábbis az boldogul és ér el sikereket, akinek ehhez hajlama, érzéke, adottsága van. Festő, szobrász, zenész, mérnök, író, költő is csak az az ember lehet, aki ezekhez a szellemi tevékenységekhez szükséges lelki felkészültséggel rendelkezik, így az asztrológia tudományát sem művelheti más, mint akiben megvannak azok a feltételek, amelyek ehhez az életpályához szükségesek.


Természetesen titokzatosnak tűnik az az ember, aki a tegnapot látja, a mát vizsgálja, s a holnapba néz, tehát valószínűleg titokzatosabbnak látszik, mint a többi szellemi munkaterület, amely alkotásaival csak a mát szolgálja.


A titokzatosságnak azonban van magyarázata: matematika, geometria, analógia, és van egy törvénye: lelkiismeretes, melléktekintetek, kedvezmények, ellenszenv vagy részvét nélkül alkalmazott valószínűség-számítás.