Olvasói levélből ismertem meg néhány éve az alábbi történetet. A szereplők horoszkópjainak elemzése az események tükrében mind asztrológus kollégáim, mind idős mesterem számára szakmai mérföldkövet jelentett: hozzásegített bennünket a karma törvényének jobb megértéséhez. Igazolva láttuk az alaptételt, miszerint a legszorosabb, előző életekre visszanyúló szálak a vér szerinti szülőkhöz kötnek. De előfordul, hogy a lélek mégsem az anya, az apa, hanem valamelyik másik rokon kedvéért születik, hogy annak sorsát beteljesítse.
Az első szerelem
A bőrgyáros lánya, Margit és a könyvelő fia, Rudolf hatévesek voltak, amikor először találkoztak. A mandulaműtétre váró kisfiú a füloperáción átesett kislányt vigasztalta, szórakoztatta a kórházban. Igazi gyerekszerelem lett az övék. A kisfiú szeretete gyengéd melegével óvta Margitot, a kislány szinte vallásos rajongással bálványozta Rudit. Nemcsak fogták, hanem úgy szorították egymás kezét, hogy az ujjaik olyankor kifehéredtek.
Aztán a háború szétválasztotta az egymásba fonódó kezeket és sorsokat. Margit szülei még időben Svájcba menekültek, majd később Amerikában telepedtek le. Az itthon maradt rokonságot deportálták, majd a munkatáborokban lelték halálukat. Rudi otthonát bombatalálat érte, és a fiú váratlanul, búcsú nélkül távozó kis szerelme után a szüleit is elveszítette. Az elárvult fiút a papa burgenlandi barátja vette magához, aki igyekezett pótolni az otthont, és szakmát adott a kezébe.
Boldogtalan élet
Rudi harmincöt éves koráig rendületlenül kutatta és hűségesen várta élete egyetlen szerelmét, Margitot. Aztán nevelőszülei sürgető unszolására feleségül vette Bettit, a szomszéd lányát. A nagydarab, egyszerű asszony nem várt igaz, nem is kapott nagy és mély érzelmeket. Sokat dolgoztak, keveset beszéltek, ritkán ölelkeztek, amelyből mégis három fiú született. Rudolf a gyermekeit távolságtartóan, de tisztességesen felnevelte, és az évtizedek alatt jéggé dermedt szíve csak akkor engedett fel, amikor világra jött egyetlen lányunokája, Corina. A kislány a nagypapa számára az univerzum középpontja lett, új értelmet adott az életének. Rudolf ugyanolyan tiszta és gyámolító szeretettel vette körül unokáját, mint annak idején Margitot.
A kislány hálásan viszonozta az öreg gondoskodását, és egyedül mellette érezte biztonságban magát. Teltek az évek, Rudolf megözvegyült, a fiaival és az unokáival csak nagy ünnepeken találkozott. Corinának a főiskola befejezése után a fővárosban vett lakást, és hogy a lány ne érezze magát egyedül, megajándékozta kutyájának egyik kölykével.
A végzet hatalma
Corina kutyája az egyik sétáltatás alkalmával pénztárcát talált, amelyben a tulajdonosa fényképes igazolványa is lapult. A lány a cím alapján felkereste az idős asszonyt, és néhány órai meghitt kávézgatás után kiderült, Margit néni nem más, mint a nagypapa szerelme. Az asszony több kudarcba fulladt házasság és a gyermekeivel való sikertelen kapcsolat után magányosan élt. Amikor beteg lett, úgy döntött, hazajön meghalni.
Corina életének legmeghatóbb pillanatát akkor élte át, amikor tanúja lehetett a két egykori szerelmes összeölelkezésének. Margit néni és Rudi bácsi 2002 telén összeköltöztek. Az öregek még szorosabban fogják egymás kezét, és úgy totyognak, mint egykor kisgyerekekként a kórházi folyosón.
A horoszkópok szerint Corina a nagypapa karmikus adósa, akihez erősebb szálak fűzték, mint az anyjához vagy apjához. Kislányként a nagypapát felrázta a depresszióból és értelmet adott az életének, felnőttként pedig a sorsa beteljesüléséhez segítette, ahhoz, hogy a lelki társával megkezdett, majd külön élt életet együtt, az egység megtapasztalásával fejezze be. Margit és Rudolf egymás életében az első és az utolsó szerelmet jelentik, a sors pedig Corina alakjában öltött testet.