Magyar babonák:
Egy középkori babona szerint ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni.
Ne feledjük, hogy tilos baromfihúst ennünk, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.
Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.
A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani.
Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.
Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint elszáll a tehén haszna.
A Dunántúl egyes részein úgynevezett tollaspogácsát sütöttek: a pogácsák közül előre kijelölték, melyik családtaghoz tartoznak, és egy-egy tollat szúrtak beléjük, majd a tollak sütés alatti sorsából következtettek az emberek sorsára. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.
Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani.
Erdélyi hagyomány a nagyobb ünnepeken így húsvétkor és pünkösdkor is a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak, és legurították a domboldalról. Úgy tartották, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.
A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani.
Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, hogy ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amikbe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazta a jövendőbeli nevét.
Az új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja!
Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, elvitte az aranyvizet, és egész évben szerencsés volt.
Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.
Szerencsehozó étkek:
Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét. A ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a malacpecsenye láttán. A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek, szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat. Az egyébként értéktelennek tartott, olcsó húsféléknek a szakácsok ilyenkor nagy figyelmet szentelnek.
Franciaországban a puhára párolt sertésfület felgöngyölítve, hagymás csicseriborsóval tálalják. Németországban bőrös sertéssültet kínálnak balzsamecetes lencsével. Olaszországban tradicionális szilveszteri étel a Zampone con lenticchia, a csülök lencsével.
A lencse
A szerencsehozó szimbolika másik jellegzetes étele ugyanis a lencse. A már több mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Egyéb szemes termények is hasonlóan hoznak szerencsét: a köles vagy a rizs.
Ugyancsak bibliai történet az éhes Ézsaiásé, aki egy tál lencséért adta el elsőszülöttségi jogát.
Sógoréknál, Ausztriában hagyományos szilveszteri fogásnak számít a disznóorr lencsesalátával. A rémisztőnek hangzó fogás természetesen csak az orr hátsó részét, a puha húst jelenti, amelyet zöldséges lében főznek meg. Hozzá friss reszelt tormát és tökmagolajos, fokhagymás, ecetes lencsesalátát kínálnak. Szilveszterkor pezsgővel, más alkalmakkor sörrel öblítik le. A főtt gyakran füstölt fejhús mustárral és hagymás-ecetes burgonyasalátával körítve szintén közkedvelt, hagyományos újévi fogás.
Külföldiek:
Tirol: Akinek van almafája, íme egy külföldi hagyomány: a tiroliak esküsznek rá, hogy ha a férfiak szilveszter éjszakáján meztelenül megrázzák az almafát, egész évben nem lesz gondjuk…
Oroszország: Aki orosz családhoz hivatalos szilveszterre, jól gondolja meg, hogy miként viselkedik. Már az érkezésnek is megvan a maga ceremóniája.
Csak a küszöböt átlépve szabad kezet nyújtanunk a házigazdának, mert ha nem így teszünk, bajt, szomorúságot, szerencsétlenséget zúdítunk a háziakra.
A vendégnek ügyelnie kell arra is, hogy csak páratlan számú virágszálat vigyen a ház asszonyának, mivel a páros szám szerencsétlenséget hozhat az új évben.
A gazdagodás előjele, ha az érkező vendégek némelyikét a házigazda nem ismeri föl, vagy éppen összetéveszti valakivel.
Szilvesztereste népes társaságok, család, barátok gyűlnek össze a jolka, az újévi fenyő körül, hogy megajándékozzák egymást. Nehogy bárkinek is eszébe jusson zsebkendőt, szúró-vágó szerszámot ajándékozni, mert az bajt zúdít a családra. De órát se, mert az meg az élet idő előtti végét jelenti. Ha netán mégis ilyen tárgyat venne elő a vendég, akkor a házigazda néhány kopejkáért jelképesen megveszi tőle.
Ha a háziak kedvelik a vendéget, gazdagon terített asztalhoz ültetik. A vég nélküli ünnepi lakoma: krumplisaláta, hagymás hering, tucatnyi rafinált, ínycsiklandozó, vodkás toroköblítést kívánó előétel. A falatozást csak az éjféli pezsgőbontás és tűzijáték idejére függesztik föl.
Moldva: Hejgetés; célja az új esztendőben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása.
Résztvevői legények, akik elsősorban a lányos házakat keresik fel. A mondókát ostorok csattogása, harangszó, furulya, dob és a köcsögdudához hasonló bika hangja kísérte. A hejgetés a búza élettörténetét mondja el a mag elvetésétől a kenyér elkészültéig.