A régi kínaiak a természet részének tekintették magukat. Igyekeztek összhangban élni vele, átadva magukat e végtelen erőknek. Mivel rendkívüli módon élvezték ezt a fajta oldottságot, szerették volna minél hosszabb ideig fenntartani, ezért keresni kezdték az egészséghez és a hosszú élethez vezető utat. Arra jutottak, hogy a kulcs magában az emberben, pontosabban a fejében van. Ettől kezdve tudatosan törekedtek a helyes légzésre, a megfelelő táplálkozásra, az elegendő mozgásra, legfőképpen pedig a test és a lélek minél teljesebb összekapcsolására. Ez utóbbiból alakult ki a szeretkezés taója, amelynek három alapelve a következő: az ejakuláció szabályozása, a magömlés nélküli orgazmus elérése, a nő kielégítése.
Jin és jang harmóniája
A taoista felfogás szerint nő a jin, a férfi a jang erőt képviseli, amelyek – bár ellentétesek – ugyanazon egység két részét alkotják, így egyik sem létezhet a másik nélkül. A szeretkezés valódi örömét a nő és a férfi testének és lelkének összeolvadása, azaz a jin és a jang harmóniája jelenti. Végső soron nagyobb jelentőséget tulajdonítottak magának az egyesülésnek, mint az orgazmusnak – ami nem jelentette azt, hogy ez utóbbi háttérbe szorult volna, sőt számos módszert dolgoztak ki a szexuális jártasság elérésére.
Késő tavaszi szamár és nyári kutya
A szeretkezés taójának terjedelmes a „szakirodalma”. A taoista orvosok által írt, gazdagon illusztrált könyvekben nyoma sincs prüdériának, de közönségességnek vagy durvaságnak sem. Nyelvezetük egyszerre játékos és szinte költői: vörös lótusz domb (ajkak), ikerdomb (mellek), jáderúd (pénisz), jádekapu (vagina), hogy csak néhány példát ragadjunk ki. Hasonló leleményességről árulkodik a különböző pozitúrák elnevezése is, úgymint ugró vadludak, repülő fehér tigris, késő tavaszi szamár, nyári kutya stb.
A taoisták a világ legtermészetesebb dolgának tekintették a szeretkezést. S mivel elfojtás és bűntudat nélkül gyakorolták, több más ókori kultúrával ellentétben nem estek bele a kóros nemi eltévelyedések csapdájába. Hangsúlyt fektettek a változatosságra – mindig ugyanúgy szeretkezni olyan, mint kenyéren és vízen élni, vallották.
Az ejakuláció szabályozása
Az aktus során a nő és a férfi izgalmi állapotának, illetve orgazmusának lehetőség szerint időben egybe kellett esnie, hiszen a partnerek így érzelmileg is „közös hullámhosszra” kerülhettek. Ezért is tulajdonítottak nagy jelentőséget a taoisták az aktus közbeni kommunikációnak, és igyekeztek valamennyi érzékszervüket bevonni a szeretkezésbe.
A testi-lelki gyönyört az „ezernyi szerető döfés” – mély és sekély, lassú és sebes, egyenes és oldalcsapó stb. –, illetve ezek különböző sebességű, intenzitású és mélységű kombinációinak alkalmazásával tették még árnyaltabbá és teljesebbé. (A taoista „toplistát” mindkét nem részéről a kilenc sekély, egy mély kombináció vezette.) Segítségükkel a férfi hosszabb ideig fenntarthatta a merevedés állapotát, illetve szabályozhatta a kilövellést. A taoisták nem értettek egyet azzal, ha a férfi a magömlés késleltetése érdekében eltereli figyelmét az aktusról, hiszen ezzel érzelmileg is eltávolodik partnerétől. Ehelyett a taoista bölcs, Vu Hszien a következő módszert ajánlotta:
„A férfi először a három sekély, egy mély döfés módszerével próbálkozzon. (…) Ha azt érzi, hogy kezd kissé felizgulni, hagyja abba a mozgást, és húzza vissza jáderúdját annyira, hogy körülbelül két-három centiméter maradjon a jádekapun belül. Várjon, amíg megnyugszik, majd folytassa a lökéseket a három sekély, egy mély módszer szerint. Legközelebb megpróbálkozhat az öt sekély, egy mély módszerrel, legvégül pedig a kilenc sekély, egy mély módszerrel.”
|
Elszorító módszerek
Vu Hszien módszere: Amikor a férfi kezd izgalomba jönni, tíz-harminc másodpercre visszahúzza péniszét. Így megakadályozza az ejakulációt, miközben a merevedése csak tíz-harminc százalékkal csökken. Ezután újra behatol, és folytatja a mozgást. Minél több tapasztalatra tesz szert, annál kevesebbszer kell visszahúzódnia és megállnia.
Az ősi kínai elszorító módszer
Mindkét módszer lényege az, hogy a férfi felismerje annak a pontnak a közeledtét, ahol már nem képes többé uralkodni az ejakuláción. |
Magömlés nélküli orgazmus
A taoisták az ondót egyfajta életesszenciának tartották, amelyet vétek lenne elpazarolni. Ezért a férfiak – bár nem volt kenyerük az önmegtartóztatás – akár az orális szexről is lemondtak. Nem véletlen, hogy a korabeli festmények gyakran ábrázolnak partnerét orálisan kielégítő férfit, míg az ellenkezőjére alig akad példa…
Meggyőződésük volt, hogy a férfi orgazmusának nem feltétele az ejakuláció. A kilövellés optimális gyakorisága szerintük tízből két-három alkalom, bár a férfi korától és fizikai állapotától függően lehet több vagy kevesebb is. A korabeli feljegyzések szerint azok a férfiak, akik elsajátították az ejakuláció nélküli aktus technikáját, többször és hosszabban voltak képesek szeretkezni. Így – partnerükkel együtt – gyakrabban és intenzívebben élhették meg a jin és a jang harmóniáját, s ezáltal a lelki béke rendkívül magas fokát érhették el.
Bár az ejakuláció nélküli orgazmus a nyugati embert általában már csak bonyolult (és kérdéses) kivitelezhetősége miatt sem hozza lázba, a rend kedvéért ismertetjük két módszerét a keretes írásban.
A nő kielégítése
A szeretkezés taójának keletkezése a matriarchátusból a patriarchátusba való átmenet idejére tehető, amikor az ókori Kínában, ha csak rövid időre is, de megvalósult az „egyenjogúság”. Részben erre vezethető vissza az, hogy a nők fontos szerepet kaptak a szeretkezés taójában, olyannyira, hogy a mindenkori császár „szerelmi tanácsadói” is többnyire nők voltak. Ám legalább ennyit nyomott a latban a jing és a jang összhangja is, ami akkor valósulhatott meg, ha nemcsak a férfi, hanem a nő is tökéletesen kielégült. A taoista orvosok a férfiak számára „útmutatót” állítottak össze, amelyben ismertették a nő izgalmi állapotáról árulkodó jeleket, valamint a „további teendőket”, különös tekintettel az ejakuláció szabályozására.
Felső korhatár nélkül
A régi Kínában a legnagyobb tisztelet övezte az idős embereket, mi több, példaként állították őket a többiek elé. A taoista felfogás szerint ugyanis annak, aki magas kort ért meg jó egészségben, sikerült harmonizálnia a jin és a jang erőket. S még ha az illető szexuális késztetése csökkent is valamelyest, valójában semmilyen akadálya nem volt annak, hogy továbbra is aktív maradjon. Anélkül, hogy a fiatalság kultuszát élték volna, a taoisták megvalósították azt, amit a nyugati ember külsőségek révén szeretne elérni – méghozzá erőlködés és görcsösség nélkül, sőt nagyon is élvezetes módon.
A modern orvostudomány a taoisták több megállapítását alátámasztotta, például: minél korábban kezd valaki szexuális életet (persze az egészséges határokon belül), annál tovább folytathatja; illetve minél tevékenyebb fiatalabb korában, annál inkább az lesz a későbbiekben is. Indok tehát, mint a fentiekből is kitűnik, mindig van…
| Valóban nem csókolóznak a kínaiak?
Ez a tévhit valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a kínaiak nem csókolóztak nyilvánosan. Mivel csókolózáskor is a jin és a jang harmóniája valósul meg, a szexuális egyesülés részének tekintették, így csak zárt ajtók mögött gyakorolták – akkor viszont a legleleményesebb módokon, és a test teljes felületén. Az ajkak és a nyelv nemcsak azért töltöttek be fontos szerepet, mert rendelkeznek a vagina és a pénisz bizonyos jellemzőivel, hanem azért is, mert a nemi szervekkel ellentétben mozgásaik teljes mértékben irányíthatók. |
Forrás: Jolan Chang: A tao tanítása a szerelemről és a szexről
Arany Lapok, 1990
Szeretkezés.lap.hu »
Tao.lap.hu »
Párkapcsolat.lap.hu »