Engedd el a félelmeidet!

Zoltán Tamás | 2009. Március 24.
Miért olyan nehéz megválnunk a félelmeinktől? Mennyivel könnyebb lenne az életünk, ha mernénk bátran lépni, és nem aggódnánk mindenen. A félelem negatív energiát szül, és megteremtjük vele a bajt.

Honnan jön a félelem?

Könnyű azt mondani valakinek, hogy „ne félj!”. Nem tudhatjuk, hogy miből ered a rettegése. Oka lehet egy előző életből hozott berögzülés vagy gyermekkori trauma is. Szüleink talán tudat alatt és akaratlanul mérgezték meg a jövőnket azzal, hogy bizonytalanságban tartottak minket. Ezeket a beidegződéseket a legnehezebb legyőzni. Párkapcsolati „paráink” is a múltba vezethetők vissza. Egy exkedves, aki a mai napig bennünk él, aki miatt képtelenek vagyunk elfogadni, hogy szerethet minket valaki igazán, és nem csal majd meg, vagy nem használ ki. Ezért aztán egyre nehezebben ismerkedünk, és rendszeresen bevonzzuk magunknak azokat a fickókat, akikre semmi szükségünk sem lenne. Vagyis a félelemnek mindig van egy múltban gyökerező oka. Ezt láttuk, ezt éltük meg, ezt mesélték nekünk…

Félünk a jövőtől. A bizonytalanságtól. Attól, hogy nem lesz munkánk, pénzünk, otthonunk, kocsink, pasink, gyerekünk… Félünk az időtől. Attól, hogy öregszünk, ráncosodunk, hízunk, ketyeg a biológiai óránk, és még mindig nem váltunk anyává. Félünk a betegségektől. Attól, hogy egyszer csak csomót találunk magunkban itt-ott, vagy egyszer majd csúnyákat mond a nőgyógyászunk. Mi lesz akkor?

Félőlényekké váltunk.

 

Kergesd el a felhőket!

Ha negatívan gondolkodsz, és nagyon félsz valamitől, az szinte biztos, hogy megjelenik az életedben. Bevonzod. Te akartad, hát megkapod, élj vele! Mégis, hogyan lehet pozitívan gondolkodni akkor is, ha az összes felhő a mi fejünk fölött tornyosul?

• Próbálj harcolni ellene! Ahogy befészkeli magát a fejedbe egy negatív gondolat, máris irtsd ki! Gondolj valamire, ami eltereli a figyelmed! A gyerekedre, a pasidra vagy egy kellemes emlékre.

• Mindennap ajándékozd meg magad valamivel! Lehet ez egy szál virág, egy csoki, egy kedvenc dal meghallgatása, egy séta a legkedvesebb parkban.

• Erősítsd magadban a pozitív gondolatokat! Ha valamire nagyon vágysz, akkor ismételgesd magadban! Nyomtass róla fotót, és tedd az asztalodra, vagy a számítógépedre háttérnek! Mindig kijelentő módban gondolj rá! „Megkapom ezt az állást!”, vagy „elutazom idén Marokkóba!”, vagy „teljesen egészséges vagyok!”.

 

Gyilkos barátnők

A padlóról leginkább egyedül állhat fel, aki elesett, de sokszor kellhet egy segítő kéz. Fontos, hogy a félelmeinket kibeszéljük magunkból, de ne öljük meg barátainkat a kínjainkkal! Azért vannak a jó barátok, hogy meghallgassanak és segítsenek, vagy tanácsot adjanak! Csak azt se felejtsük el, hogy a hozzánk túl közel álló emberek könnyen átvehetik a bánatunkat, szomorúságunkat! Egy barátnő, aki hosszú hónapok óta ismételgeti nekünk a „jaj, mi lesz velem ezután?” című monológot, egész szép adag félelmet ültethet belénk, aztán majd pislogunk, hogy mitől lett nekünk is rossz.
Legyünk megértőek, empatikusak, vigasztaljuk meg szeretteinket, de ne vegyük át a terhüket! Ne vigyük magunkkal haza a félelmüket, problémáikat. Azt ők kapták, nem mi! Nem szívtelenség ez! Senki sem várhatja el tőlünk, hogy szolidaritásból mi is átsírjuk az éjszakáinkat.

Nézz szembe a félelemmel!

Gyakorlati trükkök is léteznek a félelem legyőzésére.

• Ha a rettegésünk tárgya megfoghatatlan, akkor keressünk valamit, amivel valóban szembe tudunk nézni, erősítsük magunkat! Mindenkinek vannak fóbiái is. Félünk a magasban, a mozgólépcsőn, félünk a kígyóktól, a sötétségtől, a víztől… Ha belül nyomaszt valami, akkor próbáljuk legyőzni valamelyik fizikai félelmünket. Lépjünk ki egy magas épület erkélyére, vagy menjünk be egy hüllőházba! Segíteni fog megszabadulni a bennünk lakó félelemtől is.

• A legnehezebb akkor szembenézni a félelemmel, amikor egyedül vagyunk. A sötétben, éjszaka, amikor már mindenki alszik, és egyedül vagyunk otthon. Felerősödnek a rettegéseink, és reggelre kialvatlanul ébredünk… Próbáljunk elutazni pár napra valahova, de mindenképpen egyedül! Ismerkedjünk új emberekkel, tájakkal, kultúrákkal!

• Ha még nem merünk egyedül szembenézni a belső szörnyekkel, akkor vegyük körül magunkat inspiráló emberekkel, akik ösztönöznek minket a túllépésre, a fejlődésre! Akiktől tanulhatunk, és akik nem húznak még mélyebbre a sötétben.

Jön a tavasz, engedjük, hogy a napfény átjárja a lelkünket, és megölje a félelmeinket!

Exit mobile version