A három embertípus – a Tao szerinti három életközpont
Az embereket fej-, szív- és has-emberre osztva felismerhetjük azokat a megbetegedési lehetőségeket, amelyek az úgynevezett tudatalattiból erednek. Az ősi Kínában a test, a lélek és a szellem a csi-erők révén szétbonthatatlan egységet alkotott. A Tao szerinti három életközpont analízisét mutatjuk most be.
Az életközpontokat (fej, szív és has) a számokhoz történő kapcsolódásukon át közelíthetjük meg. A születési napunk számával a tudatalatti Én válik hozzáférhetővé. A tudatalatti Énnek nagy az ereje, mert második Énként a háttérben tevékenykedik, mégpedig anélkül, hogy az első Én beleavatkozhatna. Ezen a síkon találjuk az idegrendszert és a mirigyrendszert, amelyek fizikai és kémiai eszközökkel az egész szervezetet átfogó kommunikációs hálózatot képeznek, abban pedig a legkisebb impulzus is a legnagyobb hatást fejtheti ki.
Hogy szív-, fej- vagy has-emberek vagyunk-e, azt a születésünk napjából – tehát egyedül csak a nap sorszámából – képzett végső összegből állapíthatjuk meg.
Ha például valaki március 15-én született, akkor a születésnapjának végső összege
(1 + 5 =) 6, és az illető fej-ember.
| Fej-ember: 5, 6, 7 | Szív-ember: 2, 3, 4 | Has-ember: 8, 9, 1 |
| Fej-ember: 5, 6, 7 |
A fej-központ önellátó, és a mentális centrumot szabályozza.
Akinek a születésnapja számából végső összegként 5, 6 vagy 7 az eredmény, az fej-ember, vagyis mentális embernek számít.
A mindennapi életet elsősorban rejtvénynek és titoknak tekintik, mivel a rend és a kötelesség iránti érzékük messze meghaladja a has- vagy a szív-emberekét. Viselkedésük általában elfogulatlan és tényszerű. Minden arra mutat, hogy nem sok igénnyel lépnek fel, és teret engednek másoknak, miközben azon gondolkodnak, hogy függőségbe kerültek-e a kialakult helyezettől vagy sem. Csak akkor cselekszenek, ha előbb mindent végiggondolnak, aztán pedig kifejezetten módszeresen haladnak előre.
A fej-emberek ne feledjék, mit írt Jules Verne a Nyolcvan nap alatt a Föld körül című könyvében: Semmi sem lehet olyan fantasztikus, hogy egy napon valósággá ne válhatna.
Vészhelyzetek során gyakran előfordul, hogy az ilyen emberek bután és inkorrekt módon viselkednek. Amikor elönti őket a félelem (a félelmet és a bátorságot a vese szabályozza), érzelmeiket gyakran a tényszerűség és az elfogulatlanság fala mögé rejtik. Onnan bentről kifelé tiszta fejűnek, meggyőzőnek és okosnak mutatják magukat, pedig bensőjükben magukra hagyatottak, és zavarodottak.
A kívülállóban könnyen az a benyomás alakul ki, hogy az ilyen emberek spirituális élete száraz, absztrakt, és szinte csak kötelességszerűen foglalkoznak ilyesmivel. A valóságban azonban előfordulhat, hogy a fej-emberek hagyják, hogy a fej-központúság eluralkodjon rajtuk, és ilyenkor embertársaik iránt pozitív gondolatok és meleg érzések keletkeznek bennük. A gondolkodásból a cselekvés felé, az elszigeteltségből a társadalom felé a lépéseket tehát a szociális érzések útján kell megtenniük.
A fej-embereknek nem szabad azt tűzniük maguk elé életfeladatul, hogy a sok kételyüket és részigazságukat az életbe vetett hitté alakítsák, mert ilyenkor a kételyeik csak elhatalmasodnak rajtuk, még inkább csak önmagukban fognak bízni, és ezzel még magasabbra emelik a falakat maguk körül.
| Szív-ember: 2, 3, 4 |
szív-ember, vagyis társadalmi embernek számít. Energiaközpontja a
szív, illetve a csecsemőmirigy, amely a sejtek megújulását irányítja.
A szív-emberek nem bírják ki egyedül, és hatalmas teljesítményekre képesek annak érdekében, hogy elnyerjék mások bizalmát vagy figyelmét. Szellemük középpontja a vérkeringésük, emiatt különösen hangsúlyozott náluk az ízlelőképesség.
Ahogy a has-embereknek a hatalom, ugyanúgy a szív-embereknek a gondoskodás nagyon fontos, és minden új szituációban mindig az a legfontosabb kérdés számukra: ”Kikkel kerültem össze? Ők is szeretni fognak engem?” Az életet feladatnak tekintik, amelyet meg kell oldani, és ami nagyon sok aktivitást követel meg tőlük.
A szív-embereknek lényeges a presztízs, a róluk alkotott kép – még akkor is, ha ez nem tudatosul bennük. Ennek olyan pozitív oldala is van, hogy többnyire nagyfokú felelősségtudattal rendelkeznek. Hajlamosak az alkalmazkodásra, figyelmet és helyet követelnek maguknak, és szeretnek okoskodni. Azon jár az eszük, hogy mások mit gondolnak őróluk, és sokszor tudni vélik, hogy másoknak mi a jó. Gondoskodásukat fokozottan élik ki, közben agresszív érzelmeiket elnyomják, illetve a jóság és a serénykedés kulisszái mögé rejtik.
Kifelé többnyire magabiztosnak, boldognak és harmonikusnak mutatkoznak, de belül közben ügyetlennek, üresnek, szomorúnak és megalázottnak érzik magukat. Különösen vonzza az ilyen embereket minden olyan kapcsolat, amely melegséget és védettséget biztosít számukra, például a vallási vagy a tudományos közösségek, egyesületek, illetve a nőkhöz vagy a férfiakhoz fűződő, bármilyen szexuális vonatkozás nélküli barátságok.
Mindenekelőtt azt kell megtanulniuk, hogy spirituális útjukon az első lépést csendben és egyedül tegyék meg, anélkül, hogy embertársaik figyelmét és dicséretét várnák érte. A szív-ember legjobb tanítómestere a saját teste, amelyhez többnyire sajátságos viszony fűzi őket. Ha eljutnak a testükhöz, akkor eljutnak a szívükhöz is – és azzal önmagukhoz.
Úgy gondolják, csakis ők tudják helyesen a dolgokat. Ezért a problémák megoldódását sem képesek úgy tekinteni, mintha az a szív ajándéka lenne. Életfeladatuk abban áll, hogy mindazt, amit remélnek és amit el akarnak érni, cselekedeteikkel valódi hitté és reménnyé emeljék.
| Has-ember: 8, 9, 1 |
cselekvéshez kapcsolódik
Az ilyen embereknek többnyire tudattalanul is a hatalom és a befolyás, illetve az igazságosság jár az eszükben. Tudniuk kell, hogy ki a főnök, és általában vagy nyíltan, vagy leplezve agresszíven viselkednek, és őrzik a saját felségterületüket. A has-emberek erősek és jövőorientáltak.
A has-embereket – akár tudnak róla, akár nem – az agresszióik irányítják. Félelmeikről nemigen van fogalmuk. Önuralmuk mögé rejtik, és emiatt kívülről általában magabiztosnak és erősnek látszanak, noha belülről erkölcsi jellegű önkétségek kínozzák őket. Szükségük van olyan meditációs módszerekre, amelyek révén azonosulni tudnak önmagukkal és a testükkel (Zen, Csi-Kung vagy akár a harcművészetek). Nehezükre esik azonban hűen követni valamilyen világos tervet. Ha rosszul alakul a sorsuk, többnyire önmagukat hibáztatják érte (“mindent rosszul csináltam, nem voltam elég ügyes”).
Az ilyen embereket sokféle ösztön vezérli, ezért életüknek az az egyik feladata, hogy a sok szerelem között rátaláljanak az igazi nagy szerelemre.