Március 4.: A gazdák Kázmér napján kezdték meg a tavaszi készülődést. Ha elég jó volt az idő, kiengedték a kaptárakból a méheket. Ekkor volt esedékes a patkányűzés is, e célból hajnalban az asszonyok háromszor körbeszaladták a házat, és mogyoróvesszővel ütögették a falat.
Március 7.: Tamás napjáról azt tartották, hogy “jobb ember, mint három más”. Ez azt jelenti, hogy jobban örültek, mint az “-emberre” végződő hónapokban (szeptemberben, novemberben, decemberben) bármikor, mert már nem közeledik, hanem távolodik a tél. Akkor is, ha aznap havazik vagy rossz az idő.
A szavazók többségének véleménye szerint:
Nem!
Március 9.: Szent Franciska a legenda szerint 6 évesen határozta el, hogy a szüzek és a vértanúk mintáját követi, és 11 évesen már a vezeklésről álmodozott. A tervei azonban nem valósultak meg, apja parancsára ugyanis férjhez ment és hat gyereket szült, akik közül csak egy érte meg a felnőttkort. Férje halála után, 1436-ban lépett be a bencés obláták (világi női hívek) rendjébe, és életét karitatív tevékenységeknek szentelte. A népi hiedelmek szerint attól függően, hogy Franciska napja derűs volt vagy borús, meg lehetett jósolni az elkövetkező hetek időjárását.
Március 10.: Ezen a napon a negyven vértanúra vagy negyven szentekre emlékeznek, akik 320-ban, a jelenleg örményországi (ma törökországi) Szebasztéban haltak meg a keresztény hitükért. A negyven római keresztény katonát Licinius császár jeges vízbe fojtatta. Magyarországon ez a nap volt a téli szövés és fonás befejezésének határideje, mert el kellett kezdett kezdeni a kinti tavaszi munkákat. (Máshol ez a nap március 17-e, Gertrúd napja volt.)
Március 12.: Gergely-napon Nagy Szent (I.) Gergely pápa halálának évfordulóját ünneplik. A római patríciuscsaládba született férfi műveltségének és retorikai képességeinek köszönhetően komoly politikai karriert futott be, és prefektussá nevezték ki. 34 éves korára azonban kiábrándult a politikából a hivatali intrikák miatt, és elhatározta, hogy Isten szolgálatába lép. Lemondott a hivataláról, a vagyonáról, palotáját kolostorrá alakította, és később pápaként is egyszerűen élt. Már a temetésén szentté avatták. A népi előrejelzések szerint ez a nap nem a jó időről híres, Gergely-napon nem számít kivételesnek a havazás és az erős szél sem, vagyis “Gergely megrázza még a szakállát”. Az iskolások ilyenkor “Gergely-járást” tartottak, színes süvegben járták az utcákat, és gyerekeket toboroztak az iskolába. Színjátékokat adtak elő és adományokat gyűjtöttek, akárcsak Szent Balázs ünnepén.
Március 18.: “Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget.” Sándor-napon kezdődtek bizonyos tavaszi munkák, pl. a zab és az árpa elvetése, és volt, ahol ekkor hajtották ki először a juhászok a nyájat. Március 18-a egyben Szent Sándor vértanú, kappadókiai, később jeruzsálemi püspök ünnepe is, aki saját költségén létesített könyvtárat. A keresztényüldözéseket azonban ő sem úszta meg, hosszú időre börtönbe került, és a kínpadon halt meg 251-ben.
Március 19.: A József-naphoz számos népszokás köthető, és nemcsak a várható időjárásra, hanem a termésre és a halálra vonatkozóan is. Attól függően, hogy szeles, derűs vagy borús volt a József-nap, következtetni lehetett az elkövetkező 40 nap időjárására. A rossz idő azt is jelentette, hogy sok halott lesz abban az évben. Az viszont biztos volt, hogy “József után már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe”. Úgy tartották, ezen a napon jönnek vissza a fecskék és szólalnak meg először a madarak, mert “Szent József kiosztotta nekik a sípot”. Bizonyos helyeken a méheket is József napján engedik szabadon. Jósoltak a visszatérő gólyák állapotából is: a piszkos tollazat azt jelentette, hogy bőséges termésre lehet számítani, a tiszta pedig ennek az ellenkezőjét jelezte. Ehhez a naphoz egy különös szokás is kapcsolódott, miszerint tilos volt kölcsönt adni.
Március 21.: A csillagászati tavasz kezdete, a tavaszi napéjegyenlőség napja. Az egyház Nursiai Szent Benedeket, a bencés rend alapítóját és szabályrendszerének kidolgozóját ünnepli ezen a napon. A népi hiedelmek ezen az ünnepen kiemelt szerepet szántak a fokhagymának is. Úgy gondolták, hogy az ilyenkor elvetett hagyma gerezdjei nagyok lesznek, és a Benedek-napon megszentelt fokhagyma gyógyít és varázserővel bír. Ezzel kellett bekenni a gyermekágyas asszonyt, és a még meg nem keresztelt csecsemőt a rontás ellen, és alkalmas volt a lidércek elűzésére is.
Ha Benedek napján dörgött az ég, mindenki aszályos nyárra számított. Ha Sándor, József és Benedek napjain sütött a nap, meleg nyarat vártak, ha pedig borult idő volt, csapadékos őszt jósoltak a kalendáriumok.
Március 24.: Gábriel arkangyal ünnepe és Gábor napja. A főszereplő ezen a napon a káposzta volt, ilyenkor kezdték meg az ültetését. Arra viszont nagyon kellett ügyelni, hogy ne találkozzunk kakassal, mert akkor a magok “gizgazos” termést hoznak.
Március 25.: Gyümölcsoltó Boldogasszony az a nap, amikor oltani kell a fákat, a reggeli mise után. Göcsejben egy elég ijesztő babona szerint a március 25-én beoltott fát tilos kivágni, mert vér folyik belőle, de már az is szerencsétlenséget hoz, ha letörik a frissen oltott fa ága. Ha a békák megszólaltak ezen a napon, rossz tavaszra kellett felkészülni.
Végül következzen egy lényegre törő összefoglaló az egykor igen népszerű Csíziók könyvéből, ami így összegezte a márciusi gyakorlati tudnivalókat: “Böjtmás havában eret ne vágass, semmi purgácziót ne végy hozzád, édes italt igyál, és édes étkeket egyél. Egyél mustárt és tormát ecettel, a fürdő hasznos, ruhát vess a borba, amelyet iszol. Ha e hónapban mennydörgést hallasz, szeles és bő időt jelent. Amennyi köd van márciusban, annyi zápor lesz az esztendőben.”