Alászállás a poklokba
Nagyapámra pontosan emlékszem ma is, őszinte, tiszta, hívő ember volt. Nagyon sokat jelentett nekem a hite, a nyugalma, a humora, ahogyan élte az életét. Kicsi gyerek voltam még, amikor meghalt, de a példája meghatározó maradt a számomra. Apám fantasztikusan focizott, ám egy meccsen úgy szétrúgták a lábát, hogy soha többé nem tudott pályára lépni. Amikor inni kezdett, feladta az álmait, amikor alkoholistává vált, akkor pedig az életét. Így anyámnak hosszú ideig a két gyermeke mellett az ő gondját is viselnie kellett.
Velem nem volt különösebben gond a katonaságig, ahol először próbáltam ki a drogokat. Akkor nem tudtam, hogy ez tíz éves karrier kezdete. Leszerelés után megalakítottuk a zenekart, lemezeket adtunk ki, közben megnősültem, született egy fiam, de nagyon fiatal voltam még. Őrült életet éltem. A füvet szintetikus drogokkal és alkohollal kevertem, azt képzelve, hogy így képes leszek, megszünteti a lelkemben az üresség és a hiábavalóság érzését. Nem tudtam, vagy nem érdekelt, hogy a droggal a pokoli jövő felé tartok. A kábítószer lassan teljesen felőrölt. Kivetkőztem önmagamból, nem viseltem el az embereket, ahogy ők sem engem. Az életem egyre zűrösebbé vált.
| Baradlay Richárd, a The Perfect Name zenekar énekes-szövegírója |
Az első elvonóra azután kerültem be, amikor az éjszakai bárban a tizenhetedik tequila után kikezdtem egy nővel. A baj az volt, hogy nem vettem észre a barátját, aki ezért leütött. Kezelhetetlenné váltam és később kórházba kerültem, ahol telenyomtak gyógyszerekkel, és amikor úgy gondolták, jól vagyok, kiengedtek. Persze semmi nem változott. Néhány hónapnyi súlyos depresszió után ugyanúgy drogoztam tovább, és egyre reménytelenebb állapotba kerültem. Másodszor is kórházban kötöttem ki, de ezúttal nem rúgtak ki azonnal. Egy fiatal doktornő eltökélte, hogy visszavezet az életbe. Ennek ellenére is évekig tartó, az előzőnél súlyosabb, depressziós időszak következett. Úgy éreztem, egy teljes élet sem elég arra, hogy helyrehozzak mindent, amit elrontottam. Már nemcsak arra vágytam, hogy lássam a túlvilág kapuját, hanem át akartam lépni rajta, és ekkor veszítettem el a hitem, hagytam el Istent. Elkövettem a legsúlyosabb bűnt, az öngyilkosságot. Szíven szúrtam magam, de a kés megcsúszott a kezemben, a mellkasomba fúródott, és túléltem.
Az ezt követő néhány nap volt a fordulópont. Sokáig nem értettem, hogy mi történik, hogy mi az, amit éppen átélek, és abban sem voltam biztos, hogy élek-e egyáltalán. De hónapok múltán világossá vált, hogy dolgom van még az élettel. Rendszert iktattam a hétköznapjaimba, a napot lelki gyakorlattal kezdtem és fejeztem be, közben nyolc órát dolgoztam egy fűszerüzletben. Aztán józanul visszatértem a zenéhez. Lassan visszanyertem a hitem, és ekkor, ahogy lennie kellett, találkoztam Anitával. Rögtön tudtam, hogy ő a társam, és én az övé vagyok. Ő az, aki mellett értelmet nyer az életem. Öt éve vagyunk házasok, Blanka már hat éves, a fiam pedig tizennégy. Májusban jelent meg a zenekarunk hatodik nagylemeze, Belső oldalakon címmel. Túl vagyunk a Szigeten, a VOLT fesztiválon, ősszel valószínűleg fix helyen játszunk. Közben zenén és prózán is dolgozom. Ma már tudom, hogy a káosz csak belül, bennem létezett, és azt is, hogy az önpusztítás önzés és egoizmus. Ma már értem a nagyapám hitét, és tudom, hogy a végtelen nyugalmának forrása a szeretet volt. Mint ahogy az élet értelme is a szeretet, minden más csak okoskodás.
A két ember találkozásának célja, a horoszkópjaik szerint, egymás támogatása az életfeladatuk teljesítésében. A férfi feladata az alkotás, és az apai szerep gyakorlása. A harmónia, amit a nő mellett átélhet, képessé teszi őt arra, hogy zenéljen, írjon, maradandót alkosson. A nő feladata a klasszikus női és anyai szerep kiteljesítése, és a művészet támogatása, amelyet a társán keresztül valósíthat meg. Mindkét ember Anita kislánya felé is törleszti a karmikus adósságát. Hiszen Richárd és a kislány között olyan rajongó szeretet alakult ki, amit a gyermek az édesapától sem kaphat meg. Az anya ezzel a házassággal biztosítja a kislánynak a családi egységet, amiben a képlete szerint fel kell nevelkednie.
Ha a két ember nem választja egymást, akkor is ugyanezeket az analógiákat élik meg, csak nem a boldogító, hanem a keserű oldalon. Hiszen a művészi alkotást, a szeretetet ugyanaz szimbolizálja a horoszkópban, mint a drogokat. A férfi a társkapcsolati szeretet hiánya miatt valószínűleg újra a cucc után nyúlna. A nőnek a férfi nélkül is küzdelmesek lennének a hétköznapjai, de magányosan, a szeretettség érzésének nélkülözésével. A két ember azonban ösztönösen tudta, hogy egymáshoz tartozik. Ahogyan Richárd énekli az új nagylemez Appendex című számában: Valaki az idő kezdetén, ahogy az almát az asztalnál szokás, a világot félbevágta, és az átjáró kulcsait az emberek szívébe zárta, hogy az ajtó csak úgy legyen nyitható, ha a két oldalán kettő, egy férfi és egy nő, a kulccsal egyszerre áll elő. Az asztrológia ezt nevezi nagy karmikus találkozásnak, a hétköznapok embere pedig csodának. Amely, bármilyen hitetlen világban élünk, létezik, amit ez a történet bizonyít.