Spiritizmus, telepátia

Egy 1990-es magyar felmérésben egyetemi tudósokat kérdeztek meg, mit gondolnak a telepátiáról és rokonjelenségeiről. A többség igazolt ténynek vagy valószínűnek tartotta létezésüket, tudományos kutatásukat pedig szinte mindenki fontosnak tartotta.

A modern spiritualizmus 1848-ban vette kezdetét, amikor is két amerikai lánytestvér többek szeme előtt kopogó-beszélgetést folytatott a ház halott szellemével. A szalonokon, mint mindig, borzongás futott végig, s a két testvér végigturnézta az országot. 40 évvel később egyikőjük bevallotta, hogy egy egyszerű csínytevés volt az alapja a szellemesdinek, de valamiféle szellem ekkora már kiszabadult a palackból.

A „szellemet”, és mindent, ami sejthetően hozzá kapcsolódik, két módszerrel igyekeznek azóta is elcsípni. Tudományosan és okkult technikákkal. A parapszichológia lenne a tudományos megközelítés, noha a szóról a legtöbb embernek még mindig az okkult vagy spiritiszta foglalatosság jut eszébe. Minden ide tartozik a szemükben, ami titokzatos, nem megmagyarázható, és az X-akták sorozatban már szerepelt.

Fogalmak, rövidítések, kutatási területek

„A tudományos parapszichológia tárgyát a következő módon definiálják: az ember és környezete közötti olyan kölcsönhatások, amelyek nem magyarázhatók a jelenleg ismert fizikai törvényekkel. Ezeknek a kölcsönhatásoknak két fő csoportjuk van: az érzékszerveken kívüli érzékelés (extra-sensory perception, ESP) és a pszichokinézis (psychokinesis, PK). Az ESP-n belül megkülönböztetnek három csoportot: telepátia (tudomásszerzés valamilyen emberi tudattartalomról), clairvoyance (tudomásszerzés egy tárgy objektív tulajdonságáról; erre közmegegyezéses magyar szó nincs) és prekogníció (tudomásszerzés jövőbeli eseményről). A PK-n belül két csoport van: makro-PK (közvetlenül megfigyelhető ráhatás tárgyakra) és mikro-PK (véletlenszerű folyamatok befolyásolása, amely csak statisztikai módszerekkel mutatható ki). Mindezeket a jelenségeket összefoglalóan pszi-jelenségek néven emlegetik.” Vassy Zoltán, fizikus, parapszichológus

A telepátia is egyike a parapszichológia kutatási területeinek. A legfontosabb kérdés mindenki számára még ma is az, hogy ez a jelenség egyáltalán létezik-e. „Megyek az utcán, és eszembe jut, hogy fel kell hívnom X-et. A telefon csörög. X az. Hazamegyek, és írok egy e-malit Y-nak, egy óra múlva kapok tőle egy választ, hogy épp rám gondolt. Este nézem a tévét, és épp egy film megy, amiben az a színész játszik, akinek két napja nem ugrik be a neve, hiába is erőltettem magam. Arra gondolok, hogy ezt meg fogom tárgyalni Z-vel, ha lesz rá időm. Nincs, ám a metrólépcső aljában a következő héten összefutunk.” A mindennapi tapasztalatban úgy tűnik, a telepátia létezik.






A telepátia lényege – mondja a szakértő –, hogy az egyik ember felfogja egy másik – adott esetben tőle igen távol élő – ember lelki vagy éppen fizikai helyzetét, állapotát, „vagyis olyan információkapcsolat alakul ki köztük, amelyet nem az ismert érzékszervek közvetítenek”. Ezek az úgynevezett parapszichológiai (Pszi-) jelenségek olyan általános emberi képességek, amelyeknek bizonyos törvényszerűségeit ismerjük, ám ezzel együtt fogalmunk sincs arról, hogy miközben zajlanak, fizikai értelemben mi történik. A vizsgálatoknak eddig nem sikerült bizonyítaniuk ezt a képességet. A kutatási gyakorlatban, úgy tűnik, a telepátia nem létezik.