Kő van a gyomromban. Érzem a zsigereimben. Hasból vágja a választ. Még hosszan sorolhatnánk a szólásokat, amelyek mind ugyanarra utalnak: a gyomortájékunk gondolkodik és érez. Néha egyetért velünk (jó megérzés), néha azonban pont az ellenkezőjét „gondolja”, mint mi (rossz megérzés). De mi az oka ennek?
A gyomrunkban – bármilyen meglepően hangzik – van egy második agyunk. Az emberi szervezetben három helyen találhatók nagyobb számban érző-gondolkodó idegsejtek. A legtöbb az agyban van, a második helyezett a gerincvelő, a harmadik pedig az emésztőrendszert behálózó idegpályákban.
Ez utóbbi „gyomoragy” feladata, hogy az emésztés és a kiválasztás igen bonyolult munkáját irányítsa. Mivel összeköttetésben áll az aggyal is, ezért gyakran saját „különvéleményt” fogalmazhat meg, ha valamilyen tudatos folyamattal nem ért egyet. Ezek az idegsejtek gondoskodnak a zsigerekből jelentkező megérzésekről éppúgy, mint a stressz vagy a rossz hír hatására bekövetkező hasmenésről, vagy arról, hogy szerelmi bánat idején ne tudjunk enni… Mihez kezdjünk ezzel a „gyomoraggyal”? A legjobb, ha hallgatunk rá, hiszen a legtöbb esetben az agy legősibb, limbikus részének üzeneteit továbbítja felénk könnyen értelmezhető, érezhető formában!