Az egyiptomi Gízában található a nagy Szfinx, méltóságteljesen ül Khephrén fáraó piramisa előtt, és tekintete a távolba mered. Születésének időpontját csak találgatni lehet, de időszámításunk előtt 5000-ben már írtak róla. Ötvenhét méter hosszú testét egyetlen sziklából faragták ki. Feje egy uralkodót ábrázol, teste pedig ülő oroszlánt mintáz. Mivel a szobron nincsenek feliratok, sokáig vita tárgya volt, hogy mikor készülhetett. A XVIII. dinasztia (i. e. 1550 – i. e. 1397) idején a Szfinxet belepte a sivatagi homok, csak a feje volt látható. Ekkoriban született az a monda, amely ma is olvasható a szobor két mancsa közt álló sztélén. Thotmesz herceg, a fiatal trónörökös elszenderült egy vadászat után a szobor fejének árnyékában, és különös álmot látott. A Szfinx Harmakhisz isten képében megjósolta trónra lépését, és könyörgött neki, hogy szabadítsa ki a homok alól. Amikor Thotmesz herceg évekkel később IV. Thotmeszként trónra lépett, eszébe jutott az álom, és elvégeztette, amit a lény kért tőle. Sajnos azonban hiába tisztították meg ismét a Szfinxet II. Ramszesz idejében, i. e. 1300 körül, a homok az idők folyamán újra belepte az egész műemléket.
Kit ábrázol a szobor?
Egyes kutatók szerint Khephrén idejében faragták, más tudósok Kheopsz uralkodását veszik alapul, de sokan gondolják, hogy a szobrot még a piramisok építése előtt faragták ki. A Szfinx egyben a Nekropolisz ura és őrzője is volt, akit az újbirodalom idején Horemahet (Harmakhisz) istennel azonosítottak.
A legelterjedtebb nézet szerint Khephrén fáraó arca néz ránk a magasból. Ezt az elvet azzal magyarázzák, hogy a szobron látható fejdíszhez hasonlót ő viselt, másrészt az ő piramisa előtt ül. Régészek és kutatók azonban elvetik ezt az ötletet, hiszen az arc nem nagyon hasonlít a fáraóról fellelt szobrokra, illetve az elhelyezkedése sem stimmel. Az egyiptomi ábrázolásokon mindig profilból láthatók az alakok, ezért szerintük a Szfinxet is ebből az irányból kell szemlélnünk, így viszont Khephrén apjának, Kheopsznak a sírja előtt ül a lény. Kheopszról két-három szobor maradt csak fenn, de ezekhez az ábrázolásokhoz nagyon hasonlít a Szfinx arca. Egyes kutatási eredmények arra utalnak, hogy Kheopsz idősebb fia, Dzsedefré faragtatta ki a szobrot, édesapja emlékére. A legújabb régészeti vizsgálatok azonban minden eddigi felvetést megkérdőjeleznek. A szobor testének vizsgálata közben ugyanis kiderült, hogy a vízszintesen húzódó sérüléseket nagy mennyiségű víz okozhatta, ráadásul állóvíz. Kheopsz idejében és azóta sem volt Gízában olyan nagy mennyiségű víz, amely ellepte volna a Szfinx testét. Sokan azt gondolják, hogy Atlantisz túlélői hozták létre az egyiptomi kultúrát, és ez a szobor volt az egyik első munkájuk.
Mi lehetett a funkciója?
Egyesek szerint időmérő és csillagászati eszköz volt a Szfinx. Pontosan az Oroszlán csillagképet bámulta szobor, és pont az atlantiszihez hasonló katasztrófát akarták előre látni az akkori tudósok. Az már csak hab a tortán, hogy a Szfinx nagyjából ugyanazon a szélességi körön található, mint a Bermuda-háromszög. Az is elképzelhető, hogy egyszerűen valamelyik megalomán uralkodó akart magának örök emléket állíttatni ezzel a lénnyel. Korábban úgy vélték, hogy a Szfinx alatt folyosók, kamrák rejtőznek, de a régészeti ásatások ezt mind cáfolják.
Támadások a Szfinx ellen
Az erre járó Napóleon is beleszeretett a monstre műtárgyba, és ő is kiszabadíttatta, az akkor is nyakig homok lepte szobrot. Az eredetileg színesre festett óriáson nemcsak az idő hagyott nyomot, hanem a kalandozók is többször elcsúfították. A görögök a saját mitológiájukból indultak ki, és féltek a Szfinxtől. Ezért kalapácsokkal verték szét a szobor arcát. Az orr feltehetőleg ekkor tört le. A világháborúban a katonák céltáblának használták a fejet, és szitává lőtték a Szfinx arcát. Az eredeti arcot valamikor valamelyik fáraó szakállal toldotta meg, amely azóta eltűnt. Több kődarabról hiszik, hogy az volt az áll alá támasztva, de egyikről sem tudták bizonyítani.
A jelenlegi állapot 1936–37-ben alakult ki, amikor a kairói egyetem kutatói elvégezték az utolsó simításokat a Szfinxen és a hozzákapcsolódó épületeken. 1980-ban újabb restaurálás vált szükségessé, mert a növekvő páratartalom, a víz beszivárgása és a légszennyezés komoly károkat okozott a szobornál. A helyreállítás azonban katasztrofális eredménnyel járt, mivel a rögzítéshez cementet használtak, és a nem megfelelő anyag miatt szinte lepattogzott az újonnan feltett mészkő borítás. Ekkor elhatározták, hogy kisebb mészkő lapokkal és másféle anyaggal újrakezdik a restaurációt és visszaállítják a Szfinx eredeti állapotát. Ma már nem érhetnek hozzá turisták a Szfinxhez, korlát védi az újabb „balesetektől”, de így is évente százezrek zarándokolnak Gízába, hogy legalább egyetlen pillantást vethessenek erre a nemes és titokzatos csodalényre.
Piramis.lap.hu »
Egyiptom.lap.hu »
Ezotéria.lap.hu »