Biztosan érezted már úgy, hogy bizonyos emberekkel egy hullámhosszon vagy. Első látásra ismerősnek tűnnek, mintha már találkoztatok volna. Napokon át tudnátok beszélgetni, egyikőtök elkezdi a mondatot, és a másik befejezi. Ő a rokon lelked, akivel azonos a rezgésminőséged. Ha úgy érzed, a társadban megtaláltad a másik feledet, akkor biztos lehetsz benne, hogy az ikerlelkeddel találkoztál.
Akár a jin és a jang…
Mindenkinek van egy ikerlelke, melyről azt mondják, hogy valójában a szellemünk másik oldala, a tükörképünk, akinek a felismeréséhez el kell érnünk valamiféle érettséget. A kettészakadt lélekpár keresi az egyesülés lehetőségét, de ez addig nem valósulhat meg a találkozás, amíg nem sikerül külön-külön harmóniába kerülnie önmagával a két léleknek.
Igazán szerencsésnek tartják azt, aki megtalálja az ikerlelkét, hiszen ketten együtt alkotnak egy egészet. A két lélek kiegészíti egymást, akárcsak a jin és a jang. Az ikerlelkeket általában egy közös cél vezérli: beteljesíteni egy életfeladatot. Egyedül képtelenek lennének megoldani, viszont „kettős erővel” már nem okozhat számukra problémát a cél elérése, ezért törekszenek az egyesülésre. Az ikerlelkünk a negatív tükörképünk, aki a hiányosságainkra figyelmeztet.
Ne erőltesd, ami nem megy…
| Yoko Ono és John Lennon |
Az ikerlelkünkkel való találkozás feltétele az önelfogadás. Hogyan szerethetnél egy másik embert, ha saját magadat sem tudod? – kérdezik a bölcsek. Valamilyen lelki fejlettségi szintet el kell érni a nagy találkozáshoz. Ez azért is lényeges, mert az ikerlelkeknek nem kell összecsiszolódniuk, hiszen a kettészakadt lelkek a törésvonal mentén összeilleszthetők…
Ahhoz, hogy megismerjük az ikerlelkünket, nem árt tisztában lenni alapvető hibáinkkal. Aki rossz önismerettel és nem valós önképpel rendelkezik, könnyen félrevezetheti magát, és jó ideig nem fogja megismerni a másik oldalát. Gyakran a tökéletesnek gondolt kapcsolatok egyszer csak véget érnek. Bár a résztvevők utólag nem ismerik be, sohasem volt idilli az együttlét, ám szerették volna tökéletesnek látni és láttatni… Az ikerlelkünkkel való találkozás onnan ismerhető fel, hogy szinte varázsütésre megszűnik bennünk a másiknak való megfelelni vágyás. Úgy érezzük, hogy végre önmagunk lehetünk, és a társunk is önmagára talált.
A híres emberek között is ismernek ikerlelkeket. Ilyennek tartják például John Lennon és Yoko Ono kapcsolatát, bár ők nem sokáig élvezhették egymás társaságát. Példaként szokták említeni Marie és Pierre Curie házasságát. A jól ismert tudós házaspár a természettudományok területén alkotott egyedülállót. Feltételezés ugyan, de ha külön utakon járnak, talán közel sem lettek volna ennyire sikeresek.
Lélektársak – társ több életen át…
| Más szerepet töltenek be az életben a lélektársak, akikre akkor is szükség van, ha nem éppen harmonikus, sőt viharosnak mondható a kapcsolatot. A lélektársak arra szerződnek, hogy akár több életen át segítsék egymást. |
Amíg az ikerlelkünkkel való találkozás egy különleges, nem mindennapi esemény, addig a több inkarnációt végigkísérő lélektársa mindenkinek van. A lélektársak a köztes létben (az újraszületések közötti időben) egymás támogatására és segítésére szerződnek, de akár ellenpólust is mutathatnak a másiknak. Természetesen a lényeg önmagunk és a másik fejlesztése, ám sokszor nehéz felismerni a segítő kezet. A lélektársak gyakran szülő-gyermek vagy házastársi kapcsolatban, esetleg szeretőként, ismeretlen segítőként vagy akár áldozatként, árulóként “találkoznak”. A találkozás a legtöbb esetben sorsszerűnek tűnik. A pár tagjai különös vonzalmat éreznek egymás iránt. Nem feltétlenül testi vonzalomról van szó, inkább lelki, esetleg szellemi kölcsönhatásról. Persze előfordulhat az is, hogy csak az egyik fél ismeri fel az „életre szóló” kapcsolatot.
A lélektársak általában korábbi életekben vagy a köztes létben kötnek akár több életre szóló „szövetséget”. Kapcsolatuk hosszú távon a spirituális fejlődést szolgálja, rövidebb távon a lélektárs akadályozó tényezőnek is tűnhet, mert gátolhatja a másikat abban, hogy személyes sorsát beteljesítse…
A karma összehoz…
Előfordulhat, hogy a lélektársnak egy korábbi inkarnációkban elkövetett jó és rossz cselekedetek miatt van dolguk egymással. Például helyre kell hozniuk a múltban elkövetett hibáikat, melyek hátrányosan befolyásolták egyéni sorsukat. Könnyen megeshet, hogy egy bűntény áldozata a következő életében meggyilkolja azt a személyt, aki az előző inkarnációban kioltotta az életét.
Ha nem csupán két személyt, hanem több embert is összehoz a sors lélektársnak, akkor csoportkarmáról beszélünk. Ilyenkor annyira összefonódik több élet, hogy képtelenek a saját sorsukat irányítani, ezért együtt „száguldanak” egy közös végzet felé, amely akár egy repülőgép-balesetben vagy bármilyen más közös halálélményben is véget érhet. Persze nem feltétlenül lesz brutális befejezése az életüknek, de annyi bizonyos, hogy egyenként képtelenek irányítani a saját sorsukat, és olyankor egy magasabb törvénynek engedelmeskednek…