A démonokkal kapcsolatos (rém)történetek szinte egyidősek az emberiséggel. Azt mondják róluk a látók, hogy hatalmas erejű lények, ám szerencsére nincsenek tudatában ennek. Felveszik akár az emberek alakját is, de bármihez képesek alkalmazkodni, amit látnak. Jó néhány betegség okozói, például a mentális panaszok és a skizofrénia gyakran az ő művük.
Nem rosszak, csak másak…
A rossz után a jó hír, hogy a démonok is képesek a fejlődésre, vagyis jobbá válni, ám alapvetően az elkülönültséget szolgálják. Földünkön, ahol jó és rossz egyszerre létezik (hiszen a mi világunkban csak ellentétpárokban tudunk gondolkodni), az egyensúly megteremtése a feladatuk. Mivel a jóságról alapvetően más fogalmunk van, ezért a démonokat gonosznak tartjuk, pedig a jó kiemelése a dolguk. Ha hisszük, hogy vannak angyalok, akik jót cselekednek, és segítik az embereket, akkor a démonok munkálkodását éppen ellentétesen gondoljuk el. Az angyalok a magasabb erőket szolgálva csak jót tehetnek, míg a luciferi erők hozzákapcsolódnak az emberhez, és a logikájára vagy az érzelmeire hatva késztetik a szellemi törvényektől eltérő cselekvésre. Nem rendelkeznek intelligenciával, ezért okosságuk abban merül ki, hogy átveszik az emberek tapasztalatait, mindeközben nincsenek tudatában annak, hogy rosszat cselekszenek.
Majdnem minden nép mitológiájában találunk démonokra vonatkozó utalást, ám mindenhol különböző szerepet töltöttek be. Az ókorban mindenkinek volt saját házi istene: általában az illető valamelyik idősebb, már halott családtagjának tökéletes mása volt. Ezek az alakok misztifikálódtak az emberekben, és a születésüktől a halálukig kísérték a gazdájukat, megvitatva velük az élet dolgait. Szókratész például többször hivatkozott démoni édesanyjára, akivel nemegyszer fél napokat konzultált, kirekesztve a külvilágot. A keresztény vallás is ismeri a démonokat, ám többnyire csak a kiűzésük kapcsán kerülnek középpontba. A magyar néphitben ártó szellemeknek gondolják őket, akik bajt és betegséget hoznak emberre és állatra egyaránt. Az amulettek, mágikus szimbólumok, varázsigék és szertartások nemcsak megidézésükre, hanem elűzésükre is alkalmasak, akárcsak a szenteltvíz és a ráolvasás.
Mi hozzuk létre őket?
|
A gonosz nem létezik? A görög eredetű démon szó eredetileg istent jelentett, később azonban az isten és az ember közötti minőséget jelenítette meg. A mitológiában jó és rossz démonokat is megkülönböztetnek, ám a hétköznapokban a szó hallatán többnyire a gonosz jut eszünkbe. Nem véletlenül. Nem árt azonban figyelembe venni, hogy kizárólag az emberi tudatban különböztetünk meg jót és rosszat. Valójában csak a jó létezik, a gonoszságnak és a szenvedésnek mindig oka van… |
A démonoknál sokkal veszélyesebbek az úgynevezett szövevények, melyek az őket létrehozó embertől függetlenül tovább élik az életüket. Hogyan ismerhetők fel? Biztosan érezted már úgy magad, mintha nem is te lennél, aki cselekszik. Például egy vita hevében továbbra is védted az álláspontodat, bár belül már régen beláttad, hogy nincs igazad. Máskor nem bírtad abbahagyni a vásárlást, pedig a kosztpénzből vetted meg az előző két pár új cipőt is. A mágusok megkülönböztetik a tudatalattiban megteremtett vágyszövevényt (például sóvárgás a pénz után) és a tudatban megteremtett gondolatszövevényt (például gondolatok az önzetlenségről). Azok az emberek, akik életük során elsősorban az érzelmeiknek rendelik alá a gondolataikat, általában vágyszövevényeket teremtenek. Aki inkább a gondolatainak a hatására cselekszik, és az érzelmeit csak amolyan „fűtőanyagnak” használja céljai eléréséhez, gondolatszövevényeket hoz létre, amelyek hamarabb véghezviszik a rájuk bízott „feladatot”, hiszen tudatosan teremtődtek meg egy bizonyos cél elérése érdekében.
Sajnos a többség a vágyai segítségével próbál meg érvényesülni, ám ennek komoly visszaható ereje van. A kivetített szövevények ugyanis visszatérnek kibocsátójukhoz, de ilyenkor már a teremtő ember energiájából nyernek erőt a megmaradásukhoz. Mivel ciklikus folyamatról van szó, az ismétlődés miatt feltölthetik vagy „leszívhatják” energetikailag a kibocsátót. Hatásukra akár szenvedélybetegség (dohányzás, alkoholizmus) is kialakulhat.
A látók szerint a harmadik szemen keresztül hozzuk létre vágy- és gondolatszövevényeinket, ezek megalkotásuk után felveszik az eredeti méretüket és formájukat, majd kibocsátásuk után nemsokára visszatérnek a megteremtőjükhöz. A beavatottak úgy tartják, hogy mindez részét képezi a karma működésének, ezért nem mindegy, hogy mit gondoltunk, mondunk vagy teszünk. A dolog pikantériája, hogy mindez nem korlátozódik a jelenlegi életünkre. A lélekvándorlás hívei szerint ez a folyamat több életen is átível, mivel a szövevények ismét ránk találnak, újra belekényszerítenek minket ugyanazokba a cselekvési folyamatokba. Naponta tengernyi szövevényt bocsátunk útjukra, ám egyszer mindegyik visszatér majd hozzánk.
A közömbösség a legjobb fegyver!
Könnyen lefegyverezhetők a visszatérő vágyszövevények, ám aki erővel küzd ellenük, biztosan elbukik, ugyanis a figyelem energiához juttatja őket. A leghatásosabban úgy tudod felvenni ellenük a harcot, hogyha nem veszel tudomást róluk. Például egy számodra idegesítő vitában nem akadsz ki még jobban, hanem megpróbálod megérteni a másik ember motivációját. Nem visszavonulásról van szó, inkább értékeld a helyzetet. Kizárólag a közömbösség gyengíti le ugyanis az erejüket, és semlegesíti őket. Ilyenkor a szövevények szétoszlanak, vagy az éterben maradva olyan embert keresnek, akihez hozzákapcsolódhatnak. A legjobb megelőzés, ha figyelsz minden gondolatodra, szavadra és tettedre. Remek védelem az is, ha kizárólag pozitív gondolatokat küldesz szét az éterben, hiszen ezek fognak visszatalálni hozzád, és erősíteni az energetikádat. Még akkor is, ha nem vagy készen a fogadásukra, olyankor lenyomatot hagynak az aurádban, és később válik számodra elérhetővé az a minőség. Ugyanígy rád találnak a rossz gondolatok is, ám azok is hétszeres erővel pattannak vissza a teremtőjükre. Előfordul, hogy negatív gondolatokat küldesz olyan embernek, aki magasabb frekvencián rezeg, mint te, ilyenkor minden kívánságod visszapattan, és végül benned tesznek kárt. A gyerekek nem fantáziálnak, amikor szörnyeket látnak, ők időnként észlelik ezeket a szövevényeket, és nem csoda, hogy megrémülnek tőlük…